[✔] A Híresség || ChangJin FORDÍTÁS

15

Hyunjin aznap extra tapadós volt Changbinnel. Még tapadósabb, mint általában lenni szokott.

A nap nagy részében otthon maradtak, és nem nagyon csináltak szinte semmit, azon kívül, hogy Hyunjin végig Changbin hátán lógott, és követte a fiút, bármerre is ment, és bármit is csinált.

Ez nem jelenti azt, hogy Changbint ez zavarta volna, sőt, valójában nagyon is élvezte, de aznap Hyunjinnak nem volt munkája, ami azt jelenthette volna, hogy Changbinnak lehetősége lett volna elintézni jó néhány régóta halogatott iskolai dolgot.

Changbin sóhajtott egyet, majd felállt, hogy igyon egy pohár hideg vizet. Természetesen Hyunjin is ment vele, karjait az idősebb teste köré fonta, arcát pedig a nyaka és a válla közti résbe tette.

Amikor kiértek a konyhába, Changbin megpróbálta finoman lefejteni magáról a fiatalabbat, ami nagy nehezen sikerült is, ezt követően pedig szembefordult vele.

- Hyunjin, nem mintha zavarna a dolog, de... mégis miért vagy ma ilyen tapadós? - Changbin minden kedvességét belesűrítette ebbe az egy mondatba, csak hogy ne vegye a fiatalabb bántásnak amit mondott.

Hyunjin először hezitált, végül viszont válaszolt a kérdésre.

- Tudod mi lesz holnap? - kerülte a szemkontaktust, Changbin szemei helyett inkább a padlót bámulta.

- Péntek. - felelte erre a másik, nem értve, mi köze van annak az egészhez.

-  Igen, de mi lesz pénteken? - Hyunjin továbbra sem nézett Changbin szemébe.

- A showcase-ed?

- Valami más...

- Az én fizetésem? - tippelt Changbin, gondolva, hogy ez az ok úgyis távol áll a történtek valódi miértjétől. Azonban miután ezeket a szavakat kimondta, Hyunjin arca csak még komorabb lett, ami teljesen összezavarta a fiú meggyőződését.

-I-igen...

- De mi baj van vele?

- Hát, ez a harmadik fizetésed...

- És? - Changbinnak még mindig fogalma sem volt, hova akar a fiatalabb kilyukadni.

- Már eleget dolgoztál ahhoz, hogy kifizethessem a cuccaim, amik tönkre mentek...

- Mi? Máris?

- Ezért a holnapi nap lesz az utolsó munkanapod. Ezért elhagysz engem. - mondta neki Hyunjin, és már tagadni sem próbálta a hangjában rejlő csalódottságot.

Changbin erre megrázta a fejét. Hyunjin nagyon magabiztos tudott lenni, amikor flörtölésről és hasonló dolgokról volt szó, ugyanakkor igencsak együgyű is tudott lenni időnként.

- Jinnie, miért hagynálak el? 

- Mert a kezdetekben azt mondtad-

- Az, amit a kezdetekkor mondtam, nem számít. - vágott a másik szavába Changbin, megragadva a kezeit. - Mert, és most őszinte leszek, eleinte nem igazán kedveltelek. 

- É-és akkor most mi van? - dünnyögte Hyunjin.

- Hmm?

- És most? - pirult el. - Most már kedvelsz?

Changbin lábujjhegyre állva adott egy puszit a magasabb ajkaira. 

- Persze, hogy szeretlek, te kis butus.