Black Romance

11.rész

        ________________________

Aliyah:

Szúrta a hátam Ethan tekintete még fél óraval később is. Nem tudom eldönteni mit láttam szürkés íriszeiben. Talán a lesajnálás.
De miért kéne foglalkoznom vele? Mindent amit csinálok azt ő rossz szemmel nézi. Nem tartozom magyarázattal. Egyszer az életben hadd érezzem jól magam.

Jól is éreztem magam Jackel. Meg tudott nevettetni és irtó aranyos, udvarias és odafigyelő volt velem. Amit nekem nem sokszor járt az életben.

...

Éppen a szobámban fekve faltam könyvem újabb és újabb sorait. A srácok moziba mentek, engem is hívtak, de engem a filmek nem kötnek le annyira. Inkább olvasok.
A nap melengette a lábaimat, sugarai aranyos csíkokkal borították be szobám szegleteit.
Lustán pillantottam ki könyvemből mikor gyomrom megkordult jelezve, hogy reggel óta nem ettem. Kislattyogtam a konyhába valami élelem után.
Miután ettem, elmentem a parti kis bárba ahol dolgozom. Livia a főnököm ugyanis csak ma ért rá, hogy odaadja a fizetésem. Megtárgyaltunk minden fontos dolgot és tennivalót.

Ezután a ház tulajhoz mentem, hogy befizessem az albérletet.

A pláza felé baktattam, hogy laptopot tudjak venni magamnak mivel nem jönne rosszul. Ígyis teljesen le vagyok maradva a saját kis nyomógombos telefonommal míg a többiek igazi kistévét használnak telefonálásra.
Gépemet megszerezve baktattam el egy másik boltba, hogy legyen otthon kaja.

Hazafelé sétálva élveztem a melengető szellő fuvallatát mikor meghallottam, hogy a nevemet kiáltják. Megtorpantam. Nem. Ez a hang túl ismerős. Remegve a hang irányába fordultam és megláttam őt. A szörnyet akit valaha még az apámnak neveztem.
Sietős és nagy léptekkel közeledett. Remegtem a félelemtől, de amint odaért volna hozzám rohanni kezdtem.
A baj az, hogy józan volt és utolért. Elkapta karomat mire én behúztam neki egyet. Karom sajgott és máris lilulni kezdett.

- Aliyah.. kérlek! Nem rossz szándékkal jöttem - fogta meg dagadó arcát ahol megütöttem - kérlek...adj egy esélyt, hogy beszélhessünk - csordult le egy könnycsepp az arcán. Egy pillanatra megsajnáltam , de aztán eszembe jutott mit is tett velem éveken keresztül. De nem volt benne szesz, nem volt agresszív, beszélni beszélhetünk.

- Rendben. Beszélhetünk. De csak akkor, ha kitakarodsz az életemből ezután - mondtam neki, a hangom megremegett.

- Megígérem és köszönöm.

Elmentünk egy közeli kávézóba. Én szokásos lattet ittam ő pedig egy esspressot rendelt magának. Arca nyúzott volt, szemei alatt lilás karikák voltak. Arca beesett, sokat fogyott. Szája cserepes, borostája egészen nagy volt már. Valaha sötétbarna hajában ősz csíkok húzódtak.

Mikor kihozták italainkat megszólalt.

- Tudom jól, hogy bocsánatkéréssel nem tudom jóvátenni a hibáimat de...

- Jól tudod - szúrtam oda mire fájdalmas arcot vágott.

- De megpróbálom jóvátenni valahogyan. Nem akartalak bántani, de anyád halála engem sokkal rosszabbul érintett mint ahogy bárki mást érintett volna. Soha nem akarnám elveszíteni a kislányomat - remegett meg a hangja és az arcán végigszánkázott egy kósza könnycsepp - kérlek Ali. Csak te maradtál nekem...- fogta meg a kezem mire én erélyesen kihúztam.

- Képzeld, énis tisztában vagyok vele, hogy csak én maradtam neked, de látod.. nekem is csak te maradtál. És hol voltál amikor szükségem lett volna rád? Amikor egy kedves szó is rengeteget jelentett volna. A sok veréstől is el tudtam volna tekinteni, ha egyszer egy héten hozzám vágsz egy nyamvadt kedves mondatod - arcom kipirult az idegességtől.

- Tudom Ali, óh, nem is tudod mennyire jól tudom - zokogott fel az előttem ülő férfi - bármit megtennék, hogy visszakapjam a kicsi lányom.

