Újra itt! (Átírás Alatt)

Part 4

"Rendben Sakura....egy kunoichi vagy szedd össze magad. Már a mestered is lekörözted az orvoslásban és téged tartanak a falu legerősebb kunoichiának. Nagy levegő és kopogj!"

Nagy levegőt véve végül bekopogtam. Az ajtót pedig nem sokkal a kopogásom után Sasuke-kun nyitotta ki. Hirtelen lányos zavaromban megszólalni is alig bírtam. Végül ő törte meg a csendet.:

-Szia Sakura. Gyere beljebb!-mondta ugyan azzal a megmagyarázhatatlan tekintettel a szemében. 

-Szi..szia Sasuke-kun.-motyogtam az orrom alatt a küszöböt átlépve. 
-Sakura jött meg Sasuke?!-hallottam egy kiabálást a konyha felől. Bizonyosan Mikoto volt az. 
-Igen anya ő jött meg.-válaszolta félszeg mosollyal az arcán Sasuke. 
-Áh Sakura-chan hát te is itt vagy?!-kérdezte meglepetten Naruto. Akkor végül is jó volt a feltételezésem, hogy ő is itt lesz. 
-Igen szia Naruto.-intettem neki oda.
Mikoto meghívott engem is.-mosolyodtam el. 
-Oh értem, amúgy Hinata is itt van valahol...-kezdte el körbe kémlelni az egész házat az említett személy keresése végett. 
-Szerintem hiába keresed itt, baka Naruto. Valószínűleg a konyhában van, hogy segítsen Mikotonak..ismerhetnéd már ennyire. Lassan 2 éve együtt vagytok.-dorgáltam meg szemforgatva Narutot. 
Ezen Sasuke persze egy jót nevetett, majd a megszeppent Narutot és a hasát fogó Sasukét ott hagyva mentem beljebb. Köszöntem Fugaku úrnak és Itachinak velük is váltottam pár szót és mentem segíteni a konyhába én is. Mikoto mosolyogva jött oda hozzám és megölelt, majd a derekamra kötött egy kötényt nekem is. Megmosolyogtam tettét és mentem segíteni a kismamának. Úgyis kérdezni szerettem volna tőle valamit. Mikor oda léptem mellé rám mosolygott és folytatta teendőjét. 
-Pszt. Izumi.-súgtam neki oda.
-Igen Sakura?-szólt oda nekem suttogva. 
-Mivel ma megvizsgáltattak velem és valószínűleg rá kérdez tőlem vacsora közben Mikoto, hogy mi volt a vizsgálaton, mit mondjak majd neki?-kérdeztem tőle kicsit kétségbe esve. 
-Nyugalom. Itachival haza felé a kórházból megbeszéltük, hogy mielőtt feljönne ez a téma vacsora közben, közölni fogjuk a leendő nagyszülőkkel, hogy nem sokára jönni fog az első unoka. -mosolyodott el Izumi ezzel nyugtatva engem. 
-Jólvan.-fújtam ki megkönnyebbülve a levegőt, amin Izumi jót nevetett. 
Legalább nem kell majd füllentenem. Úgy se ment soha szóval tuti lebuktunk volna egyből.-folytattam a mondandómat kínosan mosolyogva. 

