Black Romance

12. Rész

Aliyah:

Egész éjszaka apám járt a fejemben. Nem tudtam kizárni a rossz gondolataim, hisz', hogy is tudtam volna.

Most is magam elé bambulva ültem asztalom felett, mikor egy éles hang hasította fel az ijesztő csendet. Testem teljes egészében remegni kezdett és már nyúltam volna egy fegyverként szolgáló tárgy felé, hátha apám az és meggondolta magát és esetlegesen erőszakos szándékkal jött. Nagyot sóhajtottam fel  mikor nyugtáztam, hogy az ajtóban álló személy nem egy erőszakos fenevad, hanem Kelly. Légzésem csillapodott, Kelly arca viszont nyugtalan árnyalatot vett.

- Mégis mi a francért van a kezedben egy váza? - vont kérdőre - Ali, minden rendben?

- Jaa..hogy ez? Csak éppen pakoltam - néztem mindenfele kivéve Kelly szemébe.

- Jól van, te tudod. Csak azért jöttem mert el kéne mennem vásárolni. Velem tartasz? Útközben megihatnánk egy kávét vagy üdítőt - mosolygott mire az én arcom is felderült és szívest-örömest mentem Kellyvel.

Baktattunk a plázában, Kelly mindenhova elrángatott és én mentem utána körülbelül úgy mint egy szellem. Nem is nézhettem ki máshogy. Apámmal való találkozásom után egyáltalán nem tudtam álomra hajtani a fejem.

- Ali! Hahó! Benézünk ide is? - Mutatott barátnőm a fehérnemű üzletre. Bólintottam majd követtem. Sorok között nézelődtem - Hé Aliyah! Nem akarsz felpróbálni valamit? - Nézett rám vigyorát csillogtatva.

- Ugyan Kelly, a legtöbb melltartó lecsúszna rólam - nevettem kínosan.

- Ugyan, ne butáskodj már. Tökéletes alakod van. Hosszú lábak, kerek fenék vékony derék. Még én is irigyellek - mondatába belepirultam és kérdően néztem barátnőmre, hisz neki volt versenyalkata - hmmm.. mondjuk próbáld fel ezt meg ezt - hajigálta felém a faltnyi bugyikat és melltartónak nevezhető valamiket én meg vöröslő arccal mentem a próbafülkébe.

Felpróbáltam az egyiket.

- Na milyen? - kiabált Kelly.

- Szörnyű, ezt még neked se mutatom meg. Ekkor belépett Kelly.

- Hé, csajszi nagyon jól áll wow. Tökéletesen mutatsz benne. Ezzel csábítani fogsz - kacsintott.

- Mégis kicsodát - mondtam inkább magamnak. Felpróbáltam a többit is majd Kelly addig unszolt, hogy megvette nekem az összeset. Inkább ráhagytam.

- Figyu Ali. Be kéne ugranom még a fodrászhoz. Nem akarod kicsit te is megváltoztatni a frizurád? Nem mintha nem lenne jó, csak érted, fő a változatosság.

Beértünk az üzletbe és Kelly már le is huppant egy székbe eldiskurálva egy ottani fiatal lánnyal. Úgy tűnik már mindenkit ismer. Én ott álltam majd a kedvesnek tűnő lány mosolyogva lépett oda elém.

- Szia, Daria vagyok. De szólíts csak Diának! Kelly mondta, hogy egy kicsit megújulnál. Lássuk is. Ülj csak le! - mutatott rá az előttem lévő székre én meg csak mosolyogva bólintottam. Nem is olyan szörnyű ez - arra gondoltam vághatnék belőle, mondjuk úgy a válladig. Szép íve van a nyakadnak meg a válladnak szóval ez a frizura ezt jól kiemelné - mondta.

- Rendben én benne vagyok - Mondtam csillogó szemekkel, tetszett az ötlet.

- Szuper! Fessük is vagy ne? Alapból szerintem gyönyörű színe van a hajadnak szóval nem érdemes. Nem is tudom mikor láttam ennyire szép fekete hajat - nevetett Dia.

- Szerintem ne fessük. Szeretem ezt a színt, ez illik hozzám a legjobban - mondtam mire bólintott.

Egy olyan másfél óra múlva kész is lettem. Az eredmény lenyűgözött. Dia tökéletes munkát végzett. Érdekes volt, hogy eltűnt a loboncom, de megkönnyebbülést éreztem. Minta ezek a dolgok távolabb vittek volna a múlttól. Kellynek nagyon bejött. Az ő haja nem változott sokat kivéve, hogy a fodrász kósza göndör fürtöket hagyott benne és a végéből vágott egy kicsit. Elragadó volt a barátnőm.

