12.rész

254 20 2
                                    


Az irodában takarított az egész ügynökség, kivéve Dazai-t és Ranpo-t. A bátyám fogalmam sincs hol van, de nem is bánom, hogy nincs itt. Viszont a másik személy, Ranpo elégé különc vagy gyerekes inkább. Nem tudom, de Atsushi elég furán nézi, ahogy megkéri az egyik asszisztenst, hogy szedje ki neki az üvegből a golyót. Vissza tértem a feladatomhoz és a földön heverő dossziékat szedtem tovább, az utolsó után pedig Kunikida mellé mentem, hogy felrakjam a polcra őket. Atsushi lassan és feszülten mellénk állt, unottan ránéztem. Mitől van így kész? Megakartam kérdezni tőle, de Ranpo szólt a szőke szemüvegesnek, hogy elkell intéznie egy munkát, így kíváncsian megfordultam. 

- Azzal a gyilkossággal kapcsolatban? - nézet rá Kunikida. Ilyenekkel is foglalkoznak? Ranpo elkezdte reggélni, hogy a rendőrség egy egyszerű ügyet sem tud nélküle megoldani, majd a képességéről kezdet el ódákat zengeni. De rajtam és Atsushin kívül senkit nem zavart. Elfordultam a társaságtól és felraktam a kezemben lévő dossziékat a polcra. Indultam tovább takarítani, mikor Kunikida szólt nekem, megtorpantam és felé fordultam karba tett kézzel.

- Hagyjátok a kölyökkel a takarítást. Ranpo-sannal mentek. - nézet rám. Bólintottam egyet és Ranpo mellé álltam. Ellentétben velem a fehér tigris nem nagyon akart jönni. Nem hinném, hogy azért kell mennünk, mert segítségre szorul a sapkás.
- Mint nyomozó segéd? Ez nagy felelősség... - hátrált meg Atsushi. Most már értem, hogy Dazai miért kedveli. Ugyan olyan szerencsétlen, mint Ő...
- Dehogyis. - szólt közbe Ranpo és elkezdte, hogy nincs szüksége segédre.
- Akkor miért menjek? - nézet rá kérdőn Atsushi.

- Tudod, még soha nem utaztam vonattal. - 



Legjobb detektív, de nem tudja használni a közlekedési eszközöket. Fogalmam sincs, hogy ez az agyamnak vagy a nem letéző lelkemnek fájt-e jobban. A tigrisember lesokkolva nézet rá és egy ideig nem is pislogott. Soha nem fogunk így oda érni! Oda mentem Atsushihoz és megragadtam a karját és elkezdtem kihúzni az irodából, közben hátra kiáltottam Ranponak, hogy jöjjön.

Az állomáson esett le, hogy miért is volt szükséges, hogy menjünk. Ranponak fogalma sincs, hogyan kell jegyet venni, át menni a beléptető kapun és megnézni mikor indul a szerelvény. Lehet, hogy a képességének hála mindenen keresztül lát, de teljesen életképtelen. Az ablak mellett ültem és a házakat néztem, amik mellett elhaladtunk. Atsushi mellettem ült és a gondolataiba merült , Ranpo velem szemben ült és az üveggolyóját nézte mosolyogva. Mondjuk ő mindig mosolyog.

Kicsit késve, de oda értünk a helyszínre, a nyomozó üdvözölt is minket nagyon kedvesen, khm irónia. Nem, hogy én és a tigris nem tudta, hogy ki, de még Ranpo sem ismerte. A nyomozó ismertette velünk, hogy nincs szükségük ránk, nem mintha én csináltam volna itt bármit is, de el jöttem idáig és kiderült feleslegesen, az egy kicsit felhúzott. Mielőtt megszólalhattam volna, már az iroda magánnyomozója elkezdet beszélni. Minoura elmondta, hogy az áldozat az alárendeltje volt és a holttestéhez vezetett minket. Szerencsétlen nőt háromszor lőtték mellkason, jól ismerem módszert, de hiányzik az eltört álkapocs, szóval valaki olyan tehette, aki közel állt hozzá. 

