Boy Meets.../BTS és (kis mértékben)EXO fanfiction/ [Befejezett]

XIII.

Borzasztó fejfájásra keltem és sziszegve ültem fel az ágyamba fejemhez kapva. Halántékomat dörzsölgetve néztem a mellettem békésen szuszogó Yoongit. Tény és való tegnap kicsit elszaladt velünk a ló a nagy örömködések közepedt, így eléggé felöntöttünk a garatra. Minden megvan odáig, hogy a lányokkal táncolunk az asztalon aztán valamelyik idióta felvetette, hogy üvegezzünk maffiavezér létünkre. A leghülyébb ötletet megvalósítva egy nagy körbe beülve mind a 19-en középen egy vodkás üveggel kezdtünk el játszani. A második körben én már újdonsült férjem ölében ültem. Rá két körre már elcsattant egy csók Csenge és a drága nyuszkó között és ők le is léptek azután "sétálás" címszó alatt, de kitudja mik történtek még ott. Mindenesetre, ha a megmeri bántani az én egyetlen szőke barátnőmet akkor gyereke már nemigen lehet majd. Az utolsó körök egyikében azonban a mi kis Taenk rárepült Jasminere és ők is ezt a pillanatot választották ki arra, hogy lelépjenek szintén "sétálni". Ezt az eseményt választottuk, hogy mi is berekesszük a bulit a játékkal együtt. Onnantól kezdve már csak emlékképeim vannak meg melyek a Sugaval való tovább borozgatásig mennek el és utána megintcsak egy csodálatos éjszakáig. Fejemet dörzsölgetve tápászkodtam fel és léptem oda szekrényemhez. Kikaptam belőle egy egyszerű fekete kapucnis pulóvert és egy fekete rövid bőrnadrágot hozzá. Felcsatoltam fegyvereim, majd egy puszit nyomtam a még alvó Yoongi fejére és lebotorkáltam a konyhába.
Lent egy teljesen éber és a konyhában sürgő Seokjin fogadott, aki amint meglátta siralmas kinézetemet mosolyogva tette le elém a pultra a kávémat és egy fájdalomcsillapítót mellé. Egy hálás pillantást kapott cserébe miközbeb felültem az egyik bárszékre. Belekortyoltam kávémba és legurítottam a gyógyszert, majd érdeklődve nyújtogattam nyakamat a serpenyő felé.
-Mi jót csinálsz reggelire oppa?
-Yah! Mi az, hogy reggelire? Már dél van BinChang! A kérdésedre a válasz pedig a tegnap estéből kifolyólag valami könnyű kell nektek így rántotta lesz zöldségekkel és baconnal-mosolygott hátra rám.
-Te megsütöd Baekhyunt?!-kerekedtek ki a szemeim, mire Jin csak felnevetett és megingatta a fejét hülyeségemen. Miközben beszélgettünk szépen lassan a többiek is beszállingóztak és helyet foglaltak a benti asztalnál. Mindenki beszélgetett mindenkivel és úgy látom a lányok is összhangba keveredtek a fiúkkal így megnyugodtam egy pöppet. Anyuék még tegnap este hazaindultak Daeuguba, mert apámnak fontos elvarratlan szálai maradtak otthon amiket el kellett intéznie, így a fiúk ma nélkülük mennek haza mind a kilencen. Miután Jin letette elénk az istenien kinéző kajcsit mindenki szedett magának és tovább beszélgetve és a szakácsot dícsérve fogyasztottuk el az összes kipakolt ételt. Már az utolsó falatot emeltem volna a számhoz az igencsak nagy mennyiségű adagomból, mikor éreztem, hogy bizony megakarta nézni ki is ette meg így rohantam is a wc-re egy Csengével és Jasminennal a nyomomban. Amint beértem a gyomrom egész tartalmát kiadtam magamból. A lányok ott voltak és fogták a hajam míg mind a tizenhat jómadár az ajtóból figyelt Yoongival az élen, aki mintha még sápadtabb lett volna mint eddig.
-Felhívom az orvost mindjárt visszajövök!-viharzott el amíg én összeszedtem magam és kitántorogtam a fürdőből Csengéék segítségével és a fiúk gyűrűjében. Leültettek a nappaliba és ők pedig elhelyezkedtek körülöttem. Folyamatosan az állapotomat figyelték pedig mostmár kifejezetten jól voltam, de elgondolkoztam egy kicsit. Még az esküvő előtt egy héttel kellett volna megjönnie és lássuk be nem ez az első rosszullétem csak nem mertem elmondani a fiúknak...
Gondolataimból egy a nappaliba becsörtető Yoongi rántott ki mögötte egy számomra teljesen ismeretlen személlyel, aki bizonyára az orvos lehetett.
