Külűr Krónikái

Tizenkettedik

Hawkinst arcon csapta a friss esti levegő, mikor átlépte a Fekete Gyöngy küszöbét.

- Még hogy kidob - motyogta, és visszapillantott az ajtóba. Erica visszaült a pult mögé, és beszélgetésbe elegyedett Neyy-el. - Jól van, panaszkodj csak rám te, molytanya.

- Szevasz Hawkins - suttogta a mellette elhaladó férfi modulált hangján. A karját összetartó alkatrészeken megcsillantak a bejáratot övező lámpák fénye.

- Szasz Erwan, helyzet?

A kopasz megfordult és elvigyorodott. Szintetikus jobb szemére bökött.

- Meg van a szemem - mondta egy karácsonyi ajándékának örülő gyerek hangjával. - Az új szemem. Láttok vele infratartományban. Ember, te nagyon részeg vagy. Vöröslik a fejed, mint a karácsonyfa égő.

- Betéptél az altatótól? - kérdezett vissza Trent. Erwan vállat vont, sarkon fordult és belépett a kocsmába.

- Csak boldog vagyok. Tudod, az élet napos oldala. Lásd meg te is, haver - szólt vissza.

- Biztos betéptél az altatótól - mondta Hawkins. Erwan általában nem volt ilyen rózsás kedvű. A független roncsvadásznál a jókedv azt jelentette, hogy csak vállon, és nem lábon lőtte, aki keresztbe tett neki egy vadászaton. Vagy mikor a Vörös Pugiodonba szaxofonozott, bár akkor legalább nem robbantott ki tömegverekedést. - Oké Erwan, érezd jól magad.

- Holnap kemény zsákmányt ejtek - kaccsintott a valódi szemével és belépett az ajtón. Trent elhúzta a száját, és elindult.

- Tegnap még gyógyszerre kérted - mondta a felé csápjait nyújtó hajléktalannak.

- Izugarri arraio - kiáltott utána egy barnaképű suhanc a Vasbasszus előtt. Hawkins zsebredugta a kezét, és elment előttük.

- Egészségedre - válaszolta a valószínűleg nem túl hízelgő megszólításra. Aztán hirtelen megtorpant, mikor a térről kivezető sikátor bejáratánál Alyssát látta egy alakkal beszélni. Egy ő számára ismerős alakkal, akit szívesen a sárga földig vert volna...

- Hát mégis csak hagyod magad átverni - mondta Trent, mikor Alyssa miután odaadott egy kötegnyi bankjegyet Whyle kezébe megfordult és belépett az északkeleti irányba tartó sikátor homályába. Hawkins megkocogtatta a combját, és próbált nem gondolni, hogy mi történhet a lánnyal az éjszaka folyamán. Ameddig meg nem említette a Királyok völgyét, addig csak egy egyszerű, de igencsak mutatós üzletfélnek gondolta. De utána meglátta benne azt a naivitást, amit csak is a Hat Nagy Kolónia lakóinak a sajátja lehet, és ahogy annak idején Ericába is meglátta.

Whyle a pénzét számolgatva indult meg a Fekete Gyöngy felé, mikor Trent szándékosan belement a részeges alakba.

- Elnézést - mondta az iszákosnak, aztán felkapta a tekintetét, mint aki csak most vette észre. - Nocsak Whyle! Mi újság?

A férfi megfordult, a szemei elkerekedtek, mozdulni sem volt ideje, mikor Hawkins megragadta a beszáradt mocsokfoltoktól sötét ruhájának mellrészét és annál fogva a falnak passzírozta.

- Szevasz Hawkie...

- Megbeszéltünk valamit, nem? - hajolt közelebb Trent, de azonnal hátra is kapta a fejét, mikor megcsapta orrát Whyle alkoholtól bűzlő lehelete.

- Azt, hogy többet nem akarod látni a pofámat? - kérdezte a férfi. - Adj pénzt, és veszek egy űrhajót... Ó bocs...

- Inkább ne is fejezd be, oké? - nyomta Trent jobban a falhoz Whyle-et. Annak véreres szemei kiguvadtak az üregükből. - Hova küldted a lányt?

- Milyen lány... - Trent megcsavarta a ruhát, mire úgy festett, hogy az egykori veterán pilóta emlékezete felfrissült. - Ja azt a vöröske hamvast. Figyelj Hawkins, szerintem ne is próbálkozzál vele. Ahogy látom nem vagytok egy súly...

