Újra itt! (Átírás Alatt)

Part 8

~Sakura~ 

Én csak ott álltam és próbáltam felfogni mi történet velem. Most komolyan?! Sasuke-kun 2x is megcsókolt?! Úr isten, elfogok ájulni. Valaki csípjen meg.

Miután a sokkos állapotból magamhoz tértem, bementem a kórházba. Felpillantva rengeteg szempárral találtam magam szembe. Köztük volt Ino is, aminek ebben a pillanatban nem igazán örültem. Féltem, hogy látta mi történt oda kint és addig nem fog békén hagyni amíg rá nem bólintok az igazára. De hála istennek nem jött oda hozzám, így nyugodtan mehettem tovább az irodám felé. Belépve az ajtón, viszont csalódottság fogott el. Ma is a papír munkába fogok temetkezni..Juhuuu

Annyira belemerültem a munkába, hogy mire feleszméltem már vége volt a műszakomnak. Ha úgy vesszük a mai napom egész nyugis volt. Nem volt egy sürgős eset sem, új betegek se jöttek, csak az a sok papír munka nem kellett volna és egy kellemes napot hagytam volna magam mögött. De ilyen szerencsém persze nem volt...Gyorsan befejeztem az utolsó simításokat és össze raktam egy kupacba a papírokat. Háát, ezek már csak Tsunade-samára várnak.-mosolyodtam el csípőre tett kézzel a nagy halom papír láttán. 

Köpenyemet levettem, felakasztottam a helyére majd utam kifelé vezetett a kórházból. Mikor kiléptem az ajtón, Sasuke-kun már a kapunak dőlve várt engem. Mikor észre vett fel egyenesedett és oda jött. 
-Látom kész is vagy, akkor mehetünk?-kérdezte mosolyogva és felém nyújtotta kezét. 
-Igen mehetünk.-válaszoltam szintén mosolyogva,majd kis habozás után belecsúsztattam apró tenyeremet az övébe. Annyira kicsi volt a tenyerem az övéhez képest, hogy szinte már elveszett benne.
-És milyen napod volt?-törte meg a csendet végül Sasuke.
-Egész kellemes, ha a papír munkát nem számítom bele. Hála istennek nem volt ma egy súlyos sérült sem és új beteg sem érkezett, szóval teljes figyelmem a papírokra szentelhettem.
 Ennek örömére ma végeztem is velük.-áradoztam neki majd a végén büszkén elmosolyodtam. 

Sasuke-kun erre nem válaszolt, így rá pillantottam. Megint ez a furcsa ábrándozó tekintet. Mire gondolhat ilyenkor? Tettem fel magamban a költői kérdést. Végül megszólalt: 
-Szeretem mikor így mosolyogsz.-mondta mélyen a szemembe nézve. 
Ettől persze én olyan zavarba jöttem, hogy nem vettem észre az előttem lévő követ és hááát igen. Kis híján orra estem. Sasuke-kun persze egyből kapcsolt és elkapta a derekam. 
-Jól vagy?-kérdezte fürkésző tekintettel.
-I..ig..igen.-szedtem össze magam nagy nehezen. Köszönöm, hogy elkaptál.

-Semmiség, de biztos jól vagy?

-Persze, minden rendben.-mosolyogtam végül rá. 