-Exo és BinChang bemutatom egy régi barátunkat és egyben ügyeletes dokinkat Kwon JiYongot-mutatta be a férfit aki csak mosolyogva meghajolt, aztán tekintetét végigvezette a társaságon, majd megakadt nálam.
-Bizonyára te leszel a híres BinChang!-villantott ki fogait, majd intett egyet, hogy kövessem. Bementünk az egyik vendégszobába nyomunkban Sugaval és bezártuk az ajtót.
-Nézd BinChang én elsősorban háziorvos vagyok és azután viszont nőgyógyász, de abból a legjobb. Tehát feltennék pár kérdést mielőtt nekikezdünk-vezette le, mire csak bólintottam-Az első kérdésem pedig az, hogy már a mai reggel előtt is voltak ilyen rosszullétei?-nézett rám érdeklődő tekintettel. Ránéztem Yoongira, majd lesütöttem a szemem és válaszoltam.
-Igen előfordult és már egy hetet késett is...-mondtam ki, mire JiYong sokat sejtetően elmosolyodott.
-Most pedig megkérem a drága férjed, hogy fáradjon ki amíg megvizsgállak-nézett Yoongira aki kicsit befeszülve ugyan, de kiment-Most pedig légyszives vegyél le alulról mindent...Ne félj csak 50%-ban vagyok heteró és most pedig éppen barátom van tehááát...nem kell aggódnod!-fordult hátra táskájától és rám kacsintott. Egy nagyot felsóhajtva kezdtem el vetkőzni miközben figyeltem ahogy a férfi mindenféle műszert pakol ki egy mini ultrahanggéppel együtt. Felfeküdtem az ágyra ő pedig odahozta a cuccokat. Először csak a pici dolgokkal nézett meg odalent és mondhatom nem volt túl kellemes érzés. Végül az ultrahang következett, amit enyhe gyomorgörccsel fogadtam. Az igazság pillanata...
Felkente a hideg zselét aztán hasamhoz illesztette a műszert úgy tanulmányozta a képernyőt. Pár perc múlva győztes mosolyt villantott és felém mutatta a képet és mutogatni kezdett.
-Látod itt ezt a közepes foltot?
-Igen...
-Ő bizony a kis élet a pocakodban! Már két hetes! Gratulálok kismama!-vette el a műszert a hasamról és egy törlőkendőt nyomott döbbent valóm kezébe amivel le is töröltem a zselét minden cuccomat visszavéve ültem az ágyon és néztem magam elé. Egyszer csak lehullott az első könnycsepp aztán a második és őket követte a többi. Akármi is lesz biztos, hogy kifogom hordani ezt a kis életet és vigyázni fogok rá. Mosolyogva és könnyezve ültem az ágyon, majd JiYonggal együtt léptem ki a helyiségből. Yoongi a falnál támaszkodott és amint meglátott minket feszülten fordult felénk.
-Na? Mi a helyzet doktor úr?-nézett JiYongra. A férfi rámnézett és bólintott egyet, majd válasz nélkül hagyva Sugat elment-Mi történt baba? Mivan veled?-fogta meg az arcomat.
-Yoongi...-fogtam meg a kezét-Én t-terhes vagyok...-hunytam le a szemem ahogy kimondtam. Féltem a reakciójától és még egy könnycseppet is elhullajtottam. Yoongi letörölte a cseppet és nagy üdvrivalgások közepette felkapott és megpörgetett. Halk szipogást hallottam. Kinyitottam a szemem és megláttam, hogy sír.
-Örülsz?-kérdeztem félve.
-Hát persze, hogy örülök Jagiya! A világ legboldogabb emberévé tettél!-rántott oda magához derekamnál fogva és forró csókot hintett ajkaimra. Mosolyogva arcára simítottam.
-Gyere mondjuk el a többieknek is!-pusziltam meg pisze orrát, majd csuklóját megragadva kezdtem el leugrándozni a lépcső felé.
Ahogy leértünk ránkszegezték tekintetüket és aggódó szemekkel figyeltek minket. Suga mögém lépett és átkarolt míg kezeit pocakomra simította, majd puszit nyomott az arcomra és bíztatóan rámmosolygott. Nagy levegőt vettem, majd a világ legőszintébb és legszélesebb mosolyát villantottam meg.
-Két hetes terhes vagyok!-mondtam ki kerekperec, mire két barátnőm sírva és nevetve borultak a nyakamba míg a többi idióta annyira örült, hogy majdnem szétszedték a nappalit.
Remélem a pici is fogja bírni az ilyen jeleneteket ahogy én is. Imádom ezeket a barmokat.

BK_mnstr💜