- Te csak tudod, Cupidó... - kacagott fel Hawkins. - Na, randitanácsok helyett inkább mondd el, hova küldted. Oké?

- Ó, Haw... Hawkins a helyedbe nem keménykednék, mert ha még jobban megcsavarod, ordítani fogok. És tudod, az őrök biztos nem hallják meg, hogy ha valaki kiáltozik. De talán egy másik valaki meghallja, és szól az őröknek. Vagy ide jön, és varázsol egy második segglyukat a hasadra...

- Kinek hiányoznál? - kérdezte Hawkins, és fintorogva próbálta visszafojtani a hányingerét. Gyakorlatilag Whyle már fél Port Howardot átvágta valamivel, és Hawkins is ezt a listát erősítette. Az, hogy az első napján felült az egykori rendfenntartó meséjének az esőerdőben lévő érintetlen, ősi technológiai eszközökkel teli raktárról nem az a dolog volt, amit Trent nagyon rakta ki az ablakba. És azt se, hogy az épület ajtaja nyitva volt, így bevette magát oda egy rukhatrix. Trent még mindig hallotta a bestia húsbamarúan éles sikolyát, és bőrszárnyainak súlyos puffanásait, ahogy a vadállat végigkergette az őserdőn.

- Hát én nem is, de a balhé talán igen - felelte Whyle, és elvigyorodott. - Kockáztatsz.

Hawkins kifújta a levegőt és elengedte az iszákost. Az egy hangos puffanással zuhant a földre, és a mellkasát markolászta.

- Ne játszd meg magad, csak a ruhádat ráncigáltam meg - mondta Trent, miközben Whyle felállt, és a falnak támasztotta a vállát. - És azt se játszd, hogy itt megszakadt a szíved. Elég vastag a bőr a pofádon, ismerlek.

- Azt csak hiszed - vágott vissza a piás, miközben a kezébe vette az ütött-kopott sisakját és homlokráncolva végignézett rajta. - Ötszáz kreditért cserébe megmondom hova ment a csaj.

- Szívatsz engem? - kérdezte Hawkins, és végigsimított a zsebén. Whyle vállat vont, és tartotta a markát. - Ha kínvallatással nem tudod belőlem előráncigálni, nem jelenti azt, hogy pénzzel ne tudnád. - Az ujjai maga felé hajlottak, és elmosolyodott. - Na, láttam, hogy a zsebednél matattál. Szóval, ha akarod még látni a vöröskét, akkor adjál egy ötszázast.

Hawkins összeráncolta a homlokát, és a sikátor felé pillantott. Megtehette volna, hogy faképnél hagyja a részeges bolondot. Azonban Port Howard azóta, hogy pár bódéból villámgyorsan kikötővárossá nőtte ki magát az ellenőrizetlen növekedés miatt kész labirintussá vált. Amiben csak az tudta, hogy merre kell menni, aki tudta merre is tartson.

Trent kicsatolta a nadrágjának zsebét és átnyújtotta az ötszázast. Az utolsó bankjegyet a havi fizetéséből.

- Ó, ott jön - bámulta megbabonázva Whyle. - Hát nem édes, gyere ide a papához, drága. Mármint a pénzre értettem, nem rád Hawkins.

- Nyögd már ki, mit mondtál a lánynak - mondta Hawkins, miközben Whyle összetekerte a bankjegyet és a zsebébe süllyesztette. - Whyle...

Az iszákos elvigyorodott, látszott hogy kiélvezi a helyzetet, hogy Trent esdeklik neki. Aztán hegyes állát dörzsölve azon sikátor felé nézett, ahol Alyssa eltűnt. Töredezett, megsárgult ujjaival megvakarta a bőrét, és visszasandított Trentre.

- Elküldtem Braddockék bunkerébe. Tudod, a régi légvédelmi bunker a város északi részén, a Váladék köz...

-... és a Patkány utca kereszteződésénél. Ha valami baja esett a lánynak, akkor...

- Csak nem szerelmes vagy? - kacagott fel Whyle, és már indult is a kocsma felé, hogy eligya a frissen szerzett pénzét. Trent arcába gyűlt minden vér, ahogy a férfi után fordult, aztán berohant a sikátorba.