Majd folytattuk tovább utunkat. Egyszer csak Sasuke-kun a kezem után kapott. Furcsán néztem rá, hiszen nem tudtam mi baja, de akkor leesett, csak a kezem fogta meg. Végül kézen fogva folytattuk utunkat az Uchiha birtokig. 
Mikor már majdnem ott voltunk így szólt: 
-Apropó, ma egyedül leszünk itthon. Apa a rendőrségen van. Anya pedig Itachiéknál, mert Izumi nem érezte magát jól délután.
Itt ijedten kaptam rá a tekintetem.
-Hogy érted, hogy nem volt jól Izumi?!-kérdeztem kicsit nagyobb hangerővel. 
-Nem tudom, anya nem mondott semmit csak rohant egyből oda.-vakargatta a fejét.
-Basszus kulcs. Miért nem jött be akkor a kórházba ha nem érezte jól magát?! Remélem nem a babával van valami...
Gyerünk Sasuke-kun irány Itachiékhoz, megvizsgálom Izumit.-majd húztam magam után egészen Itachiékig. 
Mikor oda értünk úgy kopogtam az ajtón, hogy az szinte már dörömbölésnek minősült.
Végül Mikoto nyitott ajtót. 
-Gyerekek hát ti?-kérdezte meglepődve.
-Sasuke-kun mondta, hogy Izumi nem érezte jól magát. Így egyből ide rohantam, hogy megvizsgáljam.-hadartam el a mondandómat. 
-Oh, gyertek beljebb. Izumi a nappaliban fekszik.-engedett be minket Mikoto.
-Szia, hallom rosszul érzed magad. Miért nem jöttél be a kórházba megvizsgáltalak volna.-dorgáltam meg a kanapén fekvő lányt. 
-Szia, tudom csak nem akartalak zavarni munka közben. Amúgy pedig nincs baj, csak egy kis rosszul lét. Itachi egy kicsit túl reagálta.-mosolygott rám kicsit fehéren. 
-Héé, csak aggódtam a gyerekemért meg érted is.-kelt saját védelmére Itachi. 
Ezen pedig mind felnevettünk, kivéve persze Itachi.
-Akkor biztos nincs nagyobb baj, mint egy kisebb rosszul lét?!-kérdeztem rá azért.
-Igen, nyugodj meg Sakura semmi komoly. Ha mégis az lenne egyből szólok.-mosolygott továbbra is. 
-Rendben van. Akkor ha nagyobb a gond hívj és rohanok.-kacsintottam rá.
-Vettem Doktor nő.-nevetett fel Izumi.
-Akkor mi haza is megyünk, Sakura is fáradt plussz még vacsorát is csinálni kell. Anya? Te itt maradsz?-nézett rá Mikotora Sasuke-kun.
-Igen itt maradok azért a biztonság kedvéért. Viszont ti menjetek nyugodtan. Sakura te pedig pihenj le, nehogy neki állj vacsorát csinálni. Majd szépen Sasuke megcsinálja.-szólt rám Mikotot. Sasuke-kun csak a szemeit forgatta, én pedig kuncogtam.
-Értettem. Semmi főzés csak pihenés.-emeltem fejem mellé kezemet, mint aki tiszteleg. 
Mikoto jót nevetett rajtam, de nem is baj. Elköszöntünk tőlük és folytattuk utunkat Sasuke-kunékhoz. Nem sétáltunk sokat vissza felé, aminek én személy szerint nagyon örültem. Már kezdtem egy kicsit fáradni. 

Miután beléptünk a házba Sasuke a konyha felé vette az irányt én pedig az emeletre. Úgy gondoltam egy frissítő zuhanytól majd magamhoz térek. Már vettem le a pólómat amikor nagy zörgésre lettem figyelmes. Egyből rohantam le az emeletről és a konyha irányába mentem. Mikor oda értem egy Sasukét láttam a földön ülve az edények pedig mellette. 
-Hát itt meg mi történt?-kérdeztem meglepődve. 
-Tudod a konyha nem az én terepem. Nem is tudom anyám mit gondolt, hogy én..én csináljam a vacsorát.-rázta a fejét. 
-Nem sérültél meg?-kérdeztem tőle és a hangomban jól érzékelhető volt az aggodalom. 
-Dehogy is, jól vagyok. Csak megcsúsztam azon a fránya pocsolyán.-mutatott a mosogató előtti pocsolyára. 
-Miért nem törölted fel?-kérdeztem értetlenül.
-Nem láttam..-nézett rám kicsit sértődötten. 
Akaratom ellenére is jót kuncogtam ezen a szituáción. Ami miatt Sasuke-kun csak jobban felhúzta az orrát. 
-Ne nevess ki.-nézett fel rám karba tett kézzel.
-Jó..bocsánat.-de persze a nevetést nem tudtam abba hagyni. 
Gyere segítek felállni.-nyújtottam felé a kezemet. Végül még a sértettsége ellenére is elfogadta a segítséget. 
-Azt hiszem, hogy elmegyek inkább vacsoráért Ichirakuhoz.-nézett rám.
-Jól van. Addig én elmegyek gyorsan fürödni. 
-Oké, sietek vissza.-jött oda hozzám és egy puszit nyomott az arcomra. 
Teljesen elvörösödtem. Direkt csinálja ezt velem?!-tettem arcom elé kezeimet, hogy eltakarjam. Sasuke-kun ezen halkan felnevetett majd kiment az ajtón. 

