Újra itt! (Átírás Alatt)

Part 3

~Sakura~

Nagyon meglepődtem Mikoto felajánlásán, hogy menjek el én is vacsorázni hozzájuk. Igaz ha akartam volna se tudtam volna neki nemet mondani, hiszen egy csupa szív asszony akit nem igen szeretnék megbántani, már azért sem mert anyámmal jó barátnők. Igaz miután elmentek nem igen tartották a kapcsolatot, de akkor is ha úgy adódott volna a helyzet, biztosan számíthatott volna rá. Merengésem hatására azt vettem egyszer csak észre, hogy már az ajtóm előtt állok. A lakás kulcsom persze a táskám legalján, amit mire megtalálok talán még a nap is lemegy. Lehet már a kórházban meg kellett volna keresnem és zsebre raknom, akkor most a keresési időt megspórolnám. Ezek a bizonyos női táskák..az enyém egyenesen egy fekete lyuknak felel meg. Soha nem találok meg benne semmit sem. Miután a kín keserves kulcs kereséssel sikerrel jártam és bejutottam a lakásomba egyből a konyhába vezetett első utam, hogy az életmentő kávé adagom bejuttassam a szervezetembe. Rá nézve az órára teljes megkönnyebbülés járta át a testem, hogy este 8ig bizony még van 6 órám, legalább nem kell rohanva készülnöm és eltudom dönteni mit veszek fel este. Talán még a kádban fekvés mellett a könyvemet is betudom fejezni. Sminkelni nem terveztem, hiszen nem egy randira készülök, maximum egy kis szempillaspirált felkenek majd magamra, hogy kiemeljem a szemem. Nem terveztem nagy szépítkezést leművelni. Bezzeg ha Ino tudomást szerezne erről a vacsoráról...már lehet itt toporzékolna, hogy kezdjek már el most készülődni különben nem végzek este 8ra. Biztos isten, hogy elkezdene kicicomázni. A hátam közepére sem kívánnám most ezt. Igaz legjobb barátnőm Hinata mellett, de néha már nagyon sok belőle. Gyorsan összedobok valami ebédet és megeszem, viszont amíg az elkészül keresek valami ruhát magamnak estére, legalább azzal se megy majd el az idő később. 
Be lépve a szobámba egyből megrohamoztam a szekrényemet. Mivel esténként kicsit már hűvösebb az idő, lehet egy kötött pulcsit veszek fel egy fekete gatyával. Gyorsan elő is vettem és az ágyamra terítettem őket. Kedvenc könyvemmel a kezemben léptem ki a szobám ajtaján és mentem a konyha irányába. Mikor a konyhába léptem kellemes illat csapta meg az orromat, így arra tudtam következtetni, hogy kész is az ebédem. Vettem le egy tálat kimertem magamnak a meg szokott adagomat és leültem az asztalhoz. 
Miután az ebédem megettem a fürdõbe vezetett az utam és egy nagy kád vizet engedtem magamnak, hogy eltudjak majd benne merülni és egy kicsit feltöltõdni, hiszen ahogy ismerem Mikotot biztos, hogy Narutot is elhívta, viszont ahhoz, hogy õt eltudjam az este viselni kell ez a pár órás ázás a kádban a könyvemmel. Szeretem, imádom Narutot de néha annyira feltud idegesíteni, hogy szívem szerint leütném és egy kórházi ágyhoz kötözném, hogy nyugton maradjon..de ugye ezt nem szabad, hiszen tiltja az orvosi etikett..

A pár órás ázásnak az lett a hatása, hogy szarrá ázott a lábam, de nem baj megérte. Már meg se tudom mondani mikor fordítottam magamra ennyi idõt utoljára, mint most. Mikor kiléptem az órára pillantottam láttam, hogy van még pont annyi idõm, hogy felöltözzek és felrakjam magamra a szempillaspirált. Miután ezekkel is végeztem elindultam az Uchiha birtok felé, hogy szép nyugodtan oda tudja érni és ne kelljen rohannom.

Már csak pár lépés és oda érek, be kell vallanom magamnak egy kissé ideges vagyok most már. Mi lesz ha zavarni fogok, vagy nem kívánt személy leszek az este folyamán. De leginkább az a kérdés fúrta az oldalamat, hogy vajon Sasuke-kun mit fog szólni ahhoz, hogy én is itt leszek.
Gondolkodásomból feleszmélve tudatosult bennem, hogy már az ajtóban állok. Már csak egy ajtó választ el ettõl az egész estétõl.
"Rendben Sakura...egy kunoichi vagy szedd össze magad. Már a mestered is lekörözted az orvoslásban és téged tartanak a falu legerõsebb kunoichiának. Nagy levegõ és kopogj!"