Dróton rángatott baba

13.rész

Ilyen rosszul sem aludtam még. Komolyan a Portmaffia vezére kész agyrém. Tegnap miután Dazai elaludt kiosontam a lakásból és a megbeszélt helyre mentem, ahol Mori-san már várt. Aztán csak annyit akart tudni, hogy bárkinek is gyanús vagyok-e és, hogy hogy van a bátyám. Mikor vissza indultam Mori még utánam szólt, hogy nem sokára kiváló eredményeket vár tőlem. A végén tényleg meggondolom azt, hogy öngyilkos legyek Dazai-val.

Reggel mikor felkeltem nem találtam a lakásban a bátyámat, biztos korábban ment be az irodába vagy megint a városban császkál. Elkészültem a mai napra és az irodába indultam. Vajon, hogy van Chuuya? Még mindig bűn tudatom van, hogy nem mondtam neki semmit, de ha megtettem volna akkor ki tudja, hogy mit kaptam volna Mori-santól. De, ha bele gondolok, hogy Dazai semmit nem kérdezett arról, hogy végül miért egyeztem bele, hogy ott hagyom a maffiát, mint ő. Ha, nem ismerném akkor azt gondolnám, hogy csak örül, hogy vele vagyok. Bizonyára azt is tudja, hogy tegnap este kiosontam. Mire vár, hogy nem akar semmit sem kérdezni tőlem, nem mintha válaszolnék neki, de mégis.

Hirtelen úgy éreztem mintha valaki figyelne. Megálltam és körül néztem, sehol senki, csak egy-két ember, akik elsétáltak mellettem. Lehet, hogy paranoiás kezdek lenni. Mindegy bekell érnem az irodába, van egy kis papír munkám, amit be kéne fejeznem. Mikor beértem az irodába Atsushi oda rohant hozzám. Felvontam a szemöldökömet, mire elmondta, hogy a bátyám furán viselkedik.

- Dazai, mindig furán viselkedi. - azzal kikerültem és leültem az asztalomhoz és felnyitottam a laptopom tetejét. A tigrisember oda futott az asztalom mellé és kétségbe esve nézet rám. Megnyitottam a papírmunkámat és neki láttam befejezni.

- Atsushi, Dazainak nincs semmi baja, majd vissza megy a megszokott karakteréhez, ha megunja. - mondtam rá se nézve a srácra.

Hirtelen egy nagyon beteg nevetés visszhangzott el, ami Dazaihoz tartozott. Mégis igaza lehet a tigrisnek és a bátyámnak tényleg valami baja van. Felnéztem a gépemből és az iroda közepén megpillantottam Dazait, akinek lila volt a feje és egy fura pózban állt, a kezében észre vettem a könyvét, amiben öngyilkossághoz vannak tippek és ötletek. Biztos valami mérgezőt evett, egy idő után csak kimegy belőle. Vissza tértem a munkámhoz, Atsushi inkább elment, hogy kezdjen valamit a bátyámmal.

Egy idő után nyílt az iroda ajtaja és valaki belépet, felnéztem és Kunikida-t pillantottam meg, aki előtt már ott is volt Atsushi és a segítségét kérte. A szőke szimplán megmondta, hogy a reggeli papírmunkája után foglalkozik vele. Ekkor Dazai fel ugrott mellettem az asztalra és elkezdet valamiről makogni. Atsushi közben a bátyám asztalához ment és megtalálta az okát, hogy mitől ilyen, valamilyen gombát evett. Az asztalomon álló idiótára néztem, aki elkezdte, hogy milyen csodálatos a kézi könyve és megint elkezdte a debil nevetését. Fogtam magam és visszatértem befejezni a papírmunkámat.

Miután befejeztem kikapcsoltam a gépem, akkor láttam, hogy Kunikida a földhöz vágja Dazai-t, amin nem csodálkoztam, de hazudnék, ha nem mondanám azt, hogy örültem neki. Valaki megbökött hatúról, hátra pillantottam és Atsushit találtam megkötözve. Szembe fordultam vele és elkezdtem kiszabadítani a bátyám kötszereiből. Mikor végeztem a tigris kiszabadításával akkor jelent meg az egyik asszisztens.

- Kunikida-san! Új megbízást kaptatok. - a szőke bólintott, majd rám és a tigrisre nézett.
- Ti ketten velünk jöttök.
- Az igazgató úr beszélni szeretne Black Angel-sannal. - bólintottam és az asszisztenshez sétáltam. A szőke kérdőn nézet ránk, majd megragadta a bátyámat és kiment az irodából Atsushival a nyomában.

