Atsuki (Pentagon) x Olvasó

52 3 3
                                    

Egy kedves olvasómnak. :)
T/N- Te neved
K/S- Kedvenc színed

   Át utazóban vagy Japánban egy cserediák program miatt. Yutori családjánál vagy elszálásólva. Yutorival jobban megismertétek egymást így jó barátok letettek. Mondhatni olyanok voltatok mint két testvér. Szabadidőtöket videójátékozással, vagy anime maratonnal töltöttétek, vagy Yutorival és a barátaival mentetek el szórakozni mint most is. Közöttük volt Atsuki is. Mikor Atsuki nem volt a közelben, Yutori oda osont hozzád, majd feltette a kérdést.
- Mond [T/N] mit bírsz te Atsukiban?- Kérdezte. Erre a kiszemeltetre szegezted tekintetedet.
- Nézzétek mit vettem!- Tartott fel Atsuki egy kis doboz petárdát. Egyet kivett és azt Taku felé dobta.
- Mit csinálsz Atsuki?- Az ijedtségtől elkezdett szaladni, Atsuki pedig a következőt is felé dobta.- Hagyjál már te szadista!- Szegény Taku végűl a fára mászott.- Na most próbáld hozzám dobni!- Nevetett fel.
- Rendben ezt most megúsztad.- Mondta Atsuki.
- Hát azt szeretem benne, hogy vicces.- Súgtad oda Yutorinak.
- Társaságban nem illik súgdolózni~i!- Karólta át a vállatokat Minpha.
- Úristen ez itt van! Menekűlj [T/N]!- Mind ketten nevetve futottatok el Minphatól.
- Nem menekűlhettek úgy is elkaplak titeket!- Vágta rá, miközben kergetett titeket. Chizuru háta mögé bújtatok.
- Chizuru védj meg minket, Minpha kerget!- Chizuru a kisújját se mozdította. Inkább az újságját olvasta. Megállt a szemed az egyik cikken.
- Tanabata fesztivál.- Olvastad fel.
- Ez egy csillag fesztivál ami minden évben nyáron kerűl megrendezésre.- Vágta rá Chizuru.- A szerelmes párok szoktak erre elmenni.- Felcsillant a szemed. Egy remek ötleted támadt, amit csak Yutorinak akartál elmondani. Amint a nap lemenőbe ment ti már köszöntetek is el a többiektől. Chizurutól elkérted az újságot is. Otthon elkezdted Yutorinak.
- Tudom már mit kell tennem!- Nyomtad az újágcikket az arcába.- Elhívom Atsukit a Tanabata fesztiválra.
- Ez mind szép is jó, csak ti nem jártok.- Vágta rá.
- De ha meghívom őt a fesztiválra, biztos összejövünk.- Próbálod győzködni Yutorit.
- Kérlek szállj le a földre [T/N]. Amiben te élsz az nem egy dorama vagy egy lányoknak szóló romantikus anime. Ez a valóság, és Atsuki nem feltétlenűl bólintana rá arra hogy te belé vagy zúgva.- Elpityeredsz. Erre be jön Yutori anyukája.
- Yutori fiam. Mégis mi folyik itt?- Kérdezte.- Miért sír [T/N]? Csak nem megbántodtad valamivel?- Kérdezte egy kicsit mérgesen.
- Hadja asszonyom igaza van.- Bőgsz még mindig. Yutori anyja ezt figyelmen kívűl hagyta.
- Yutori gondolkozz el mélyen magadban!
- Hát de...- A fiúnak megakadt a szava. Az anyja mérgesen rácsukta a szobaajtót, téged meg húzott maga után.
- Ne törődj vele, inkább gyere segíts tálalni.
- De ő tényleg nem mondott semmi rosszat.- Mentegetőztél. Kis idő múlva csengettek az ajtón.
- Kinyitom!- Szaladt oda Yutori az ajtóhoz. Kinyitotta az ajtót és Atsukival találta szembe magát.- Atsuki üdv.- Intett felé.