Arra lettem figyelmes, hogy egy pár itt dolgozó azt kiálltja, hogy valami bele akadt a hálóba. Oda kaptam a fejem, ahogy mindenki, akik a háló közelében voltak észre vették, hogy egy ember az. Csak nem még egy hulla? Ranpo és a többiek elkezdtek arra futni, míg én nyugodtan sétáltam. Mikor a háló teljesen kint volt a vízből, az ember, aki bele akadt az nem volt más, mint az idióta bátyám. Dazai észre vett engem és Atsushit és, mintha az utcán futottunk volna össze úgy beszélt hozzánk. Már megint vízbe akarta fojtani magát vagy véletlenül bele esett? De rémlik valami olyasmi, hogy most már kettősöngyilkosságot akar.

A rendőrök kiszedték a hálóból Dazait és vissza mentünk a holttesthez, ahol a bátyámnak elmentek még jobban otthonról. Ranpo megszokottan nézte a műsort, amit nagy drámaként művelt Dazai. Én a fejemet fogtam, Atsushi pedig kiakadva nézet. Amíg átkoztam a bátyámat, addig Ranpo akcióba lépet, hogy meg szerezze a munkát, csak akkor kaptam oda a fejemet mikor a rendőr őrmester kimondta a Portmaffiát és azt, hogy lehet, hogy ők intézték el a lányt.

- Tévedés. A Portmaffia ilyen esetekben olyan sajátos, akár egy hivatali okmány. - mondta Dazai.
- Egy árulónak először betonba kell harapnia, majd hátulról fejbe rúgják, eltörve ezzel az álkapcsát. Míg vergődik a hátára fordítják és háromszor mellbe lövik. - ismertettem az eljárást.
- A nőt hasonló módszerrel ölték meg, de nem ugyanezzel. - mondta Dazai érzelem mentes arccal. Bírom az olyanokat, akik először öltek embert, még ha nem is szándékosan. A rendőr őrmester elárulta magát azzal, hogy olyat mondott, amit csak boncolás után kellet volna meg tudnia. A sapkás detektív remélem hamar megoldja a bűntényt, hogy végre haza mehessünk. Plusz Mori-san vár tőlem ma egy jelentést. 

Ranpo miután aktiválta a képességét rögtön megmondta, hogy a nyomozó alárendelt őrmestere az. Nem voltam meglepődve, hogy leakarta lőni a gyerekes áldottat, de, hogy Dazai mögém jöjjön és oda lök, hogy fogjam le azon teljesen leblokkoltam, hogy mi történik. Végül a földre szorítottam, a többit a rendőrök intézték. Azonban Ranpo képessége, ami valamiért fura nekem lenyűgözött, tudta hol ölték meg a lányt és hogy mikor, mindent pontosan tudott.  A nyomozó beültetett minket egy autóba és indultunk a kapitányságra. Ennek a napnak soha nem lesz vége....



A kihallgatás után vissza indultunk az irodába. Ranpo előttünk sétált, Atsushi mellettem arról beszélt mennyire le van nyűgözve a sapkástól. Dazai elkezdet nekünk mesélni Ranporól és hogy ő nem áldott, most már értem miért furcsálltam a képességét. A tigrisember le volt maradva az üggyel így Dazai elmagyarázta azt, amire ő is rájött. Hiába viselkedik úgy, mint egy hülye, attól még a logikája és az esze kiváló. Fogalmam sincs mit mondjak Mori-sannak és ezért még kapni fogok tőle.

Nagyon rég írtam már ehhez a storymhoz részt. Nem nagyon van időm írni, főleg, hogy az online oktatás egy szívás. Próbálok most már ide is hozni részeket, amint csak tudok.

Remélem tetszett a rész!🖤

Dróton rángatott babaOù les histoires vivent. Découvrez maintenant