Nagy nehezen rákezdenek a beszédnek, egy sóhaj kíséretében.
– Az úgy volt, hogy nem sokkal születésetek után... – anyám hangja itt elcsuklik és Andreas folytatja.
– Sok adósság miatt választhattunk aközött, hogy felnevelünk titeket nyomorban, vagy visszamegyek Japánba egyikőtökkel, és hazaadok pénzt... – apám hangja a végén elcsuklik és a sírás fojtogatja.
– Akkor meg miért nem jöttetek össze, amint a pénz meglett?
– Miért hagytátok, hogy azt higgyük, hogy nincs apánk/anyánk?! – mondjuk Math-tel együtt feldúltan.
– A... az úgy volt... – mondja felénk nem tekintve anyánk és apánk, majd kattan valami és öcsém halkan megszólal.
– Boldogak voltatok a ti kis felépített világotokban megfeledkezve rólunk...
Ezután néma csendbe burkolózott a ház. Érezni lehetett a ki nem mondott szavakat, amik ott lengtek a levegőben.
A csöndet a tűzjelző és Lizi hangja töri meg, aki egy
"Én megmondtam" -ot suttog el, és előttem felcsapnak a lángok a kialudt hamutálból. Linda azonnal el is oltja, majd fura szemmel néz rám. Én mentésként felajánlom, hogy mindenki menjen aludni, amit mi "gyerekek" elfogadtunk. Andreas és anyám még ott maradtak beszélgetni.
KAMU SEDANG MEMBACA
Érdekes játszma
Romansaadott egy suli egy teljesen átlagos suli, teljesen átlagos tanulokkal. miben más mint a többi school live sztori? semmiben mégis de mégis más, mert a főszereplő te is lehetnél ,itt nem biztos a happy vég Bármi egyezés más sztorikkal csak a véletlen...
