[✔] A Híresség || ChangJin FORDÍTÁS

19

- Hyung, ne engedj el! - nyaogott Hyunjin, az idősebb felé nyúlva kezeivel.

Changbin erre sóhajtott egyet, majd odakorcsolyázott a küszködő barátjához.

Úgy döntöttek közösen, hogy jégkorizni mennek randi gyanánt. De mivel egyiküknek sem volt semmi ötlete, így rákerestek a ,,Legjobb randik télen"-re, és az internet a korcsolyázást dobta ki elsőként.

Hyunjin nagyon izgatott volt, amikor szóba jött a dolog, ezért Changbin azt feltételezte, tudja, hogyan kell korcsolyázni. Végül kiderült, hogy ez nem így van.

Changbin hátrakorizott Hyunjinhoz, majd megragadta mind a két kezét, és húzni kezdte előre, miközben ő visszafele siklott a jégen.

Miután már egy párszor körbementek a pályán, Hyunjin kezdett egyre magabiztosabb lenni a dologban.

- Oké Jinnie, most el foglak engedni. - mondta neki, majd lassan így is tett.

Hyunjin odakorizott egyes egyedül az időközben előresiklott társához. Mikor odaért, széles mosoly volt az arcán.

- Látod Hyung, meg tudom csinálni! - mondta neki boldogan.

Ekkor elkezdett hullani a hó, Changbin pedig csak nézte, ahogy a hópelyhek egyenként leszállnak a fiatalabb hajára.

Telje ámulattal nézte őt. Bár nem csak ők ketten voltak a pályán, Changbin abban a pillanatban mégis úgy érezte, nincs rajtuk kívül ott más, csak ők.

Ahogy nézte a magasabbikat, a fiú szemei akár a csillagok, úgy ragyogtak. Figyelte a mosolyát is, ami akár szívrohamot is okozhatott volna a számára. Nézte a haját, ahogy csodálatosan keretezi azt a gyönyörű arcát, nézte azokat az aranyos arcait és füleit, amiket mind kicsípett a hideg. Ahogy minden apró részletet megbámult barátján, nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy milyen szerencsés, amiért magának tudhatja őt. 

- Hyunjin. - szólította meg, és közelebb korizott hozzá. 

- Hmm?

- Szeretlek. - mondta neki minden köntörfalazás nélkül, és karjait a nyaka köré fonta.

Amaz erre elpirult, és megpuszilta az idősebb ajkait. - Én is téged.

**

 - Köszönöm hyung, nagyon jól éreztem ma magam. - felelte Felix, arca pirossá vált a zavarától.

- Örülök, hogy így van, még ha csak egész végig lazultunk is a lakásomban. - nevetett Chan.

- Nem számít, amíg veled vagyok és jól érzem magam. - mosolygott Felix. - Most mennem kell.

- Oh, persze... menj csak. - felelte neki Chan szomorúan, hogy el kell válniuk egymástól.

- Rendben, szia Channie hyung. -adott neki egy búcsú csókot, majd pillanatok alatt besétált a hideg utcáról a házába. 

Az idősebbnek fogalma sem volt, miért rohant egy kis puszi után úgy el Felix, hiszen egész nap ezt csinálták; mindenesetre, Chan aranyosnak találta ezt.

Felix épp, hogy végzet a fürdéssel, és már készült ágyba bújni, amikor kopogtak az ajtón. 

- Ki lehet az ilyenkor? Elég késő van. - suttogta értetlenül, majd a bejárathoz sietett.

Az ajtót kinyitva Eric-kel találta szembe magát.

Francba.

- Mióta? - tette fel a kérdést köszönés nélkül.

 Felix már a fiú hangtónusából tudta, hogy miről beszél. Sóhajtott egyet. Nem szeretett volna ezzel foglalkozni aznap este, de az ő hibája volt, hogy nem előzte meg ezt a szituációt semmivel.

- Néhány hete. - válaszolt kifejezéstelen arccal.

- De mégis miért? - Eric inkább tűnt mérgesnek, mint szomorúnak.

- Tényleg tudni akarod, miért? - Felix minél hamarabb be szerette volna fejezni a beszélgetést, mivel csak egy pólót és boxert viselt, kint pedig elég hideg volt.

Eric csak bólintott egyet. 

- Mert kiszerettem belőled. A francokat, abban se vagyok biztos, hogy te szerettél-e egyáltalán. - kezdett bele. - Néha nehéz volt megmondani, hogy engem, vagy a pénzemet szeretted volna.

Eric csöndben maradt, de pár másodperccel később Felix szúró fájdalmat érzett az arcában.

- Azt mondod, kihasználtalak? 

- Igen, azt. 

- Menj a francba, te kis senki. - ezt követően Eric elviharzott.

Felix csak sóhajtott eget, majd besétált a házába.

Felix őszintén egy darab senkinek érezte magát abban a pillanatban. Az, hogy Eric kihasználta, még nem adott felmentést arra, amiért nem vetett véget a kapcsolatuknak Chan előtt. Nem változtatott a tényen, miszerint egy idióta csaló volt. 

Ezt követően sóhajtott egyet, majd leoltva a lámpát ágyba bújt, próbálva elfeledkezni mindenről.