Boy Meets.../BTS és (kis mértékben)EXO fanfiction/ [Befejezett]

X.

*5 hónappal később
Holnap a daegui életem végleg véget ér. Hozzámegyek Sugához és semmi sem tart vissza. Foggalmam sincs, hogy telt el ilyen gyorsan ez a pár hónap, de egyszer csak arra eszméltem fel, hogy mennyegzőm előtti napot írjuk és a fiúk már itt készülődnek a legénybúcsúra ahova csak nagy huza-vonák árára engedtem el Yoongit a volt nőit figyelembe véve.
Az bejárati ajtót támasztva figyeltem ahogyan sorban kilépdelnek rajta egy-egy "szia" mellett. Utoljára drága vőlegényem maradt aki hosszú csókot nyomva ajkaimra és hajamat megsimítva lépett ki a házból és pattant be az autóba. Kiálltam a lépcsőre és onnan integettem a kocsi után, majd nagyot sóhajtva léptem be a házba.

Olyan hajnali három körül járt az idő, de nem tudtam még aludni. Felkeltem és letipegtem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Kezemben a pohárral tartottam a szobám felé. Éppen léptem volna fel az első lépcsőfokra, mikor kicsapódott az ajtó és a röhögő fiúk gyűrűjében egy csatak részek Suga jelent meg egy random kikent csajjal az oldalán. Mikor meglátott magához rántotta a csajt és szó szerint lenyomta a nyelvét a torkán. A látványra kiesett a pohár a kezemből és ezer meg ezer darabra tört én meg hatalmas léptekkel indultam meg a párocska felé. Elrántottam őt a csajtól és avval a lendülettel felképeltem.
-Eszednél vagy?! Ma van az esküvőnk te állat!-ordítottam, miközben már patakokban folytak a könnyeim.
-Mit akarsz te ribanc?! Én csak is BinChangot szeretem és nem érdekelnek más ringyók!-köpte felém a szavakat és taszított rajtam egyet, mire meginogtam és belezuhantam az üvegszilánkokba. Éreztem ahogy skarlátvörös vérem megindult a sebekből és elkezdte beszínezni a padlót. A fiúk már rég nem röhögtek hanem lesokkolva nézték a történéseket. Miután látták, hogy ennyire elfajult a helyzet egyből mozdultak, hogy segíthessenek, de én csak leintettem őket. Nem foglalkozva az apró tűszúrásonként érő fájdalommal feltápászkodtam és kiráztam pizsamámból a szilánkokat.
-Nézd már meg azt a csajt Yoongi! Hasonlít egyáltalán egy kicsit is hozzám?!-villogtattam kétségbeesetten felemás íriszeim. Hátranézett a csajra, majd rám és újra a csajra. Elérohant és elkapta a karját.
-Mondd, hogy te vagy Changie! Mondd, hogy te vagy!-kérlelte. A csaj csak nemet intett a fejével és kirántotta a kezeit Suga karmai közül, majd rám nézett.
-Ne haragudj! Nem tudtam, hogy menyasszonya van...-hajolt meg majd kitipegett az ajtón bevágva azt maga után. Yoongi emberfeletti sebességgel fordult meg és kapott utánam, de én feltartottam a kezeimet védekezésképp, hogy ne tudjon hozzám érni.
-Binnie...én sajná...
-Sajnálod. Értem. Tehát sajnálod...Tudod mire megyek a sajnálatoddal?! Legfőképp semmire! Ígéretet tettünk egymásnak emlékszel?! Neked adtam magamat teljesen! Készültem hozzád menni! A legfontosabb a sok bántás ellenére is kibaszottul szeretlek! Most pedig hagyjatok! Az esküvő pedig lefújva!-ordítottam zokogva és felrohantam a szobámba már amennyire sebeim megengedték. Leápoltam magam és felkaptam egy fekete garbót, a fekete farmerommal és felcsatoltam a fegyvereim. Felkaptam a bakancsom és felfogtam a hajam, majd bőrkabátomat felkapva viharzottam ki a szobából egyenesen le a konyhába ahol pár napi élelmet csomagoltam magamnak. Dühösen töröltem le könnyeimet és trappoltam le az istállóba. Kikaptam a nyergesből Nam nyergét és két vastagabb takarót a szekrényből. Felszereltem Namot, majd felpattantam rá. Idegességemet észlelve egyből megindult  ki a helyiségből. Hátra hagyva mindent és mindenkit rongyoltunk be az erdőbe a relytekhelyünk felé.
Ahogy odaértünk leterítettem az egyik pokrócot és leszereltem Namot. Lefeküdt a pokróc mellé és várta, hogy odatelepedjek mellé. Háttal neki dőltem oldalának, majd a másik takarót magamra terítve simogattam ölembe helyezett fejét.
-Még jó, hogy te itt vagy nekem...-pusziltam füle mögé, mire megcsipkedte az arcomat. Felkuncogtam, de egyből elhalgattam ahogy eszembe jutottak újból a házban történtek. Lovam hátába fúrva az arcom engedtem utat könnyeimnek.

