[✔] A Híresség || ChangJin FORDÍTÁS

09

Ebben a pillanatban, Changbin rájött, túl régóta volt a fürdőben, ezidő alatt pedig az az őrült, Hyunjin után kémkedő személy, bármit tehetett vele.

Így hát kisietett a helyiségből, egyenesen a kanapéhoz rohanva, ahol addig ültek, Hyunjin azonban nem volt ott.

- Francba. - káromkodta el magát. Körbejárta az egész házat, reménykedve, hogy a fiatalabbnak semmi baja nem esett az utálója által, és hogy csak azért tűnt el a nappaliból, mert összetalálkozott egy másik sztár ismerősével, akivel elment beszélgetni egy, a nappalinál csöndesebb zugba.

Changbin végül megtalálta őt Felixék baromi nagy otthonuknak a konyhájában, a bárpulton könyökölve.

- Hyunjin, mondd, jól vagy?! - kérdezett rá aggodalmasan az idősebbik, tenyerét a másik hátára helyezve.

- H-hyung, épp t-téged kerestelek. - felelte alig hallhatóan erre Hyunjin. Igen nehezen lélegzett, arca pedig nagyon vörös volt.

Changbin Hyunjin homlokára tette a kezét. - Úristen, te szinte forrsz! Mégis hogy tudtál ilyen rövid idő alatt ennyire lázas lenni?

- A-azután történt, miután megittam azt. - válaszolt, ujjaival a félig üres üvegre mutatva az asztalon. - Hyung, úgy érzem, mindjárt elájulok.

Ez most szórakozik velem? Komolyan alkoholt öntött az italába?

- Mennünk kell. - jelentette ki ellenkezést nem tűrően Changbin, és Hyunjin karját átvetve a vállán indult meg a kijárat fele.

**

- Kérlek áruld el nekem, mégis mit keres Hwang Hyunjin a lakásunkban?

- Ez egy kissé hosszú történet. - próbált kitérni a helyzet kifejtése elől Changbin, mire Chan teljesen összezavarodott ugyan, mégis tiszteletben tartotta barátja válaszát.

A két fiú a kanapén alvó Hyunjinra nézett.

- És most mihez fosgz kezdeni? Hagyod, hogy itt aludjon? 

- Igen, jobb most neki, ha alszik, mert úgy kimegy majd a szervezetéből az alkohol, és reggelre a láza is lemegy majd. Nem lenne jó most felkelteni.

- És mégis miért ide hoztad? Miért nem hazavitted?

- Idehoztam, mert így figyelni tudok rá, nehogy rosszabb legyen az állapota.

- Wow, az egyszer tuti, hogy teljes sokkban lesz, amikor felkelve rájön majd, egy teljesen ismeretlen helyen van.

- Tudom. - felelte Changbin, megigazítva közben a Hyunjin fejére helyezett törülközőt.

- Én akkor mentem aludni. - köszönt el lakótársától Chan, és a szobájába sétált.

- Nekem is mennem kéne. - válaszolt neki ásítás közben Changbin, hiába tudta, barátja ezt már úgysem hallotta.

Hirtelen Hyunjin keze szorított rá az álmos fiú csuklójára, mielőtt az is elsétált volna, kisebb szívrohamot okozva ezzel annak.

- Maradj velem. - sutttogta alig hallhatóan. - Kérlek.

Changbin hátrafordult, és enhyén elpirulva válaszolt neki. - Mégis miért vagy ébren? Pihenned kéne!

- Fogok, csak kérlek, maradj velem. - könyörgött neki Hyunjin, továbbra is a csuklóját fogva.

Changbin beletörődően sóhajtott egyet. - Rendben van, itt maradok.  

Leheveredett ő maga is a kihúzott kanapéra, és lehunyta a szemét. 

Mielőtt teljesen magával ragadta volna az álom, érezte, hogy Hyunjin köréfonja végtagjait, mintha csak azzal akarná biztonságban tudni magát, hogy a másikat közel tudja magához.

- Jó éjszakát. - pusmogta neki az idősebb, majd elszenderett.