Szembe fordultam az asszisztenssel, aki rám mosolygot majd elindult a szűk folyosón, én pedig mögötte sétáltam zsebre vágott kezekkel. A folyosó végén megállt és kinyitotta a bal oldalon lévő ajtót, majd bement, ahogyan én is. Az igazgató a szoba végében lévő asztala mögött ült, megköszönte az asszisztensnek, hogy ide hozott. A szemüveges lány meghajolt és kiment a szobából, egyedül hagyva a főnökkel.

- Kérem üljön le a kanapéra. - szólalt meg. Az egyik kanapéhoz sétáltam, majd leültem és Fukuzawa-ra néztem. Semmilyen érzelem nem tükröződött az arcáról.

Vajon mit akar tőle? Várjunk Dazai beszélt vele mielőtt azt mondta, hogy csatlakozhatok, lehet bajban vagyok.

- Ha, jól tudom Dazai húga vagy. Utánad néztem és nem találtam semmit sem rólad a Portmaffia adatbázisában. - kezdte, erre csak karba tettem a kezeimet.

Erről én is tudok, Mori sosem rakott bele mivel így nem tudnak elkapni, legalábbis ezt mondta mikor megkérdeztem.

- Az informátorunk sem talált rólad semmit. Tudod az okát, igaz? - kérdezte.
- Elmondta Mori-san, hogy miért, de az egy másik kérdés, hogy igaz-e. - válaszoltam. Fukuzawa felállt a székéből és az ablakhoz sétált.
- A maffia ráadásul nem keress. - jegyezte meg.

Hát ennek több oka is lehet. Az egyik az, hogy eddig még senki sem tudott legyőzni. A másik pedig az, hogy Mori nem adott rá parancsot. Az igazgató felém fordult magyarázatott várva tőlem.

- Gondolom Mori-san még nem adott rá parancsot. - vontam meg a vállamat. Fukuzawa vissza fordult és újra elkezdet beszélni.
- A bátyád tudja, hogy kémnek vagy itt, ahogy én is. Mégis hisz abban, hogy ide tartozol és abban, hogy nem fogsz minket elárulni. - meglepődve oda kaptam a fejem.
- Igaz, de azért vagyok itt, hogy a bátyámat vissza vigyem a maffiába. - sóhajtottam. Felesleges hazudni, ha már tudja, hogy kém vagyok.
- Ennyire hiányzik neked?

Egy ideig nem válaszoltam. Magamra hagyott, miért akarnám vissza az életembe? De volt egy idő mikor mindennél jobban akartam, hogy jöjjön vissza.

- Pár évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy igen, de azóta megváltozott a hozzá állásom. Tudja a bátyám Mori-san kedvence még úgy is, hogy elhagyta a maffiát. - magyaráztam.
- Akkor csak egy parancsot próbálsz teljesíteni. - fordult szembe velem. Erre csak bólintottam, majd felnéztem a plafonra.
- Talán értem, hogy miért hisz benned Dazai. - mosolyodott el egy kicsit.
- Mehetsz. - azzal vissza ment az íróasztalához. Döbbenten felálltam, nem is küld vissza a maffiához?
- Nem akar eltávolítani a szervezetéből? - kérdeztem sokkolva. Rám nézet és megrázta a fejét. Lassan kimentem az irodájából, majd elhagytam az épületet.

Dazai mindvégig tudta, hogy kém vagyok mégis azt akarja, hogy itt maradjak. Ugyan miért? Eddig nem is léteztem neki, most meg hirtelen megint az a testvér akar lenni, aki volt négy évvel ezelőtt.

Az utcákon sétálgattam, elveszve a gondolataimba. Egyszer kétszer találkoztam testvérekkel, akik vidáman sétálgattak. Valamiért irigységet éreztem mikor láttam milyen jól kijönnek egymással, kicsit emlékeztet arra mikor még így össze voltam nőve Dazaival. Befordultam egy sikátorba, mikor megint azt éreztem, hogy figyelnek, mint mikor mentem az irodába. Megálltam és körül néztem. Biztos a tetőről figyel, de ki lehet az? Nem hiszem, hogy Mori-san rám küldött volna valakit, aki figyelni fog.

- Tudom, hogy figyelsz! Gyere elő! Nincs értelme bújkálni! - kiáltottam.

Mögöttem hallottam egy kis puffanást. Hátra fordultam és nem akartam hinni a szememnek. Ez nagyon nem jó! Meg se mukkantam, csak elkezdtem kihátrálni a sikátorból. Nem tudok a szemébe nézni! Mielőtt kiérhettem volna, aktiválta a képességét és a mellettem lévő épület falához rögzített. Ilyenkor, de utálom a képességét, gravitáció manipulálás. Lassan elém sétált, nem bírtam, nem is akartam felnézni rá, csak lehajtottam a fejemet.

Itt is van az új rész! Remélem tetszett!🖤