Dróton rángatott baba

9.rész

Már naplemente volt mikor visszaértem a lakásomhoz. Amikor az otthonom előtt voltam észre vettem egy ismerős motort.

Chuuya mit keres itt nálam, már megint?

Mikor kinyitottam az ajtót és beléptem, sietős nehéz léptekre lettem figyelmes. Aztán megjelent előttem egy kisé ideges Chuuya, aki megragadta a vállaimat.

- Hol voltál? - kérdezte miközben elkezdet egy kicsit rázni.
- A kikötőben. - válaszoltam, ekkor a legjobb barátom abbahagyta a rázogatásomat és mélyen a szemembe nézet.
- Mit csináltál te ott? Akutagawa, Higuchival együtt ma leadta a jelentését a kudarcról, csak Te nem! - mondta dühösen.
- Szükségem volt egy kis magányra! - fakadtam ki. Chuuya arca ellágyult és a vállaimról a keze, a csuklómra vándorolt.
- Mi történt? - kérdezte aggódva.
- Megtaláltam. - ebből már tudta, hogy róla beszélek. Chuuya berángatott a nappaliba és leültetett a kanapéra.

Chuuya elkezdte türelmetlenül dobogtatni a lábát miután nem szólaltam meg.

- A fegyveres nyomozó irodának dolgozik. - dőltem hátra a kanapén.
- Na erre nem számítottam. - vakarta meg a fejét.
- Mert én igen? - kérdeztem szarkasztikusan.
- Így már értem mért nem jöttél a főhadiszállásra. - fonta össze a karjait Chuuya.
- Holnap reggel gyorsan túl leszek rajta és békén hagy Mori remélhetőleg. - sóhajtottam.

Ezután, csak beszélgetünk. Mindig biztonságban érzem magam Chuuyaval. El nem tudom mondani mennyire megtud nyugtatni. Nem nagyon tudnám nélküle elképzelni a továbbiakat. Meg a nyugalom, ami átjár mikor velem van. Mi a jó isteneket gondolok?! Ez olyan, mintha szerelmes lennék Chuuyaba. De ő a legjobb barátom, mért lennék szerelmes belé?

Miután Chuuya elment, a szobámba mentem és megpróbáltam aludni. Rossz elő érzetem van a holnappal kapcsolatban. Valami nagyon nem fog tetszeni nekem holnap. Nagynehezen elnyomot az álom.

~ Másnap ~

Reggel gyomorgörccsel mentem be a főhadiszállásra. Az irodámba készültem bemenni, mikor az egyik itt dolgozó megjelent mellettem.

- Máris megyek Mori-sanhoz. - mondtam a férfinak, aki csak bólintott egyet és elment. Egy nagy sóhaj kíséretében elindultam a főnököm irodájához.

Annyiszor járok már ide, hogy feleslegesnek érzem bekopognom. Megragadtam a kilincset és benyitottam. Mori, mint mindig azzal a creepy mosolyával figyelte, ahogy leülök az egyik fotelbe.

- Nem jelentettél tegnap. - mondta üdvözlés képen.
- Gondoltam várok vele. - vontam meg a vállamat.
- Miért? - kérdeztem.
- Mert megtaláltam Dazai munkahelyét. - osztottam meg vele az információkat. Mori döbbenten nézet rám és várta a folytatást.
- Meglepő módon a Fegyveres nyomozó irodánál van. - Mori nem szólt semmit, valamin nagyon gondolkodik.

- Van egy új munkám számodra Black Angel-chan. - szólalt meg végül.
- Micsoda? - kérdeztem.
- Elmész kémkedni a Fegyveres nyomozó irodához és megpróbálod Dazai-sant vissza hozni a maffiába. - tudakolta velem. Meg állt bennem az ütő. Én menjek oda és kémkedjek, ráadásul még a testvéremet is vegyem rá, hogy jöjjön vissza?

- Mori-san. Dazai nem hülye, gyanakodni fog rám. - mondtam el a tényt. Kizárt, hogy Dazai ne gyanakodjon rám, főleg, hogy 4 évvel ez előtt meg is mondtam neki, hogy nem megyek vele.
- Kivéve, ha elhitetjük vele, hogy elhagytad a maffiát ténylegesen. - mosolygott rám.
- Senkinek nem mondhatod el, hogy kémkedni mész! Mindenkinek azt kell hinnie, hogy Te is, mint Dazai-san elhagytad a maffiát. Remélem érthető voltam. - mondta olyan hangon, amitől kirázott a hideg.
- Igen. - mondtam.
- Mehetsz és még ma menj el a Fegyveres nyomozó irodába. - azzal utamra engedett.

Mikor kimentem, a fejemben az előbb lezajlott beszélgetés ismétlődött meg újra és újra. Hirtelen neki mentem valakinek a mellkasának, meg se lepődtem mikor Chuuya arcát pillantottam meg mikor felnéztem rá.

- Mi volt? - érdeklődött. Elakartam mondani neki a munkámat, de eszembe jutott mit mondott a főnökünk.
- Semmi. Azt mondta, hogy nincs most új feladatom. - feleltem.
- Legalább neked van egy szabadnapod. - mosolygott rám és össze borzolta a hajamat. Morcosan el löktem a kezét, amin csak nevetni tudott.
- Nagyon élvezed, ugye?
- Még szép! Na, én megyek! Később találkozunk. - és elment Chuuya a dolgára.

Bűntudatom volt, amiért nem mondtam el neki, hogy mi a feladatom. Biztos utálni fog miután észre veszi, hogy leléptem. Ugyan úgy fogja érezni magát, mikor Dazai lépet le. Csalódni fog ma bennem azt biztosra veszem.

Elhagytam az épületet és elindultam a lakásom felé. Mint mindig most is egy sikátoron keresztül mentem. A sikátor végén a falnak egy ismerős alak dőlt neki, mikor közelebb értem hozzá tisztán láttam, hogy a bátyám az. Pár méterre tőle megálltam és csak néztem rá. Azt hittem, hogy a várost kell majd járnom, hogy elő kerítsem. Erre itt áll pár méterre tőlem. Dazai ellökte magát a faltól és rám nézet.

- Már vártalak. Nem akarsz még is velem jönni? - kérdezte. Nem szóltam egy szót se csak néztem rá.
- Négy év alatt, csak változott a válaszod. - folytatta.
- Dazai. - kezdtem. Figyelmesen várta, hogy folytassam.
- Veled megyek, de ha ott rosszabbul érzem magam, mint a maffiánál. Hagyod, hogy vissza menjek. - szabtam meg a feltételeimet. A bátyám azt a mosolyt mutatta meg, amit régebben sokszor láttam. Ez nem az idióta mosolya volt, ez a komoly nem is vártam mást mosolya.
- Rendben. - egyezett bele.

Elmentünk a lakásomba és össze szedtem a cuccaimat. Mikor végeztem Dazai elvitt a Fegyveres nyomozó irodához. Mikor beléptünk nem tudtam elrejteni a meglepettségemet.

Ez nem olyan, mint aminek képzeltem. Ez sokkal másabb....

Végre megírtam a következő részt. Remélem tetszet🖤