Érdekes játszma

Mesés nap

– Na mint tudod, ők az előző életünk egyes darabjai.
– Igen, bár ezt nem értem pontosan.
– Az ember reinkarnálódik, az ugye megvan?
– Igen, azaz újjászületik egy másik testben.
– Pontosan, és vannak olyan szerencsések akik emlékeznek rá, és olyan szerencsétlenek, mint mi.
– Ezt elmagyaráznád?
– Mi azok közé tartozunk, akik előző életünkben nem emberek voltak. Nekünk a lélekdarabjaink olyan erősek, hogy a személyiségeik és a tudatuk is megmaradt.
– Hogy érted, hogy nem ember?!
– Úgy, ahogy mondom: NEM emberi lény. Te esetedben Lizi, mint bukott angyal. Az enyémben pedig hát... legegyszerűbb ha démonnak nevezzük – Craven a fejéhez kap, majd kicsit megrázza.
– Jó-jó helyesbítek... Lucius azaz Lucifer egyik utódja – sóhajt egyet, majd a hollóra néz .
– Kis akaratos dög, mi? – kuncogok, majd Craven szemébe nézek, aki kissé fájdalmas arccal, de visszamosolyog.
– Az, de Lizi is az, nem? Samael mesélt róla.
A holló alakra nézek és félredöntöm a fejem.
– Ők régen ismerték egymást?
–Igen."Igen" – hallom Cravent, majd Lizit a fejemben.
– És Honnan?
–Hát, hogy is mondjam... – Craven arca elpirul, majd lesüti a szemét. Inkább a fejemen pihenő macskára nézek és magamban kérdezem tőle:
"Ennyire pasiztál?"
"Mintha te nem"
Macska alakjában pedig nyávogáshoz hasonló mozdulatot tesz, csak hang nélkül.
–Aha... Így már értem – kuncogok fel.
– Elmondta?
Bólintok egy aprót.
– Emlékszel a parkra? Amikor meg akartalak csókolni?....
– Igen?
– Samael irányított, vagyis inkább vette át az irányítást, utólag is bocsánat érte...
– Semmi gond – mosolyogva közelebb kúszok és megölelem, de egy dolog még böki a csőröm. – Samael miért támadott meg?
– Nem támadott meg, csak rád akart ijeszteni és kicsit túllőtt a célon – néz a hollóra korholóan, majd újra visszanéz rám, majd felkel az ágyról.
– Na de pihenj egy picit, én kimegyek levegőzni.
–Ne... vagyis... hadd menjek veled – lendülettel visszahúzom szegény fiút, aki csak sóhajt, majd inkább segít felkelni. Amint felkelek, a szárnyaim súlyától megbillenek, így Craven felvesz és az ölében visz ki.
– Bocsi, bocsi!!
– Nem baj – mondja nevetve, miközben én paradicsompiros vagyok. Amint kiérünk, lerak egy székre, majd szembeül velem és felém nyújt egy szál cigit, miközben ő is rágyújt.
Elfogadom a szálat és meggyújtom a bagóm, miközben a szőkeséget nézem. Egy furcsa bizsergés jár át, majd Craven a hátához kap és fájdalmasan morog.
– Mi...történt?
– Olyan, mintha ólomsúly lenne a hátamon.
– Mitől?....
Hátamra lévő szárnyakra, mutat.
– Attól...