Nem tudom merre tartunk, és hogy hol vagyok, de minden olyan ismerős. Egy bálban találom magam következőnek, a nemrég említett úrfival táncolok. Valaki megfogja a vállam ordítva:
– Edward, mondtam, hogy Elizabeth az enyém!
– Iliasz, hagyjuk már. Meg se tudod tartani őt.
A két férfi összeverekszik, nem értek semmit.
Próbálom szétszedni őket, de csak annyit érek el, hogy még inkább egymásnak esnek. Lerogyok a földre, és sírni kezdek. A két fiú észbekap, ami után abbahagyják a harcot. Azt hiszem, legalább ennyit elértem. Pont felém jönnek, és kérdezni akarom tőlük a dolgokat, de felriadok egy éles sípolásra és felugrok.
– Mi... mi az Isten ez?
– Nyugi cica, csak egy kis tavaszhozó vihar van, és lecsapta a biztosítékot - Greg magához ölel a vállaimnál fogva, pontosan olyan, mint az álmomban az a fura nevű ifjú. A sötétben hallom újra Elizabeth hangját.
– Láttál egy picit a múltadból... ők azok...
"Nem, nem, nem lehet" – mondogatom magamban, majd Gregre nézek. Nagyon hasonlít az arca az álomban látott emberre, majd eszembe jut valami.
– Drágám, neked van második neved?
– Volt csak megváltoztattam, miért kicsim?
– Csak érdekel, de mi volt?
– A nevet én se tudom kimondani, de hasonlít a görög Iliászhoz, nem ér kiröhögni.
Én inkább nevetés helyett magamba roskadok.
– Cicc mi a baj? – aggódva tekint rám Greg. Én nem tudok válaszolni, csak előre-hátra hintázva sírok.
– Ehhez volt köze? Neki is?
Nemet intek a fejemmel, de nem várt reakciót kapok. Magából kikelve kezd darálni.
– Ne hazudj, látom, hogy a közös emléktárgyaitokat szorongatod sokszor, és süket se vagyok, sem hülye. Ayame, te se néz annak.
– Nem nézlek, jó tudod mit, igen. Hiányzik, de szeretlek téged is, de ha neked ez nem elég, keress egy másik lányt.
– Lehet az lesz...
Greg kiviharzik a szobámból, majd a házból, visszhangzik az egész ház, ahogy becsapja az ajtót. Anyum fél perc múlva fent is terem.
– Kicsim ez mi volt?
– Azt hiszem szakítottunk... jobb lesz neki így... – mondom szipogva, miközben anyám mellém ül és átölel.
– Mindenkit csak bántok. Miért, anyu miért?
– Butus vagy kicsim, nem bántasz senkit.
– De... de.
A könnyeimtől nem bírok beszélni, így csak sírok anyumnak dőlve, míg addig nem sírok hogy újra elaludjak.
ESTÁS LEYENDO
Érdekes játszma
Romanceadott egy suli egy teljesen átlagos suli, teljesen átlagos tanulokkal. miben más mint a többi school live sztori? semmiben mégis de mégis más, mert a főszereplő te is lehetnél ,itt nem biztos a happy vég Bármi egyezés más sztorikkal csak a véletlen...