Végül egyedül maradtam a házban. Nem tudom megszokni, hogy náluk vagyok. Annyira fura. 
Felmentem a fürdőbe és neki állta zuhanyozni. Annyira elpancsoltam az időt, hogy mire végeztem Sasuke-kun is vissza ért már. Mikor kiléptem a fürdőszoba ajtón kellemes illatok csapták meg az orromat. 
Le mentem és már tálalva várt a vacsora. 
-Remélem jó lesz a Miso leves. Ha jól emlékszem régebben ezt szeretted.-nézett rám Sasuke-kun.
-Igen, tökéletes. Ez a kedvencem Ichirakutól. Köszönöm.-mosolyodtam el. 
Miután megettük a vacsorát, Sasuke-kun elment fürödni én pedig elmostam a tálakat addig. Hamar végeztem így felmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyba és kezembe kaptam az egyik könyvem majd elkezdtem olvasni. Nem sokkal később egy kopogás zavart meg. 
-Igen?-szóltam ki.
-Csak én vagyok.-nyitotta ki az ajtót Sasuke-kun és bekukkantott. 
Csak meg akartam nézni mit csinálsz, de látom olvasol. Akkor nem is zavarlak.Jó éjszakát.-köszönt el, de én utána szóltam.
-Sasuke-kun, egy kicsit tudunk beszélni?-kérdeztem meg kicsit félénken. 
-Persze.-majd kitárta a szoba ajtaját és belépett. Pár lépést tett majd leült az ágyamra. 
Miről szeretnél beszélni?-nézett a szemeimbe. 
Itt vesztettem el azt a kevés kis önbizalmat amit még a beszélgetés elején éreztem. 
-Há..háát igaz..igazából cs..csa..csak arról szerettem vol..volna veled besz.beszélni, hogy mii..miért csó..csók..csókoltál meg.-egyszerűen nem tudtam a szemeibe nézni. Így inkább a takarómat fixíroztam. Egyszer csak egy kezet éreztem az arcomon. Ami miatt kénytelen voltam felnézni azokba a gyönyörű szép ónix szemekbe. 
-Tudod, még magamnak is nehéz volt beismerni, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy szeretlek téged Sakura. Tudom ez most hirtelen ért téged. De ismersz, soha nem voltam a szavak embere. Így inkább cselekedtem.-látszott rajta, hogy zavarban van, hiszen hol ide, hol oda nézett. Miután befejezte a mondandóját azután nézett csak a szemembe. 
Nem tudom miért...de bekönnyeztem. El se tudom hinni, hogy Sasuke-kun így érez irántam. Egyszerűen nem tudom elhinni. De még is olyan jól esett. Végül megtettem a lépést. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Először meglepődött, de aztán elmélyítette a csókunkat. Mikor levegő hiány miatt elváltunk neki döntöttem a fejemet a homlokának. Lecsuktam a szemeim, majd végül én is kimondtam.
-Én is szeretlek Sasuke-kun.-mosolyodtam el. 
Ekkor újra ajkaimon éreztem ajkait és megcsókolt. Majd hanyatt fektetett az ágyon és úgy folytatta. Egyre közelebb éreztem magamhoz, szinte már semmi hely nem volt közöttünk. Teljesen egymáshoz simultunk. Végül elváltunk egymástól, teljesen ki volt pirulva ő is és szinte biztos voltam abban, hogy én is. Még egy utolsó csókot hintett ajkaimra végül legördülve rólam befeküdt mellém. Rá néztem végül pedig hozzá bújtam. 
-Itt maradsz velem?-néztem fel rá. 
-Igen itt maradok.-nézett le rám majd homlokon puszilt. 
Nekem csak ennyi kellett és kényelmesen elhelyezkedtem a mellkasán. Ő pedig átkarolt, jobban magához húzott és cirógatta a hátamat. 
-Jó éjszakát Sasuke-kun. 
-Jó éjszakát Cseresznyevirágom.
Ez a becenév megmosolyogtat. Soha nem szerettem ha kiskoromban azt mondták nekem, hogy olyan a színű a hajam, mint a cseresznyevirág. Igaz, ez tény és való. Mert valóban olyan színű, de valahogy tőle hallani azt, hogy "Cseresznyevirágom" melegséggel tölt el.
Végül ismét karjai között jött álom a szememre..