JRock & Olvasó

Yoshiki x Olvasó

Gyönyörű szép őszi napsütés ragyogta be azt a környéket, ahol laksz. A napsugarakat nézted, ahogyan átszűrik az ablak üveget. Csak azt nézted, míg nem valaki fejbe nem vágott egy füzettel.
- Koncentrálj [T/N]! Nem azért fizetnek engem, hogy csak simán itt legyek!- Szólt rád mérgesen a zongora tanárod, Yoshiki.
- Igen Yoshiki-Sensei.- Szóltál vissza illedelmesen.
- Játszd el kérlek ezt az oktávot.- Mutatott Yoshiki a kottafüzetre. Szépen megropogtattad kezeidet, és elkezdted erőteljesen nyomogatni a billentyűket. Olyan erőteljesen, hogy még Yoshiki is befogta a fülét.- Állj már le [T/N]!- Fogta le a kezed.
- Mi a baj Sensei?
- Olyan erőszakosan csinálod, hogy az valami hihetetlen! Mint ha haragúdnál erre a szegény hangszerre!- Gyengéden megfogta kezed, majd szép finoman ujjaddal lenyomott egy billentyűt.- Látod? Így kell.- Mondta.- A zongorának is van ám lelke. Jobb ha megtanulod, minden hangszernek lelke van.- Az utolsó mondatot gyengéden mondta. Kicsit elszégyellted magad, amiért ilyen erőszakosan játszottál rajta.
- Sajnálom.- Húztad össze magad. Yoshiki gyengéden elmosolyodott, kezét válladra helyezte, majd így felelt.
- Senki se születik úgy hogy tud. Azért, hogy valamit megtanuljunk, tenni kell. Hidd el, menni fog. Csak próbáld meg mégegyszer.- Ismét megropogtattad ujjaidat.- Ne ropogtasd!- Szólt rád szigorúan Yoshiki, mire összerezzentél. De aztán összeszedted magad, és elkezdtél játszani. Olyan gyönyörűen játszottál, hogy még Yoshiki is meg volt veled elégedve.- Szép volt [T/N].
- Köszönöm.- Pirultál el.
- Tessék.- Nyújtott át neked pár lapot.- Ezeket a kottákat gyakorolgasd. Jövő hétre aztán szépen játszd el nekem.
- Igen Yoshiki-Sensei.- Yoshiki épp menni készült. Már átlépte a bejárati ajtó küszöbét, de te kabátja ujjánál fogva visszatartottad.- Yoshiki-Sensei.- Szólítottad meg.
- Mi a baj [T/N]?- Kérdezte meglepődve.
- Lehet, hogy olykor szigorú, de én hálás vagyok azért, amit értem tesz.- Yoshiki csak elmosolyodott. Két kezed megfogta, majd így felelt.
- Köszönöm, hogy így gondolsz rólam. Jövő héten találkozunk.- Simította meg fejedet. Mikor épp ment volna te átölelted hátulról.
- Boldog vagyok, hogy maga tanít, még akkor is, ha füzettel vág fejbe.- Yoshiki feléd fordúlt, majd viszonozta az ölelést.
- Nekem pedig sokat jelent az én kis tanítványom boldogsága.

Vége