Arra eszméltem fel, hogy Nam idegesen felkapva a fejét kezd el bámulni egy pontot. Szememet megdörzsölve ültem fel és kezdtem el bámulni én is azt a pontot. Hangos morgás ütötte meg a fülem és egy hatalmas fekete farkas sétált ki a fák közül. Vicsorogva állt a kis rét szélén és úgy bámult minket száját nyalogatva. Lassan feltápászkodtam végig tartva a szemkontaktust avval a döggel. Ráhelyeztem fegyveremre a kezemet és végig őt nézve mentem oda kajás dobozomhoz. Egyre közelebb araszolt. A következő lépésnél viszont észrevettem, hogy minimálisan sántít a jobbmelső lábára. Kivettem egy sült húst a dobozból és lassan kezdtem el megközelíteni az állatot. Megállt egyhelyben és immáron morgás nélkül érdeklődve figyelte ahogy araszoltam felé. Fél méterrel előtte megálltam és legugoltam elé. Felényújtottam a húst, mire gonakodva ugyan, de kis idő után óvatosan elvette a húst és nagy hévvel enni kezdte.
-Csak éhes vagy nem igaz?-néztem őt apró görbülettel a számon. Miután megette a kajámat lefeküdt elém és a jobb lábát kezdte el nyalogatni.
-Fáj ugye?-rám nézett és nagy szemekkel figyelte ahogyan a lába felé közelítettem kezemmel. Mikor csak pár centi választott el attól, hogy hozzáérjek morogni kezdett. Megállt a kezem a levegőben és felnéztem az állatra. Egyik kezem még mindig a fegyveremnél volt ő meg azt bámulta. Lassan visszahúztam a kezem és kicsatoltam az övem és visszadobtam a pokrócra ahol Nam idegesen kaparta a földet lábával a jelenetet figyelve. Visszanéztem a farkasra aki immáron teljesen nyugodtan figyelt. Lassan újra a mancsa felé nyúltam, majd felemeltem és megfordítottam azt. Egy hatalmas tüske volt a lábában pont a legnagyobb párnácskája közepén. Lassan a tüske felé nyúltam és egy mozdulattal kirántottam azt, mire felnyüszített és lábát kirántva kezeim közül pattant fel vicsorogva.
-Hohó! Nyugi csak segítettem! Látod?-tartottam fel a tüskét, mire toporgott egy kicsit egyhelyben és csinált egy kiskört is-Na! Már nem is fáj!-mosolyodtam el elégedetten. Visszafordult és letelepedett elém. Félve feje elé tartottam a kezem és néztem a reakcióját. Pár pillanatig tanulmányozta végtagomat aztán lassan hozzányomta a fejét tenyeremhez. Lassan átsimítottam az egész fejét, majd áttértem egy kicsit nyakára aztán vissza és a fülét kezdtem el vakargatni. Felkuncogtam ahogyan farkát kezdte el csóválni a kellemes érzésre és mégközelebb férkőzött hozzám, hogy jobban elérjem. Átfordult hátára és hagyta, hogy a hasán lévő puha bundába vezessem ujjaim.
-Nam! Gyere már!-cuppogtam a lovamnak mire vonakodva, de megindult felénk. A farkas visszafordult a hasára és érdeklődve figyelte a felénk közeledő szépséget-Gyere szivem!-húztam oda az orránál fogva. Érdeklődve szagolgatták egymást, mígnem a kisebbik állat pofán nyalta Namot. Felnevettem Nam megilletődött feje láttán és mind a kettőt megsimítottam.
-Hazajössz velünk?-néztem a jövevényre, mire az rámugrott és nyalogatni kezdett. Esküszöm mint egy nagy kutya-Akkor ezt igennel veszem!-nevettem fel és felültem, majd a pokróc felé vettem az irányt. Felkaptam az övemet és minden fegyverem kiszórtam belőle és a nyeregtáskába helyeztem őket, majd összébb húztam az övet és a farkas felé vettem az irányt.
-Tan lesz a neved eldöntöttem-csatoltam fel övemet a nyakára, mire elégedetten mordult egyet-Majd otthon kapsz egy rendes nyakörvet és Nammal fogsz aludni, jó?-simogattam-Na! Menjünk haza!-felnyergeltem a lovamat és először megnéztem, hogy követ e minket. Megnyugodva vettem észre ahogy Tan teljesen természetesen sétált mellettünk, mintha mindig is hozzám tartozott volna. Namot vágtába ugratva gyorsítottam, de Tan tökéletesen tartotta a tempót így zavartalanul száguldhattunk visszafelé.

