5.rész

386 29 2
                                    


Ugyan azzal a kellemetlen érzéssel mentem be Mori-sanhoz, amivel el aludtam. Emiatt nem nagyon tudok koncentrálni.

- BLACK ANGEL! - hallottam meg a nevem erre rögtön vissza tértem a valóságba.
- Igen? - kérdeztem.
- Már vagy 5 perce próbálom fel hívni a figyelmét. - mondta Mori-san.
- Bocsánat, Mori-san. El merültem a gondolataimban. Miről beszélt? - kérdeztem.
- Arról, hogy ki kéne derítenie a bátyja hollétét. - mondta.
- Miért? - kérdeztem.
- Tegnap találkozott vele. Nem igaz? - kérdezte.

Még is honnan tudja?! Csak Chuuyanak mondtam el!

- Igen. - mondtam és a padlót bámultam.
- Tudja meg, hogy Dazai hol dolgozik! - adta ki a parancsot.
- De.. én... nem hiszem... - kezdtem el dadogni.
- Black angel-chan, teljesítse a parancsot! - csattant fel Mori-san hangja.
- Igenis. - azzal fel álltam és ki mentem.

Mért nekem kell? Nem akarom látni! Bár ki másnak ki adhatta volna ezt a feladatott. De nem! Engem rángat! Mert látja mennyi szenvedést okoz nekem...

Erőt lenül sétáltam céltalanul a folyosón. Addig amíg valakinek a mellkasának nem mentem neki.

- Sajnálom. - suttogtam. Nincs erőm hangosabban beszélni.
- Balck angel? Jól vagy? - hallottam meg Chuuya aggódó hangját.
- Nem, nem vagyok. - mondtam és megöleltem, amit azonnal viszonzott.
- Mi történt? - kérdezte.
- Mori-santól azt a parancsot kaptam, hogy derítsem ki, hogy hol dolgozik Dazai. - eredtek meg a könnyeim.
- Nem mondtad, hogy nem bírod teljesíteni? - kérdezte és szorosabban ölelt magához.

- Próbáltam, de mindenképen azt akarja, hogy én csináljam meg. - szipogtam a mellkasába. Chuuya el kezdte simogatni a fejemet, amitől egy kicsit meg nyugodtam.
- Itt vagyok. Nem hagylak magadra. - suttogta a fülembe.
- Tudom. - mondtam halkan.

Még úgy 5 percig így voltunk, amig teljesen meg nem nyugodtam. El toltam magamtól Chuuyat és az óceán kék szemébe néztem.

- Köszönöm. - mosolyogtam.
- Miért? - vonta fel az egyik szemöldökét.
- Hogy mellettem vagy. - válaszoltam. Chuuya arcán egy halvány rózsaszín pír jelent meg és fére nézett.
- Ez, csak természetes! Nem kell meg köszönöd. - morogta mi közbe félre nézet. Az arcán láttam egy kis rózsaszín pírt fel szökni.

Dróton rángatott babaDonde viven las historias. Descúbrelo ahora