[✔] A Híresség || ChangJin FORDÍTÁS

01

The copyright of this story is belongs to inekoae.

-----

Az eredeti történet inekoae-hez tartozik!!
-----

- Nem lehet! Az anyukám soha nem fog elfogadni minket!

- Elfogad az anyukád vagy sem, ez nem változtat a tényen miszerint szeretlek! - mondta Hyunjin, majd egy ölelésbe vonta a síró lányt.

- Semmi baj Donghee, majd megoldjuk valahogy. - nyugtatta tovább a hátát simogatva.

- Szeretlek Jaehyuk. - mormolta a mellkasába a szavakat a lány.

- Én is szeretlek.

- Éés ennyi! - kiabálta a rendező. - Most pedig mehettek ebédelni.

Hyunjin elengedte a lányt, az pedig letörölte műkönnyeit az arcáról.

- Hála az égnek, már nagyon éhes vagyok. - közölte az apró részletet színészi társával Hyunjin, majd elindult a forgatási helyszínről.

- Hol fogsz enni? - kérdezte a lány.

- Még nem tudom, szerintem csak keresek egy közeli kajáldát. - egy parkban vettek egy romantikus jelenetet egy nagyobb terjedelmű fa alatt, így megvolt annak az esélye, hogy Hyunjin nem fog találni semmilyen kajáldát sem a környéken, csak jóval messzebb sétálva.

- Oh, oké. - felelte a lány, majd néma csendben folytatták az útjukat tovább.

De a fiúnak szerencséje volt; 10 percig ha sétáltak, és szembe jött velük a vonat peronján egy kisebb szendvicsbolt, így Hyunjin onnan vett egy kávét és egy szendvicset.

Nem időztek ott sokáig, hanem ezután egyből mentek is vissza a forgatásra. Hyunjin a kenyerét eszegetve, és kávéját kortyolgatva ismételte át a következő jelenetét a fejében, végleg kivonva magát az esetleges további beszélgetésből a mellette haladó lánnyal.

,, Mégis mit kéne tennem hogy bebizonyítsam, szívből szeretem a lányo-"

- Menj az útbó-

Mielőtt az idegen befejezhette volna figyelmeztető mondatát, a baleset már megtörtént. Hyunjin a földre esett, kávéja beborította őt, és az összeütközést okozó másik személyt is.

Minden olyan gyorsan történt, ő pedig annyira bele volt merülve a szövege átismétlésébe, hogy nem vette észre a teljes gőzzel gördeszkával felé száguldó fiút.

- Az én hibám. - szabadkozott az idegen, és felállva felszedte a földről a deszkáját is.

- Mégis mit csináltál?! - nézett fel az ismeretlenre a még mindig ülő helyzetből Hyunjin is.

- Hogy én mit csináltam? Csak deszkáztam, amikor is a sarkon befordulva észrevettelek téged az út közepén sétálva, magadban motyogva mint egy öregember, és hiába kiáltottam még csak meg se hallottad! - védte igazát a másik fél.

- Nem őrülten motyogtam, hanem a szövegemet gyakoroltam! - állt fel végre a földről Hyunjin.

- Mégis mire? Az iskolai darabba? - röhögte ki az idegen.

- Nem. Hyunjin vagyok. Hwang Hyunjin!

- Most meg mi van? Már be is mutatkozunk? Ez esetben engem Seo Changbinnak hívnak, örülök a találkozásnak, Hyunjin.

- Te tényleg nem tudod ki vagyok?

- Sajnálom szépfiú, de nem. - válaszolta Changbin, megnyomva az sz betűt.

Hyunjin felmordult. - Mindegy. A lényeg, hogy ki kell fizetned ezt a pulcsit, amit leöntöttél kávéval.

- Nem fogom! Mosd ki. - képedt el az előző hallatán Changbin. Ki kéne dolgoznia a belét évekig ahhoz, hogy képes legyen kifizetni azt a $450-os Supreme pulcsit.

- De hisz ez fehér! Nem moshatom ki! - felelte Hyunjin idegesen. Kezdte egyre jobban kiborítani őt ez a Changbin nevezetű személy.

- Figyelj, nekem most mennem kell, úgyhogy viszlát. - zárta le a beszélgetést Changbin, ezt követően pedig már szállt is fel gördeszkájára.

Várj - állította meg Hyunjin. - Add ide a telefonod.

- Tessék?

- Csak add ide. Így ezáltal felhívhatsz, vagy üzenhetsz majd, hogy ha már ki tudod fizetni az összeget.

Changbin végül feladta és átadta neki a telefonját.

- Tessék. - Hyunjin seperc alatt elintézte, és vissza is adta neki tulajdonát. - Várni fogok az üzenetedre.

- Mindegy - Changbin elsüllyesztette a telefonját a zsebében, és elment.

Hyunjin csak nézte őt ahogy eldeszkázott. Miután már nem látta tovább, sarkon fordult és színésztársát követve, - aki végül feleúton megfordult - visszament a forgatásra.