A birtokra beügetve az istálló felé vettem az irányt és odabeérve lepattantam Namról és őt lenyergelve Tannal a nyomomban a nyergesbe mentem. Keresgéltem egy kicsit és meg is találtam amit kerestem. Még régebben találtam itt egy fekete, szegecses bőrnyakörvet melyet most lekapva a tartóról kislisszoltam a helyiségből.
-Gyere ide Tan...-guggoltam le, mire elém lépkedett és hagyta, hogy kicseréljem a nyakörvet az övemmel-Így ni! Te vagy a legszebb farkas fiú!-gügyögtem neki, mire farkát csóválva nyalogatta az arcom. Elköszöntem lovaimtól, majd farkaskámmal a ház felé vettük az irányt.

Cuccaimmal a vállamon és Tannal beléptem az ajtón, ahol már a teljesen rendezett hall fogadott, mintha meg sem történt volna a tegnap este. Mindenhonnan lábdobogást hallottam és megjelent előttem hat jómadár.
-Hello fiúk!-intettem a lesokkolt népségnek.
-Binnieeee!-visította Hoseok, de egyből megtorpant ahogy meglátta a mellettem rámorduló farkast-BinChang miért van a közeledben egy vadállat?!-kérdezte remegő hangon.
-Srácok...-guggoltam le-Ő itt Tan!-simítottam farkasom fejére aki erre abbahagyta a morgást és megnyalta az arcomat.
-Kisasszony mégis mire véljem ezt?!-tette kezeit egyszerre csípőre Namjoon és Seokjin.
-Fájdalom díj az esküvő miatt?-mosolyodtam el ártatlanul, de legbelül ott volt bennem a keserűség. Ezt a monatot hallva mindegyik elkomorodott és lehajtották a fejüket.
-Bocsáss meg, hogy nem vigyáztunk eléggé tegnap...-mormolták kisértetiesen egyszerre.
-Hagyjátok srácok...minden okkal történik...úgy tűnik nekünk nem...nagyon lesz közös jövőnk...-mondtam akadozva.
-BinChang...-szólított meg a maknae.
-Hmm...?-néztem rá kérdő tekintettel. Csak az emelet felé mutatott és én megértettem mindent. Ott állt fent a lépcső tetején és minket bámult ökölbe szorult kezekkel. Szemeiben fájdalom és mérhetetlen nagy megbánás csillogott ahogy az én íriszeimbe bámult.
Itt már előre tudtam, hogy nehéz heteknek talán hónapoknak nézek elébe...

BK_mnstr💜