Kellyékhez mentünk ugyanis egy csajos estéhez ragaszkodott. Nevetgélve estünk be a házba. Barátnőm anyukája nem volt otthon. Kelly szerint újból randevúzik és elmondása szerint Ethan nem is tud róla, de nagyon mérges lenne. A fiú így sem ápolt túl jó viszonyt az anyjával az apja halála után és ez csak ráadás lett volna.

Éppen a megvásárolt ennivalókat pakoltuk ki amikor az emlegetett szamár jelent meg a lépcső alján. Szemét dörzsölgetve nézett Kellyre majd rám. Csodálkozva nyugtázta új külsőm, de szemei csillogva mértek végig. Vörösödve nyeltem nagyot majd lehajtottam fejem. Kelly bárgyú vigyorral nézett hol rám, hol a fiúra. Majd Ethan biccentett és lejött a nappaliba. Kelly csinált magunknak szendvicseket és így némán mentünk fel a szobájába. Barátnőm szobája tágas és barátságos volt. Hatalmas ablakok és egy erkély ami a város egy kis pontjára nézett. Így este ,ég gyönyörűbb volt. A fények kis pontokká nőtték ki magukat. A virágok illata mindenhol jelen voltak. A majdnem telihold egész fényessé tette a szobát. Kelly felkapcsolta az égőket. Csendben eszegettünk az erkélyen lévő kis asztalnál.

- Hogy megy a munka? - kérdezte barátnőm teli szájjal.

- Egész jól. Meg tudom teremteni a szükségleteimet. És el tudom tartani magam - válaszoltam - nekem ez a legfontosabb.

- Értem. Figyelj Ali.. tudom, hogy nálad ez elég kényes téma, de miért jöttél ide? És miért egyedül? Mi történt a szüleiddel? Tudom, hogy nem az én dolgom, de ezek a kérdések már azóta bennem vannak mióta barátok lettünk. Látom rajtad mindig, hogy valami aggaszt. Nagyon kérlek oszd meg velem, annyira szeretnék neked segíteni - kérlelt. Hát eljött. Eljött a pillanat amitől rettegtem. Meg kell osztanom valakivel az életem. De ennyivel tartoztam barátnőmnek, mégiscsak én csöppentem be az életébe egyik pillanatról a másikra semmiféle válaszok nélkül.

Nagy levegőt véve kezdtem mesélni, hangom remegett.

- 10 éves voltam. Azelőtt egy szerető és csodálatos családban nevelkedtem. A szüleim rajongtak egymásért és próbáltak nekem mindent megadni amit csak lehetett. Sok mindent kaptam is, de amit igazán akartam az a törődésük és a szeretetük volt, és meg is kaptam. Boldog voltam és imádtam az életem. És akkor történt. Gyors volt, hirtelen. Anyukám beteg lett. Egyik pillanatról a másikra. Először nem vettem észre. Egyre gyengébb volt, szomorúbb és sokat nem volt otthon. Apámon is látszott a letörtség és a bú. Aztán elvitt a kórházba.Nincs szörnyűbb érzés mikor látod, hogy egyre csak gyengül. Nem akartam szóvá tenni értetlenségem, próbáltam őket vidámabbá tenni. Anyát sokszor látogattam. Volt, hogy napokig mellette aludtam a kórházban. De egyszer csak apa már nem vitt többet. Kérdezgettem, hogy miért nem megyünk anyához? Azt felelte, hogy anya elment. Kisgyerek létemre nem értettem. Aztán az idő múlásával ráébredtem, hogy mi is történt vele igazából. Apám elfordult tőlem. A munkába fojtotta a bánatát. Egyre többször volt ideges, már apró dolgokon is felidegesítette magát. Aztán jött az ivás. Kirúgták a munkahelyéről. Alkoholistává vált és idegbeteggé. Naponta többször is bántott minden dologért. Volt egy barátja, sokszor járt át inni apámhoz. Rettegtem tőlük. 13 éves koromban volt az, hogy az a barátja - itt elcsuklott a hangom - zaklatni kezdett. Sokszor szexuálisan is. Minden egyes nap attól rettegtem mikor találnak meg. Még 3 évig így ment minden. A pénzemet amit nagy nehezen sikerült összegyűjtenem félreraktam. Aztán elegem lett. Eljöttem abból a pokolból. És itt kötöttem ki - fejeztem be elhalt hangon. Torkom kiszáradt, sírni se tudtam már. Kelly könnyes szemekkel erősen ölelésbe húzott.

- Semmi baj. Köszönöm, hogy elmesélted. Soha többé nem hagyom, hogy bárki is bántson - mondta barátnőm és nekem ezek a szavak mindennél többet jelentettek. Biztonságot.

Kelly nem hozta többször szóba a dolgot és próbált más fele terelni amiért nagyon hálás voltam neki. Hozott el sört és mindenféle finomságot. Aztán egy sorozatot nézve be is aludt. De nekem nem jött álom a szememre.