BREAK UP WITH YOUR BOYFRIEND, I'M BORED . seungjin - fordítás

03

chan sokáig van a mosdóban - túlságosan sokáig. nagyon sokan vannak előtte, legalább négyen álldogálnak helyre várva.
ám amint végre kinyitná az ajtót, egy kezet érez meg hátán, ami erőszakosan löki be őt - majdnem felbukik cipőjében, miközben becsukódik a bejárat. gyorsan fordul hátra, hogy ki lehet mögötte, de rögtön meglágyul tekintete, ahogy megpillantja az ismerős fiút. "minnie, milyen kis kívánósak vagyunk. csak így bedobni a fürdőbe? mit gondoltál?"

"ó, istenem. fogd már be!"

seungmin azzal a lendülettel chan ajkaira tapasztja sajátját. a fiú nyaka köré tekeri kezeit, aki csak mosolyogva viszonozza a lassú csókot - cseppnyi megbánást sem tanúsítva. "kívánós." suttogja, de seungmin figyelmen kívül hagyja szavait.

egy ideig egymásba feledkezve maradnak, de chan seungmin fenekét megfogva ülteti fel a fiút a kézmosóra, mely tükrébe beveri fejét a kisebb "bocsánat, bébi." szólal meg chan karcos hangján, két csók között, ahogy a fiú haját kezdi simogatni.

seungmin ebben a pillanatban érti meg, miért is szerette hyunjin chant; tehetséges ügyes, törődő, minden szempontól tökéletes.
mit ne lehetne benne szeretni?
ám a csúf valóság mást takar.
elszomorító, hogy chan egy másik fiúért van oda, miközben ott kint várja szerelme.

elhúzódik seungmintól, akinek álla vonalától egészen nyakáig kezd apró, nyálas puszikat hagyni bőrén. lejjebb húzza pulcsiját, hogy még több szabad felületet tudjon megérinteni, még jobban meg tudja jelölni a fiút. seungmin akaratlanul is felnyög, körmei belemélyednek az idősebb vállába, ahogy az foltokkal tarkítja nyakát "cha-channie..."

"olyan gyönyörű vagy." suttogja chan seungminnak, mire annak szíve egyre hevesebben kezd verni "bárcsak az enyém lennél..."

seungmin nem válaszol - nem akarja, hogy bármi meggondolatlan is kicsússzon ajkai közül. bőre egyre nagyobb színes szívásnyomokkal van befedve - melyeket chan csinált. szemeit már rég becsukta a jóleső érzések miatt, de hirtelen egy ujj ér hozzá állához, melytől rögtön ki is nyílnak azok. chant pillantja meg, akinek aurája teljesen megváltozott - szinte izzik körülötte a levegő "ne legyél szégyenlős. csak én vagyok az."

chan egy utolsó csókot nyom ajkaira " lehet látjuk egymást később. most viszont menj, nem ezért jöttem be."

seungmin csak bólint, ahogy az idősebb odébb sétál, így le is tud ugrani a kézmosóról. kinéz az ajtón - reménykedve abban, hogy senki nincs a közelben -, így mikor látja, tiszta a terep, rögtön elindul. seungmin csak nyakát simogatja abban bízva, hogy a lakáson uralkodó sötétség miatt senki nem fogja észrevenni a mályva színű foltokat.

chan, amint végzett a dolgával megtisztítja kezeit, eközben a tükör előtt kezdi méregetni arcát.
gondolatban hyunjint és seungmint hasonlítja össze.

amint ezzel végzett, csak egy ravasz görbület jelenik meg ajkán "hogy én mennyire unatkozok..."