Újra itt! (Átírás Alatt)

Prológus

-Mi az, hogy itt van?­ - kérdeztem Narutot halál kómásan.
-Jól hallottad Sakura-chan itt van. Végre hazajött az egész család.
-De hisz azt mondták, hogy soha nem térnek vissza a faluba. Mégis mi lelte õket?!
-Nem tudom, de gyere. A Hokage irodában vannak és Kakashi-sensei külön kéretett minket.
-Adj 5 percet és elkészülök. Az iroda elött találkozunk.

~El se tudom hinni. 15 év után végül visszajöttek. De vajon miért?! Nem úgy ismerem az Uchihákat mint akik megváltoztatnák a terveiket. Na mindegy, gyorsan készüljünk el és akkor megtudjuk miért is jöttek vissza.~
Ránéztem a fali órára és rá kellett jönnöm, annyira elkalandoztam, hogy a Narutonak ígért 5 perc már 10 perce eltelt. Gyorsan összeszedtem magam feltéptem az ajtómat és már rohantam is Konoha központjába amilyen gyorsan csak tudtam. Mikor oda értem egy idegesen járkáló Narutot láttam.

-Késtéééél!-dorgált meg még annak ellenére is, hogy azért tart tõlem egy kicsit.
-Tudom tudom tudom. De ne haragudj. Annyira elgondolkodtam, hogy teljesen megfeledkeztem az idõrõl amikor meg feleszméltem és tudatosult bennem, hogy az ígért 5 perc már 10 perce eltelt rohantam ahogy csak tudtam. Bocseesz!-próbáltam menteni magam lesütött szemekkel.
-Nem gond, de siessünk. Már 15 éve nem láttuk azt a hülyét, nagyon kíváncsi vagyok rá.

Titkon be kell valljam, én is nagyon kíváncsi voltam, hogy Sasuke-kun vajon mennyit változott az évek során. Kiskorunkban is helyes volt, sõt nagyon is helyes. Minden lány olvadozott utána a faluban, köztük voltam én is.
Mikor felértünk a Hokage iroda ajtajához kissé megszeppentem. Mivan, ha most is idegesítõnek tart majd, mint kiskorunkban? Mivan ha nem csak a családja jött vissza hanem jött velük a barátnõje is, hiszen biztos van neki. Csak én lehetek olyan szerencsétlen hármunk közül akinek még nincs senkije.
Naruto látta rajtam, hogy hezitálok. Rá néztem õ pedig szokásos idióta rókavigyorral a vállamra tette kezét és kinyitotta az ajtót..