- Szeretném ha eltűnnél - sziszegtem majd gyorsan letöröltem arcomról egy könnycseppet - menj innen és meg se lássalak többet.

- Ali kérlek! Csak adj egyetlen esélyt, nem vesztegetem el. Kérlek..

Nem tudtam kihez fordulhatnék ebben a pillanatban. Az agyam tudta, hogy el kell küldenem, a szívem mélyén mégis tudtam, hogy ő mégis csak az apukám.

- Rendben.

- Ó édes istenem! Köszönöm - nézett vörös szemeivel az ég felé - viszont most mennem kell ugyanis a városba költöztem.

Meglepett, de nem reagáltam. Amikor ölelésbe húzott volna, elfordultam és kisiettem az épületből.

Furcsa volt nekem ez az egész szituáció. Nem tudom, hogy bízhatnék-e benne. Ezeket a gondolatokat félresöpörve reménykedtem apámmal egy új kezdetben.

__________________________

Ethan:

Idegesen indultam Connor háza felé. Úgy tudtam. Tudtam, hogy ő se más mint a többi. Nivan bedőlt Jacknek, aki hízelgően tekeredik nyaka köré, mint egy kígyó majd összeroppantja őt.

- Csá haver, mizu? - köszöntött egy pacsival Connor. Láthatta tekintetem, ezért arca megértővé és kíváncsivá vált. Beengedett majd a nappali felé vettük az irányt. A kanapén ott ült Holden és szitkozódva összpontosított a tévén játszódó videójátékra. Köszöntött majd visszatért és mi is csatlakoztunk. Legalább másfél órát játszottunk mire kicsit lecsillapodtam és végre nem a lányon járt az eszem.

Holden tanulásra hivatkozva indult meg hazafelé. Ez van ha az ember 11.-ben bukik meg 4 tantárgyból. Be is sötétedett. Úgy döntöttem, ma Connornál töltöm az éjszakát. Bepötyögtem a telefonomba anyámnak egy rövid üzenetet miképp ma nem alszom otthon.

A házban szokás szerint egyedül voltunk mivel Connor szülei igen ritkán látogattak haza. Munkájuk üzleti utakról és hosszadalmas konferenciákról szóltak. Barátom sokszor volt magányos ezért bánatát sok futó kalandba rejtette. Mára már neki is megszokottá vált a magány, mégis, sokszor ajánlottam fel neki, hogy legyen nálunk. Sajnáltam is érte.

A sütőbe bedobtuk pizzáinkat majd egy-egy sörrel a kezünkben mentünk ki az erkélyre. Connor egy doboz cigit meglóbálva ajándékozott meg egy szállal.

-Na mesélj, mi bántja piciny lelked? - viccelődött, mire keservesen felnevettem. Majd arcom komorrá vált és ő is abbahagyta a vigyorgást. Nagy levegő után megszólaltam.

-Azt hiszem szakítani fogok Beccával - motyogtam halkan. Hümmögött majd beleivott sörébe - nem is mondasz semmit? - túrtam idegesen fürtjeimbe.

- Nem olyan meglepő számomra - szólalt meg Connor egy kis idő után - nem vagyok vak, énis látom, hogy mostanában nem működnek köztetek a dolgok - nézett rá majd beleszívott a cigijébe - de mi történt? Hova tűnt a tűz?

- Az a helyzet..tudom hülyén hangzik, de valaki máson jár az eszem - hajtottam le a fejem majd mélyet szippantottam a nikotinból.

-Valahogy sejtettem.

- Sejtetted? De Connor..nézz már rám, mekkora farok vagyok - mondtam fájdalmas tekintettel.

- Tényleg az vagy. És mondd csak..nem a Blue lány vette el az eszed? - kérdezte vigyorogva. Hogy tud ilyenkor is vigyorogni? Nem szólaltam meg, de a tekintetem mindent elárult - tudtam! Éreztem tesó a levegőben. Csak úgy repdes körülöttetek a szexuális feszültség.

- Szerinted Becca is észrevette már? - kérdeztem a körmömet piszkálva.

- Nem tudom Ethan. De ahogy látom nagyon benne vagy a dologban. Szakíts vele mielőtt valami hülyeséget teszel. Tudom, hogy Becca el fog menni ezután, hiányozni fog. De ez csakis a te döntésed - veregette meg a vállamat majd cigijeinket elnyomva sétáltunk vissza, hogy elfogyasszuk ételeinket.