Black Romance

9. Rész

           ______________________
      
Aliyah:

Valamikor éjszaka felébredtem arra, hogy valami nyomja a hátam. Felültem és láttam, hogy még a parton vagyunk. Dideregve kutattam valami pokróc vagy akár egy pulóver után. Holden pulcsija homokosan terült el az alvó fiú mellett. Becca és Kelly sehol, Connort szintén nem láttam. Azonban egy személy, aki egész végig mellettem feküdt azóta meg se moccant. Arany fürtjei most meg-meg csillantak a holdfényben. Vonásai rendezettek voltak. Sima felület. Arccsontja szépen ívelt egészen a füléig. Arcán látszódott hosszú fekete pilláinak árnyéka. Dús ajka egy kissé szétnyílt. Ebből a szögből kisfiús volt mégis felnőtt. Meg akartam érinteni ezt a sima felületet.
Felálltam majd lassan sétáltam egészen a vízig. Nem volt nagy szél. Épp hogy csak felverte a sima víz tükrét. Édes susmorgás töltötte meg bensőmet melyet a víz hallatott.
Mocorgást hallottam, majd a szemem sarkából láttam ahogy Ethan felkelt.
Nem néztem rá. Az óceán nyugalmat adott. Nem akartam megint Ethan előtt megtörni. Annyiszor alázott meg de mégsem tudom elnyomni magamban ezt a hihetetlen vonzalmat. Nagyot fogok esni.

Ethan lehellete birizgálta nyakamat.
- Miért van az, hogy nem tudlak elengedni? - suttogta negédes hangon - miért van az, hogy mikor egyre messzebb taszítalak annál inkább vonzol magadhoz?

- Nem tudom - susogtam halkan. Hangom élettelenül csengett - de te is tudod hogy nem helyes.

- tudom. Sajnálom.

- Mégis mit? Hmm? - gyűltek szemembe a könnyek - mit sajnálsz Ethan? Azt, hogy porig aláztál? Hogy jogtalanul elítéltél? Vagy azt hogy bele kell hazudnom Becca szemébe, hogy nem érzek irántad semmit? - szipogtam halkan.

- Shhhh...semmi baj - csítított a fiú majd karjába zárt. Mentolos illata végigkúszott a torkomon. Apró szilánkokban heverő lelkem lassanként egy forró masszává vegyült. Miatta. És utáltam magam amiért mindig megtörtem előtte.Miatta.

         _______________________

Ethan:

Még mindig szorosan fogtam. Nem akartam elengedni. Mikor lecsillapodott eltávolodott tőlem és rendezte vonásait.

- Nos - kezdett bele - azt hiszem az lesz a legjobb ha távol maradunk egymástól. Én nem fogok közétek állni - mondta rezzenéstelen arccal. Szomorúan néztem a lányra. Ő nem szeret. Hogy is szeretne mikor egyetlen kedves szavam sem volt hozzá idáig.

- ha így akarod rendben - mondtam neki mire bólintva nyugtázta, hogy teljesítem kérését. Talán tényleg így lesz a legjobb.
Lassan néztük a hullámzó kékséget. A lány törékeny teste mellettem néha-néha megborzongott. Lekaptam magamról a pulcsimat majd odanyújtottam neki. Hálásan bújt a nála kétszer nagyobb ruhadarabba.
Haját laza kontyba fogta. A hold lassan világította meg arcát. Hosszú szempilla, nagy ajkak. Szeme csillogott melyeket most rám kapott. Ajkai elnyíltak majd borzos szemöldökét összehúzva pásztázott.

- Ne aggódj. Senki nem tudja meg mi történt köztünk - nyugtattam.

- Miért mégis mi történik? - kérdezte gyenge hangon.

- Ez - mondtam majd közelebb léptem és magamhoz húztam. Apró dereka pont a kezembe illett. Meg akartam csókolni. Vanília illatta felkúszott az agyamig. Bódító.
Nem nézett a szemembe. Fejemet nyakába fúrtam. Lassan elkezdte simogatni a hajam. Ennél jobb érzés nincs.
Hosszú ujjai felkúsztak egészen az arcomig. Pár percig néma csöndben álltunk így. Lassan előre döntöttem a fejem majd egy csókot leheltem a szájára. Az arca rögtön vörössé vált. Eltolt majd elfutott. Alakja lassan eltűnt.

Nem kellett volna de megérte. Még mindig éreztem Őt a számon. Utálom is magam érte.

Reggel a napfény besütött az ablakon aranyra festve a szobát. A szobába belépett Becca. Haja lapockáját verdeste, rövidnadrág feszült idomán.

- Szia - mondtam rekedtes hangon mire odajött és egy csókot lehelt a számra. Mennyire más. Nem. Nem hasonlítgathatom Beccát Aliyahoz. Távol kell maradnom tőle ahogyan megígértem.
Beccaval egyetemben lementem a konyhába, hogy megigyam szokásos éjfekete kávémat.

Barátnőm nyakamba csimpaszkodott. Nem esett olyan jól közelsége. Kávém kilöttyent. Szitkozódva töröltem le magamról a gőzölgő folyadékot, Becca felvont szemöldökkel, értetlenül meredt rám.
Én csak tátogtam, nevetséges szituációnak bizonyult. Anyám a pult mögül nézett rám. Láttam a szemében valamit. Mintha mindent nagyon jól tudna. Megijesztett.

- Figyelj Ethan - szólt barátnőm - szerintem jobb ha most megyek. Szeretlek - mondta majd kiviharzott. Faszom.

Robogva gurult alattam jó öreg motorom. Ez a csodás kis szerkentyű az, akiben soha nem csalódtam. A nyári szellő simogatta bőrömet.
Bekanyarodtam az ismerős kis utcába mikor megpillantottam egy túl ismerős alakot.
Lenge nadrág vékony lábain, fehér trikó simult keskeny hátán. Haja kócos lófarokban. Lassítottam majd mellé értem. Szemeit rám kapta majd ráncolta homlokát.

- Ethan? - nevem kellemesen gördült ki száján.

- Aliyah? Mit csinálsz errefele egyedül?

- Az uszodába megyek. De lerobbant a busz - magyarázta majd megtörölte izzadságtól gyöngyöző homlokát.

- Pattanj fel - jelentettem ki egyszerűen.

- Mi? - riadt meg - én..én nem.. - dadogott mire megfogtam karját és a motorhoz húztam. Arca vöröslött. Halkan motyogott valamit majd felpattant mögém. Félénken próbált valahogy kapaszkodni. Sóhajtva fogtam meg a kezét és kulcsoltam magam köré. Vékony karjai erősen szorítottak.
Elindultunk, és Aliyah teste egyre jobban hozzám préselődött. Ó te jó ég!
Egy 10 perc múlva ott is voltunk az uszoda előtt. A lány letántorgott motoromról.

- Köszönöm - mosolygott rám majd besétált az uszodába. A mosolyától muszáj volt nekem is mosolyognom. Fülig érő vigyorral indultam el legjobb barátomhoz.

        ______________________