Találkozásom az Élettel

Don't FUCK with my freedom // Az én világom rólam szóljon!

Mióta megjelent Miley Cyrus új albumja és a Mother's Daughter című száma, melynek egyik kulcsmondata a címben is látható "Don't fuck with my freedom" (ami annyit tesz, hogy "Ne játszadozz a szabadságommal", ha szépen akarom megfogalmazni*), azóta fogalmazódik bennem egy ilyen bejegyzés.

Valójában nem tudom, mi ragadott meg ebben a dalban és a nemrég megjelent videoklipjében, de úgy éreztem, mintha a múltamhoz szólna. Lezártam már azt, ami akkor történt, mégis ez a dal képes emlékeztetni arra, milyen voltam akkor, milyen vagyok most és mennyit fejlődtem. Nyilvánvaló, hogy vannak olyanok, akik nálam ezerszer rosszabb helyzetben vannak és nem tagadom ezt, de úgy vélem, hogy mikor azt érzed, hogy mennyire rossz neked, akkor csakis az számít, nem az, hogy Afrikában éheznek és rabszolgatartás van még ma is a világ egyes részein. Mert NEKED ez a jelenlegi legnagyobb problémád, amivel NEKED kell megküzdened. Mindenkinek a saját harcát kell megvívnia először.

Volt egy kapcsolatom, amit akkor teljesnek éreztem annak ellenére, hogy nem voltam teljesen boldog - bár ezt még magamnak sem mertem volna bevallani. Teljesnek éreztem, mert szenvedélyes volt, őszinte és erős, de valami meghúzódott a háttérben, amit csak a kapcsolatunk végén, közel tizenkilenc évesen vettem észre. Mikor elváltak útjaink, sokat gondolkoztam a dolgokon, jobban megfigyeltem a múltbéli önmagamat, hogy rájöjjek, mit rontottam el, s ekkor döbbentem rá, mennyire befolyásolva voltam.

Tény, hogy első komoly kapcsolatom volt - tapasztalatlan voltam, így nem vettem észre, mennyire alakít engem az akkori párom, mennyire befolyásol és úgy alakítja a dolgokat, úgy forgatja a szavakat, hogy neki jó legyen - de utólag látom, hogy nem az én naivságom hibája volt, hogy ezt megtehette. Igen, naiv voltam, de ha valaki megtesz ilyet azzal, akit elvileg szeret - akivel össze akarja kötni az életét - az szerintem magáért beszél.

Most saját példát hoztam, de a lényeg az, hogy embertelen, ha valaki ilyet tesz a másikkal, hiszen észrevétlenül arra kényszeríti, hogy a világa valaki másról szóljon. Az én világom akkor róla szólt: képes lettem volna a családomat, otthonomat, barátaimat elhagyni érte, hogy ő boldog legyen. Képes lettem volna a semmi közepére jogosítvány és végzettség nélkül kiköltözni csak azért, mert ő ott akart lakni. Olyan dolgokat tettem volna meg érte, amivel kapcsolatban egész addigi életemben úgy éreztem, soha nem fogok arra vállalkozni.

És hogy miért?
Mert szerettem.

Ennyi a kulcsa ennek az egésznek: a szeretet, a szerelem. Az érzelmek, amikkel úgy irányított engem, hogy észre sem vettem.

Egyetlen egy szerencsém van: hogy véget vetett a közös utunknak. Ő volt a vőlegényem, ő volt az, akiről azt hittem, az Igazi. A végén már láttam, milyen ember is ő valójában, de mégis képtelen voltam rá, hogy elhagyjam - neki kellett meglépnie ezt, és ezért örökké hálás leszek neki. Az két dolog van, amiért mindig hálás leszek neki, és ha lesz gyermekem, egészen biztosan ezek alapján fogom nevelni. Az egyik az, hogy véget vetett a jegyességünknek és a kapcsolatunknak is - megtette azt, amihez nekem nem volt elég erőm, ezzel is előrébb lendített az életben, jobb ember lettem attól, hogy elhagyott és megtanultam, hogy mernem kell lépni. A másik, ami nagyon fontos, hogy visszatekintve látom, mi minden változott bennem. Befolyásolásának hála erősebb, magabiztosabb, céltudatosabb lettem. Ki merek már állni magamért és a véleményemért akkor is, ha tudom, számomra fájdalmas következményei lesznek.

SOHA nem szabad hagyni, hogy más ilyen szintű, negatív hatást gyakoroljon rád!
Ha mégis úgy érzed, hogy elnyomnak, beszélj róla valakivel, szüntesd meg a kapcsolatot!
Tudom, könnyű azt mondani, hiszen közel tizenkilenc évesen én sem tudtam meglépni ezt, de csak mert féltem. Féltem, hogy egyedül leszek. Pedig, mikor szakítottunk, utána sokkal több barátom lett, közelebb kerültünk egymáshoz édesanyámmal és öcsémmel is. Közös témánk lett, nem csak a szobámban keseregtem, hogy életem egyetlen értelme a szerelem - mint a szakítás előtt.

Lehet, kicsit csapongok, de annyi minden van a fejemben és nem tudom, hogyan kellene hitelesen megfogalmaznom őket - ebben is tanulnom kell még :)

Amit mondani szeretnék, hogy nem szabad hagynotok, hogy a saját életetek, a saját világotok más körül forogjon - NEKTEK kell a középpontban lennetek. (Persze nem az egoista életmódot élem én sem, inkább arról beszélek, hogy) nem szabad lemondanotok a saját boldogságotokról és céljaitokról azért, hogy másnak jó legyen. Ha nem is értetek most ezzel egyet, nem fogadjátok meg ezt a tanácsot attól, aki megtapasztalta, később akkor is meg fogjátok tanulni - talán tényleg mindenkinek a saját tapasztalatra van szüksége.

*Rendes, cenzúrázatlan fordítása a mondatnak: Ne baszakodj a szabadságommal.