Az élet tele van meglepetésekkel - szokták mondani. Véleményem szerint inkább mi magunk okozzuk a meglepetéseket. Tőlünk függ a következő lépésünk, a reakciónk, egy-egy esemény kimenetele, vagy a hatása ránk.
Ebben a bejegyzésben saját tapasztalatai...
Én komolyan mondom, kíváncsi vagyok rá, hogy akik úgy gondolják, a magánéletük, magánértékük és érdeklődési irányuk miatt nincs joguk embertársainknak az alapvető emberi jogokhoz, azok mit gondolnak?! Esküszöm, várok kommentben, pivátban, e-mail címen, AKÁRHOL olyan embert, aki értelmesen, logikusan felépítve el tudja nekem magyarázni, miért gyűlöl látatlanban embereket csak azért, mert a saját nemükhöz vonzódnak!
Én tudni akarom!
Most gondoljatok bele, mi lenne, ha például (és nagyon rossz példa, tudom, de jobb most nem jut eszembe) én nem írhatnám le a véleményemet, csak azért, mert szőke a hajam. Vagy mert szemüveges vagyok. Mi lenne, ha a 170 centinél magasabb lányoknak TILOS lenne magassarkút hordaniuk, csak mert valakinek nem tetszik a sarokkal együtt kitett magasságuk. Milyen lenne, ha az ország vezetőjét idegesítenék a gyerekek, ezért a tíz évnél fiatalabbak nem léphetnének ki a lakásból a törvény szerint?!
Istenem, gondolkozzatok már, kérlek, ennek semmi értelme!
Ez most olyan, mint az Twitter oldalamra kitűzött tweet:
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Twitteren ebbe is sokan belekötöttek, miszerint a kettőnek semmi köze egymáshoz, de akkor most hadd oszlassam el a kételyeket, előzzük meg a félreértést: A kiírásom lényege, hogy senkinek semmi köze a másik magánéletéhez és nem szabadna befolyásolnunk idegeneket abban, amit esetleg mi nem szeretünk (lásd: előző bejegyzésem itt).
Drága gyűlölködők! Ha eddig nem szólt volna senki nektek, most hadd mondjam el, hogy KURVÁRA SEMMI KÖZÖTÖK AHHOZ, HOGY KINEK MI FOLYIK A HÁLÓSZOBÁJÁBAN!
Igen, én is gyűlölök valakit (egyetlen egy ember van ilyen, amúgy), de azt az embert ismerem személyesen, éveken keresztül jártunk egy helyre, havi szinten találkoztunk (nyáron ez napi szintté vált), és végül miatta vesztettem el az egyik legfontosabbat az életemben. Hibázott és ezt belátta, mindenki tudta és kimondta, hogy összetörte a szívemet, többeket szakított el a szerettétől azzal az egy cselekedetével. Szóval igen, gyűlölöm őt. DE NORMÁLIS KERETEKEN BELÜL! Nem ócsárolom nyíltan, nem szólok bele az életébe, nem uszítok ellene senkit, hanem fogtam magam, tiltottam az összes közösségi oldalon, hogy ne lássam és nem megyek a közelébe. Elfordítom a fejem. ENNYI.
Nem értem, miért nem tudnak emberek ugyanígy tenni?!
SEMMI KÖZÜNK A MÁSIK MAGÁNÉLETÉHEZ!
Utálhatod, nem kell elfogadnod, ha olyat tesz, vagy ő maga olyan, amit te nem tudsz megemészteni, de miért nem vagy képes elfordulni?