- Atsuki gyere beljebb!- Szólt közbe Yutori anyja.- Miért nem engeded be a barátodat? Állsz ott és nézel mint borjú az újkapúra!- Ismét ráförmedt a fiára. Yutori válaszúl csak felsóhajtott. Atsuki helyet foglalt a kanapén.
- [T/N] itt van Atsuki.- Szólt a nappaliból Yutori. Te kiszaladtál hozzájuk.
- Szia [T/N].- Köszönt neked.
- Atsuki üdv.- Vissza köszöntél kicsit zavartan. Észre veszed hogy egy nagyobb dobozt tartogat a kezében.
- Ezt neked hoztam.- Kinyitodtad a dobozt. A dobozban egy kimono volt. [K/S] színű volt virágos mintával.
- Ez gyönyörű. De mégis miért vénnél nekem egy ilyen méreg drága kimonot?- Tetted fel neki a kérdést.
- Mert ezt a kimonot szeretném rajtad látni a Tanabata fesztiválon.- Mondta reményekkel teli tekintettel. Egy szavad se volt. Kínodban felszaladtál a szobádba. Atsuki és Yutori néztek egymásra bambán.
- Ne aggódj Atsuki. Elfog veled menni.- Szólt oda Yutori.
- Remélem is mert én szerelmes vagyok belé.- Mondta Yutorinak. Mielőtt még elbúcsúztak volna, a két fiú megállt az ajtóban.
- És mi tetszik annyira [T/N]ben?- Tette fel neki a kérdést Yutori mire ő elgondolkozott.
- Há~t talán a mosolya és az hogy kedves meg aranyos és...
- Yutori fiam ne engedd be a legyeket!- Csapta rá Atsukira az ajtót Yutori anyja. A fiú felment a vendégszobába hozzád.
- [T/N] beléd meg mi ütött? Randira hívott te meg ott hagyod? Ejnye!
- Bocsi Yutori, csak nyomás alatt mindig leblokolok.- Mondtad.
- A lényeg az hogy elmész a Tanabata fesztiválra vele. Egyébként ő is bír téged.
- Istenkém! Ez egy valóra vált álom!- Örömödben elkezdtél ugrálni az ágyon mint egy kisgyerek.- Talán az életem mégis olyan mint egy dorama!- Nagyon boldog voltál. A hétvégén tartották a fesztivált. Ebéd után már az új kimonodban vártad Atsukit.
- Annyira gyönyörű.- Yutori anyukája egyből meghatódott.- Olyan jól áll rajtad ez a ruha, annyira szép vagy.- Elsírta magát Yutori vállán. Nem kellett sokat várni, Atsuki meg is érkezett.
- Nahát [T/N] gyönyörű vagy ebben a kimonoban.- Zavarba jöttél.
- Jaj Atsuki zavarba hozól!- Karóltál bele a kezébe.
- Kilencre haza hozni!- Szólt utánatok Yutori.- Csak azért mert az esti anime maraton nem maradhat ki.- Mind ketten elnevettétek magatokat. A város gyönyörű volt. Papír kimonok díszelegtek mindenhol, és néhol bambusz növények helyezkedtek el amin színes cetlik lógat.
- Mond Atsuki. Azon a növényen miért van ennyi papír cetli.- Kérdezted.
- Azok ott kívánságok amik a bambuszon lógnak. Gyere kívánjunk mi is egyet.- Húzott maga után. Kaptunk egy-egy cetlit amire ráírtuk a kívánságainkat. A papírokat fellogattuk a bambuszra, majd tovább mentünk. Gyorsan eltelt az idő, az óra már nyolcat ütött. Az eget már csak a csillagok ragyogták be.
- Gyönyörű az ég bólt.- Bújtál oda Atsukihoz.
- Valóban. De [T/N] te mit kívántál? Mit írtál a lapra?- Kérdezte.
- Ha elmondom nem válik valóra.- Szóltál rá kuncogva.
- Kérlek mond e~el- Könyörgött neked.
- Rendben elmondom.- Sikerűlt meggyőznie téged.- Azt kívántam hogy bármi is történjék, maradjunk mindig együtt.- Atsuki ismét magához húzott.
- Ebben az a vicces hogy én is pont ugyanezt kívántam.- Végű Atsuki megcsókólt.

Vége

JRock & OlvasóWhere stories live. Discover now