Miután befejeztük a konyhán a vacsora elkészítését, Izumival és Hinatával gyorsan megterítettünk 8 személyre. Mikoto nem sokkal azután, hogy leraktam az utolsó poharat hozta ki az ételt. A fiúk persze sehol nem voltak, mikor segíteni kellett. Tipikus...forgattam meg gondolatban a szemeimet. 
-Fiúk! Gyertek kész a vacsora!!!-kiáltotta el magát Mikoto.
Nem sokkal később megjelent a 4 éhenkórász. 
Fugaku úr ült az asztal főn. Mellette jobbra helyezkedett el Izumi, Nauto és Hinata. Balra pedig ültem én középen jobbomon Sasuke balomon meg Itachi. Fugaku úrral szemben pedig felesége ült. A vacsora természetesen beszélgetés nélkül nem lett volna az igazi. Naruto szája be sem állt, folyton arról mesélt mi történt az elmúlt 15 év alatt a faluban. Én csak mosolyogtam rajta, néha pedig ha olyat mondott szúrós tekintettel ajándékoztam meg. 
Egy idő után Mikoto szólalt meg.
-Mesélj egy kicsit te is Sakura.-mosolyodott el. Mióta dolgozol a kórházban?! Anyukádékkal mi a helyzet? Jól vannak?-kérdezte mosolyogva. 
-Fuuu lassan már 6 éve dolgozom a kórházban. Eleinte nem igen tetszett, sok olyan betegségnél aszisztáltam Tsunade-sama mellett ami mély nyomot hagyott bennem, de persze az évek folyamán már ezeken is hamar túl tudom magam tenni. Most éppen egy gyermek kórházat szeretnék majd megalapítani, persze csak azután, hogy Tsunade-sama bele egyezett a tervembe.-válaszoltam neki mosolyogva. Anyuék jól vannak, köszönöm a kérdést. Mikor mondtam neki, hogy ma itt vacsorázom teljesen meglepődött, hiszen ő még nem tudta, hogy vissza jöttetek a faluba. De miután mondtam neki, a lelkemre kötötte, hogy szóljak neked valamikor látogasd meg őket.-válaszoltam neki kínosan mosolyogva. 
Ő persze szokásához híven kedvesen mosolygott ezen. 
-Persze, minden képpen elmegyünk meglátogatni őket. A Hokage irodából haza felé pont ezt beszéltük Fugakuval, hogy majd a héten elmegyünk hozzájuk.-mondta mosolyogva. 
Apropó, a vizsgálaton mi volt?! Ugye nincs semmi baja Izuminak?!-kérdezte aggódva. 
Remek...ettől a kérdéstől rettegtem egészen idáig. Kissé le is vert a víz, amit észre is vett mind a két Uchiha fiú az oldalamon. Itachi és Izumi egymásra néztek majd bólintottak, majd Izumi közbe szólt. 
-Igazság szerint, valamit el szerettünk volna mondani nektek Itachival.-nézett rá mosolyogva az említett személyre, aki vissza mosolygott rá.
-Jajj kedveském, ugye nincs semmi baj?! Itachi....mondjatok ár valamit!-szólt rá fiára Mikoto.
-Drágám...ha hagynád őket szóhoz jutni, akkor már lehet nem kéne idegeskedned.-mosolyodott el kedvesen Fugaku feleségére pillantva.
-Tehát...-köszörülte meg a torkát Itachi. 
Amiről beszélni szerettünk volna...-itt rá nézett Izumira. 
Mondjam én vagy mondod te?!-kérdezte tőle kedvesen. 
-Majd én mondom.-mosolyodott el ő is. 
Annyit húzták itt az idő, hogy már 3x szív infarktust kaptam. Mikoto hol rám, hol pedig rájuk nézett. Végül nagy nehezen neki kezdett Izumi:
-Az igazság az, hogy azért voltam mostanában annyiszor rosszul, mert mint kiderült és a sejtésem is helyén való volt....terhes vagyok. Mikoto, Fugaku nem sokára nagyszülők lesztek és jön az első kis unoka.-mondta végül kissé könnyes szemmel. Sasuke te pedig nagybácsi leszel.-nézett végül rá is. 
Kisebb hatás szünet után Mikoto felugrott a helyéről és magához szorította Izumit majd oda jött fiához, akinek sírva borult a nyakába. Rá néztem Fugaku úrra majd Sasuke-kunra. Hírtelen a hír hallatán meg se tudtak szólalni. Majd Sasuke tért először magához, oda lépett testvéréhez és Izumihoz majd megölelte őket. Soha nem láttam még ilyennek Sasukét. Pedig kiskorom óta ismerem. Fugaku is felállt és gratulált fiának és Izuminak. Kellemes kis családi idill volt, egészen addig míg Naruto fel nem kiabált, felugrott és a lendülettől a pohara tartalma a mellkasomon nem végezte. A hirtelen ért hideg ital hatására nem tudtam, hogy sikítsak vagy álljak fel és nyúzzam meg Narutot. Végül inkább a leszidása mellett maradtam.
-NARUTOOOOO!-kiabáltam rá. Most nézd meg mit műveltél. Csurom víz a mellkasom és még ragad is!-néztem rá dühösen. 
-Sakura-chan ne haraguuudj. Nem volt szándékooos. Csak annyira megörültem a hírnek.-majd gyorsan Hinata mögé bújt, védelem gyanánt. 
Továbbra is gyilkos tekintettel figyeltem az Uzumaki fiút, Hinata pedig próbált nyugtatgatni. 
-Sakura ne haragudj rá. Úgyis tudod, milyen kelekótya. Már azon meglepődtem, hogy eddig nem csinált semmi butaságot.-mosolygott rám kedvesen a Hyuga lány. 
-Hinataaaaaa-nézett elképedve kedvesére Naruto. Aki mosolyogva nézett rá.
-Jó ebben igazad van. De akkor is. Nincs nálam semmi váltó ruha és ragadok nagyon.-mondtam nagy levegőt kifújva. 
-Én adnék neked ruhát, de Itachival már máshol lakunk sajnos.-nézett rám szomorúan Izumi. 
-Nem gond akkor maradok ebben a..-nem tudtam befejezni a mondatom, mert Sasuke-kun közbe szólt. 
-Gyere, adok egy felsőt neked amit felvehetsz.-nézett rám kedvesen, amin nagyon meglepődtem. Oda nyújtotta nekem a kezét majd segített felállni és az emelet felé kezdett el vezetni. Be kell, hogy valljam jó érzés volt, Sasuke ajánlata. Mosolyogva lépkedtem mögötte 2 lépés távolságra. 
Sasuke bement szobájába én pedig az ajtó előtt akartam megvárni, hiszen mégis csak illetlen lenne belépni a magánszférájába engedély nélkül. Mikor észre vette, hogy nem mentem utána kiszólt az ajtón:
-Na mi lesz?! Nem jössz be?-nézett rám mosolyogva. 
Végül nagy nehezen de rá szántam magam és beléptem a szobájába. Szép rendezett volt a szobája egy fiúhoz képest. Legalábbis Narutohoz képest, az ő szobája...sőőt a lakása...egyenesen katasztrofálisan nézett ki. Egészen addig míg Hinata nem jött a képbe. 
A szoba falai krém színűek voltak. Az ajtó mellett a falra fel volt festve jellegzetes címerük. Volt a szobában az író asztalán egy családi kép, amit megmosolyogtam. Az ajtóval szemben volt egy hatalmas erkély ajtó mellette pedig két oldalt egy egy ablak. Az erkély ajtótól nem messze talán 3-4 lépésre pedig a nagy francia ágya volt látható. Az ággyal szemben pedig egy hosszú szekrény sor. Sok könyv volt a szobában, amin meglepődtem kicsit, soha nem gondoltam volna, hogy szeret olvasni Sasuke-kun. 
-Tessék, lehet egy kicsit nagy lesz. De legalább száraz.-adott oda nekem egy sötét kék rövid ujjú pólót Sasuke-kun.
-Köszönöm szépen.-mondtam neki mosolyogva. 
-Ugyan semmiség. A fürdő szoba a szobámmal szemben van, ott át tudod venni a pólót.