Black Romance

7. Rész

         _______________________

Aliyah:

Hogy lehetek ekkora idióta? Elhittem, hogy jóban lehetünk. Hogy számítok valakinek. Borzalmasan érzem magam. Itt sírok már egy órája. És mégis ki miatt? Ethan kibebaszott Matthew miatt. A telefonom azóta egyfolytában rezeg. Kelly bombáz üzenetekkel. Inkább nem írok vissza neki, magányra vágyom. Eddig az életben senkim nem volt. Barátaim meg főleg nem. Vajon ha anyu látna büszke lenne rám? Aligha. Szánalmasnak tartana mint ahogyan mindenki más. Énis annak gondolom magam.
A gondolkodásomból halk kopogás zökkentett ki. Titkon reméltem, hogy Ethan lesz az. Reméltem, hogy bocsánatot kér, megcsókol és együtt öregszünk majd meg boldogan. Ám hiú reményeim kudarcba fulladtak mikor Connort pillantottam meg. Kócos haja ide-oda állt. Egy egyszerű ujjatlan és egy farmer volt rajta.

- Héj cicalány minden rendben? - jött oda hozzám aggódó tekintettel. Belőlem meg újra előtört a zokogás. Szép volt Aliyah.
Connor komoly arccal leült mellém majd megölelt. Karjaim esetlenül lógtak magam mellett.
- Semmi baj. Nyugodj meg Aliyah - csítított a fiú majd egy puszit nyomott a fejemre - mi történt?

- Eh...he....tha....n - zokogtam. Nem bírtam abbahagyni a sírást. Düh jelent meg a szemében majd újból átkarolt. Szorosan öleltem énis, szinte elvesztem a széles vállai között. A könnyeim áztatták a pólóját, talán még a taknyom is kifolyt.

- Mit tett már megint?

Összeszedtem magam.

- Semmit. Az én hibám. Igaza van. Nem kellett volna betolakodnom közétek. Mindenkinek csak púp vagyok a hátán. Ahogy ő is mondta, jobb lenne ha elmennék inkább.

- Ezt mondta volna? - húzta fel éjsötét szemöldökét - most figyelj rám. Nem gondolta komolyan és ha mégegyszer meghallom ezt a butaságot nem is szólok hozzád többet. Fontos vagy mindannyiunk számára, sőt, még Ethan számára is. Megijedt és nála ez ilyen védekező mehanizmus. Igen tudom elég furcsa, de így van. És Aliyah.. nem ismerlek régóta, de te vagy a legbátrabb lány akit valaha is ismertem. Mosolyogsz annak ellenére is, hogy ilyen szar életed volt. Igaz, nem tudom mi történt, de a fájdalom ott van a szemedben, az arcodon. Ha a többiek nem is látják, én látom. Tudom, hogy megy ez - húzta féloldalas mosolyra a száját a fiú. Nekem a könnyeim újra potyogni kezdtek. Szorosan átölelve őt halkan suttogva a fülébe "köszönöm".

      _________________________

Ethan:

Öklöm a falba csapódik. Egy..kettő...
Aztán újból....három...négy.
A bőr felszakad.....öt...hat..
Csíp. Mar. Nem érdekel és újra-újra megismétlem a mozdulataim. Lábaim nem bírják. Remegnek. Elment? Valószínű. Miattam? Miattam.

A fertőtlenítő szaga fintort csal arcomra. Gondosan bekötöm a sebes kezem majd lemegyek a konyhába. Rebecca ott áll. Gyönyörű szemei megvillannak. Cserfes mosoly görbül a száján.

- Hiányoztam? - pillant fel rám mikor közelebb lépek.

- De még mennyire - erőltetek magamra egy mosolyt. Ez nem mehet így tovább. Gyorsan odahúzom magamhoz. Karcsú derekába markolok majd erőszakosan megcsókolom. Ajkai ismerősek, bársonyosak. Elválik tőlem. Barackszínű ajkai nyitva. Azt figyelem. Viszont én a barack helyett a cseresznyeszínű ajkakat akarom. Nem szőke hajba markolni hanem feketébe. Nem lehet. Meg fogok őrülni.

- Baj van? - nézett rám Becca nagy szemekkel.

- Nem - vágtam rá gyorsan. Megrántotta vállát majd egy puszit adott a nyakamra.

Pár órával később mikor Becca hazament unottan ültem a fotelban a csatornákat kapcsolgatva. Hirtelen nyílt az ajtó. Kelly lépett be mögötte Aliyahval. Felpattantam a helyemről.

- Képzeld, nem hozzád jött - mondta Kelly felhúzott orral. Mögötte félénken húzódott meg az a lány akinek órákkal ezelőtt tiportam földbe a lelkét és az önbecsülését. Aprót bólintva mentem fel a szobámba.
Hideg zuhany után kikászálódtam a fürdőből. A szobámból láttam ahogyan Aliyah az előszobában lévő festményeket vizslatja, engem észre se véve. Aranyos volt ahogy szuggerálva nézi azokat az ósdi mázolmányokat.

- Elég ronda az a festmény - mondtam mire Aliyah megugrott ijedtében. Cseresznyeszínű ajkai elnyíltak. Édesen festett. Végigmért és ahogyan felfogta, hogy egy törölköző van rajtam erősen elvörösödött szemét lekapva rólam. Majd rendezte vonásait.

- Szerintem meg szép - mondta összeráncolt szemöldökkel. Szeplői követték mozdulatát.

- Valóban? És mi tetszik egy ilyen ócska festményen? - kérdeztem kiváncsian mosolyogva és odaléptem elé.

- Szeretem a régi dolgokat. És az óceánt ábrázolja. A végtelenség. A hullámok mintha életre kelnének - mesélte odaadással - az egész egyszerűen gyönyörű.

- Szerintem meg te vagy gyönyörű - suttogtam úgy, hogy ő is hallja majd közelebb léptem. Nagy szemekkel nézett rám. Apró termete remegett. Mint egy őzike. Dereka köré vontam karjaim.

- Ethan..ezt ne-nem k-k - dadogott össze-vissza.

- Tessék? - kérdeztem vigyorogva. A lány arca akár a tűz úgy égett. Lehajoltam majd az orromat végighúztam a nyakán. Megremegett. Egy puszit nyomtam a nyakára majd visszanéztem rá. Szeme csillogott arca teljesen kipirult. Ajkába harapva kerülte a szemkontaktust. Állát felemeltem, hogy rám nézzen.

-Ethan.. nem csinálhatod ezt velem. Nem játszadozhatsz az érzéseimmel - csuklott el Aliyah hangja - az előbb még a földbe tiportál most meg itt puszilgatod a nyakamat. Ki fogsz készíteni. Azt hiszem kedvellek. De utállak is. Utálom, hogy kedvellek. Ez nem fog így menni. És ohh.. jesszus! Neked ott van Becca. Hogy nézzek így a szemébe? Hagyjuk ezt abba nagyon gyorsan. Felejtsük el egymást - remegett a hangja. A szám kiszáradt, keserű volt.

- Hogy is tudnálak elfelejteni?

- Hagyj engem Ethan. Nem tehetsz tönkre. - mondta majd apró lábait kapkodva kisietett a szobámból.

Sorry, ez egy ilyen nyálas rész lett. Remélem tetszett. Nem sokára hozom a következő részt. Köszöntem <3

_____________________