Újra itt! (Átírás Alatt)

Part 5

~Sasuke~

Miután haza felé tartottam Sakurától, az estén gondolkodtam. Nem hittem volna, hogy ennyire kellemes lesz ez a vacsora. Az elején úgy voltam vele, hogy a hátam közepére se kívánom ezt az egészet. De végül is a végére egészen megváltozott a véleményem. Meg tudtam, hogy nagy bácsi leszek. Aminek nagyon örültem, bár egy kicsit féltékeny is voltam a bátyámra. De örülök a boldogságának és persze a leendő unokaöcsinek. Valamiért biztos vagyok benne, hogy Itachinak fia lesz. Igaz ez még a jövő zenéje, de egyszerűen érzem a zsigereimben.

Miután hazaértem gyorsan még segítettem anyának összeszedni a hátra maradt mosatlan edényeket. Láttam rajta, hogy nagyon fáradt már. Nem szeretem ilyennek látni anyát.
-Anya menj fel pihenni, látom nagyon elfáradtál. A többit nyugodtan rám bízhatod.-szóltam oda neki mosolyogva és kivettem a kezéből a mosogató szivacsot. 
-Jajj ugyan Sasuke nem hagyhatom, hogy egyedül fejezd be.
-Anya csak menj. Már nagyon kimerültél.-néztem rá. De nem igen akart elindulni, ezért megindultam felé és kitoltam a konyhából egyenesen az emelet felé. 
Nevetve nézett vissza rám, de végül beadta a derekát és elindult az emeletre. 

Nem sokkal azután, hogy anya felment én is végeztem a konyhában így célirányba vettem a fürdőszobát. Szerencsémre már senki nem volt bent. Gyorsan elvégeztem a teendőimet majd a szobámba lépve szó szerint az ágyamba dőltem. Ha ezt látta volna valaki(csaptam homlokon magam képzeletben)...kb úgy nézhettem ki, mint egy krumplis zsák. 
Nem sokkal ezután el is aludtam. 

Reggel fél 11kor ébredtem meg. Nagyon kimerültem én is a tegnapi nap folyamán. Nagy nehezen össze szedtem magam és kimásztam az ágyamból. Elmentem a fürdőbe fogat mostam majd utána gyorsan egy frissítő zuhanyt vettem. Miután végeztem gyorsan felöltöztem és le mentem a konyhába. Reggelizés közben eszembe jutott mit is ígértem Sakurának. Mielőtt elfelejteném fel is futottam a fürdőszobába a pólójáért. Szépen összehajtogattam és beleraktam egy táskába. Reggeli után el is indultam a kórház irányába. Ahogy haladtam a téren elmentem egy kávézó mellett ahonnan isteni illatok jöttek ki. Eszembe jutott, hogy ma még kávét nem ittam. Így irányt váltva betértem a boltba és kértem két kávét elvitelre. Gondolom Sakura is igényli a koffeint, hiszen már korán reggel óta bent lehet. Miután megkaptam és kifizettem a kávénkat folytattam az utamat a kórház felé. 
Rá kellett jönnöm, hogy még mindig nem szeretem ha megbámulnak az emberek, és a kórházig el érve, sajnos elég sokan megbámultak ami miatt kissé kellemetlenül éreztem magam. A kórházba belépve a helyzet mit sem változott. Úgy néztek rám, mint akik még nem láttak embert..talán van valami az arcomon?! Tettem fel magamban a költői kérdést. Nem törődve a kíváncsi tekintetekkel a recepcióhoz léptem. 

