[✔] A Híresség || ChangJin FORDÍTÁS

18

Changbin Hyunjinék kerítése előtt találta magát egy csokor virágot tartva a kezében.

Mindösszesen egyszer volt itt az eddig eltelt idő folyamán.  Remélte, hogy nem valamelyik szülője nyit majd ajtót, hiába tudta, hogy azok szinte sosem voltak otthon.

Egy kicsit hezitálva nyomott rá a csengőre, és pár percre rá meg is hallotta a fiatalabb hangját a mikrofonban.

- Ki az?

- Bébi, én vagyok. - mondta Changbin a kamerába egy apró mosollyal.

Ezek után nem hallott semmi választ, ami elkezdte aggasztani Changbint, mert mindez arra utalt, Hyunjin tényleg nagyon dühös volt rá. Azonban nem sokkal később a kapu kinyílt.

Így hát Changbin belépett azon, és felsétált egyenesen az ajtóig.

Amikor elért odáig, egy ajakbigyesztő Hyunjinnal találta szembe magát, aki egy takarót csavart maga köré.

Bár Changbin őszintén elragadónak találta a fiatalabbat így, mégsem volt mersze a jelenlegi helyzetben megcsókolnia őt. 

- Gyere be, hideg van. - motyogta neki Hyunjin. Changbin csak bólintva egyet belépett.

- Ezt neked hoztam. - felé nyújtotta a rózsákat.

Meglátva azt Hyunjin szemei egy pillanatig megenyhültek, elfelejtve, hogy nem sokkal ezelőtt még milyen nagyon haragudott az előtte állóra.

Changbin csak csendben figyelte, ahogy a másik átvéve a csokrot a kezéből, boldogan vázába helyezve a virágokat keres helyet nekik, ahova leteheti őket. Azonban ez a jókedv nem tartott valami hosszú ideig, hamar visszatért hozzá a rosszkedve, és a következő pillanatban már a térdeit átölelve ült a nappaliban lévő kanapén.

- Hyunjin, sajnálom. - ült szerelme mellé a fiú, sóhajtva kezdve bele a beszédbe. - Kérlek, ne haragudj rám tovább.

Egy kis ideig csönd lepte be őket, mielőtt a fiatalabb válaszolt volna.

- Hyung, mennyire vagyok fontos a számodra? - kérdezett végül a várt válasz helyett Hyunjin.

- Ez meg milyen kérdés? - értetlenkedett Changbin a másikra nézve. - Nagyon fontos vagy a számomra, sőt! A legfontosabb, nagyon szeretlek.

Hyunjin csillogó szemekkel nézett vissza rá. - Te szintúgy a legfontosabb vagy a számomra, hyung!!

Changbint ez a kijelentés teljesen lesokkolta. Nem számított rá, hogy Hyunjin bármi ilyesmit is mondana.

- Szóval miért gondolod úgy, hogy nem vagy elég fontos nekem ahhoz, hogy ne érdekeljen, ha megsérülsz?

- Csak nem szeretném, ha miattam aggódnál.. 

- De hyung, nem érted! Én szeretnék aggódni miattad! - fakadt ki ennél a pontnál Hyunjin. - Biztosra szeretnék menni, hogy nincs semmi bajod. Biztosra szeretnék menni, mert szeretlek.

Changbin, mikor a kisebb befejezte a beszédet, kezeit a fiatalabb arcájának két oldalára helyezte, így csókolva meg őt. 

Ezt követően hátrébb húzódott, homlokukat összeérintve.

- Sajnálom, hogy ezt gondoltam. És én is szeretlek. 

- Semmi baj. - nyugtatta meg Changbint, és újabb csókra hajolt hozzá.