-Jó napot! Haruno Sakurához jöttem, megtudná mondani merre találom?!-néztem kedvesen a recepciós hölgyre. Aki elpirulva figyelt engem. Najóóó..ez már tényleg zavaró.
-J..jó napot. Haruno Sakurát keresi? Ha jól tudom akkor most jelenleg a gyerek osztályon található.-válaszolta kissé megszeppenve. 
-Értem. Köszönöm szépen.-azzal ott hagytam a nőt aki árgus szemekkel figyelt engem. 
Miután megtaláltam a gyerek osztályt nagy nehezen, de Sakurát is észre vettem. 
Éppen egy csapat gyerek között guggolt és ha jól hallottam énekelt nekik valamit. Nem is tudtam, hogy ilyen szép hangja van. 
Annyira elmerengtem a látványon, hogy észre se vettem..de engem figyelt egy kis lány nagy barna szemekkel. Mikor észre vette, hogy rá pillantottam lányos zavarában gyorsan Sakura mögé bújt, majd onnan figyelt. 
Sakura hirtelen nem tudta, mi baja van a kis lánynak, majd mikor rá nézett és követte a tekintetét észre vett. Rám mosolygott, majd intett, hogy menjek oda. 
-Szia Sasuke-kun. Hát te?-kérdezte mosolyogva.
-Ha nem rémlik, megígértem, hogy elhozom neked a pólód. Plusz hoztam a jótékony koffein adagod is.-válaszoltam neki.
-Oh jajj, el is felejtettem.-csapott gyengén a homlokára. 
Egyszer csak érdeklődő tekinteteket pillantottam meg, majd Sakurára néztem. Aki először nem értette, mire is gondolok. Fejemmel a gyerek sereg felé biccentettem akik érdeklődve figyelték minden mozdulatunkat. Miután leesett neki, oda fordult a gyerekek elé.
-Gyerekek had mutassam be nektek Sasuke Uchihát. Régen csapat társam volt, de sajnos el kellett költözniük és nem rég jöttek vissza.-mondta mosolyogva a gyerekeknek. 
-Ooooooh-válaszolták a gyerekek egyhangúan.
Hirtelen az a kis lány fordult Sakura felé, aki azokkal a nagy barna szemekkel vizslatott engem. Majd megszólalt: 
-S..sa..sakura, akkor ő most a fiúd?-kérdezte kissé félénken.
Sakurával egymásra néztünk majd mosolyogva válaszoltunk neki, hogy nem vagyok a fiúja csak barátok vagyunk. 
Igaz nekem egyre gyanúsabb , hogy valamit  érzek Sakura iránt. De azt, hogy ő érez-e irántam valamit, azt nem tudom. Bár ha rajtam múlik akkor nem sokáig maradunk csak barátok. Kezdem azt érezni, hogy én meg akarom magamnak szerezni ezt a lányt. Olyan szeretet teljes, kedves és önfeláldozó. Valahogy mellette, mindig nyugalmat érzek  és be kell, hogy valljam magamnak, tetszik ez az érzés. 
Gondolkozásomból Sakura hangja térített vissza. 
-Nos gyerekek, nekem mennem kell, hiszen még nagyon sok dolgom van. De mielőtt haza megyek még bejövök hozzátok. Rendben van?-nézett rájuk továbbra is mosolyogva Sakura. 
-Megígéred?!-kérdezte az előbbi kis lány.
-Persze, megígérem Ayumi-chan.-mondta neki, majd megsimogatta a fejét. 
A kis lány pedig átölelte Sakura lábát. Valahogy ez a jelenet megmosolyogtatott. Biztos vagyok benne, hogy egyszer Sakurából nagyszerű anyuka lesz. 

Mikor kiléptünk az ajtón Sakurára néztem aki továbbra is csak mosolygott. Látszott rajta mennyire szereti ezeket a gyerekeket. 
-Ez a kis lány..Ayumi, eléggé ragaszkodik hozzád.-néztem Sakurára.
Egyszer csak a mosoly eltűnt az arcáról. Majd így szólt:
-Tudod, Ayumi-chan nem rég került ide és nem  engedett senkit közel magához. Nagyon félénk egy kis lány. A szülei sajnos meghaltak egy balesetben...Engem is nagyon soká engedett magához közel, de miután megnyílt nekem..azóta mindig a közelemben van. Kicsit úgy érzem, hogy az anyukája ként tekint rám. Ha valami baja van vagy nem érzi jól magát, csak nekem hajlandó elmondani. Egyébként egy nagyon szeretet éhes kis lány.-mondta kissé letörten.
Itt is volnánk. Ez az irodám, gyere csak beljebb.-tért vissza megint a mosolygós Sakura.

Eszméletlen milyen erős lett lelkileg az évek során. Így megváltoztatni a hangulatát...régen nem lett volna erre képes, de most, egy erős, határozott és gyönyörű nő áll előttem. A régi fiatal sírós lány helyett. 
-Tessék Sasuke-kun itt van a pólód. Még egyszer nagyon szépen köszönöm.-nézett rám kicsit elpirulva.
-Jajj ugyan nem kell megköszönni még ma is 1000x.-forgattam meg szemeimet mosolyogva.
Itt van az életmentő kávéd és a pólód. Reggelre meg száradt.-majd a kezébe adtam a kávét a zacskót amiben a póló volt pedig a fogasra akasztottam.
-Köszönöm a kávét. Nagy szükségem lesz rá. Főleg a nagy kupac papír munka miatt.-fordult oda gondterhelt arccal az asztala fele.
-Ugyan semmiség.-mosolyogtam rá.

Kicsit még beszélgettünk, majd útnak indultam, hiszen még beszélni akartam Dobeval is, valamint anyunak is segítenem kell egy kicsit. 
Haza felé menet már nem érdekeltek a kíváncsi tekintetek. Lelki szemeim előtt csak két szempárt láttam. Ezek pedig gyönyörű smaragd színűek voltak.