Ez is eljött. Tizenkilenc leszek vagyis már semmi sem tart vissza a felnőtté válástól. Már a puszta gondolatától végig fut a hátamon a hideg. Őszintén szólva nem vártam el és nem is fogok elvárni semmit sem a fiúktól. Elég ha csak vannak nekem. Mikor először megláttam őket a teraszunkon azt hittem, hogy ott helyben kitudnám nyírni az összeset erre pedig a családommá váltak annak ellenére, hogy a bátyáimat nem teljesen tudták pótolni, pedig igenis próbálkoztak és mindenben segítettek. Megtanítottak végelegesen a maffia élet minden fortéjára és ezt nem tudtam nekik eléggé megköszönni. Viszont csak egyetlen egy tudta teljesen elcsavarni a fejem. A kapcsolatunk nem indult szépen bevallom. De tanított nekem valami újat. Egy egészen más világot mutatott meg nekem evvel a sok törődéssel amit ebben a pár hétben, hónapban kaptam tőle. Mégpedig a szerelmet. Tudom nagyon nyálasan és elcsépelten hangzik, de Yoongi ténylegesen elérte, hogy ebben az időszakban nem sokat, de valamennyi bizalmat mutassak az irányába. Hülyén hangzik tudom. Nem bízom benne, de beleestem. Erre is csak én Byun BinChang vagyok képes. Ami pedig a többi fiút illeti...
Felettéb feszültek voltak az utóbbi időben ahogy közeledett a szülinapom, de csak akkor azokban a pillanatokban, mikor éppen Sugával civakodtunk és elhihetitek, hogy nem éppen hagytuk el azt a szép szokást.
Éppen kihoztam Bammiet egy kicsit még a hugicája előtt, mikor megjelent egy teljesen "játszósba" öltözött Taehyung.
-Mi szél hozott Tae?-álltam meg mellette Bammieval.
-Tudoood...-hintázott előre hátra talpán mint egy óvodás-Régebben nekünk is voltak lovaink amiken én lovagoltam legfőképp...és a-arra gondoltam, h-hogy nem-e tarthatnék v-veled ma az erdőbe? Feltéve ha megengeded!-nézett rám bociszemekkel.
-Gyere Tae! Visszamegyünk! Csek nem tudom melyik lovat rakjam alád...-ingattam meg a fejem sóhajtva. Visszavágtáztam Bammievel az istállóba és lenyergeltem, majd a hugijával együtt kiraktam őket a körkarámba had legyenek csak kinnt egy kicsit. Mire evvel megvoltam V is beért és megállt mellettem.
-Gyere!-intettem neki és bementünk a boxokhoz.
-Nam biztos nem ő nem tűr meg senkit a hátán rajtam kívűl...Rosie is kilőve a kicsi miatt...Chanel! Ő jó lesz felettébb nyugodt mikor kinnt vagyunk és fegyelmezett...Mit is mondtál mennyire tudsz lovagolni?-néztem rá az érdeklődve figyelő fiúra.
-Öhm 15 éves koromtól lovagoltam és most vagyok 23...-vakarta meg a tarkóját-Ami azt jelenti, hogy kb. egy éve nem ültem lovon mikor apánk beteg lett és mikor meghalt eladtuk az összeset...
-Akkor Chanel jó lesz!-bólintottam, majd odaléptem a boxhoz.
-Szia szivem! Ma lesz egy vendéged oké?-simogattam meg nóziját-Gyere Tae! Ott van a vödörben alma hozz egyet!-a fiú kézségesen tette amit mondtam és pár pillanat elteltével mellettem is termett az almával.
-Chanel ő itt Taehyung! Taehyung ő itt Chanel!-fogtam meg a fiú kezét, majd a ló orrához vezettem aki megszagolta azt, majd elfogadta tőle a nasit-Oké! Kihozom a cuccait addig barizzatok!-hagytam ott és a nyerges felé vettem az irányt. Kikaptam Chanel díjlovagló nyergét és visszacaplattam hozzájuk. Kivezettem a lovat és kikötöttem, majd Taera néztem.
-Innentől tied a terep! Figyelj arra, hogy ne nyergelj hátra és jól húzd meg a hevedert!-paskoltam meg a vállát, majd otthagytam a megszeppent fiút.
-Szia szépfiú!-mentem oda Namhoz-Ma kimegyünk jó?-simítottam meg. Kihoztam neki is a díjlovagló nyergét és kivezettem, de őt nem kötöttem ki mint Chanelt. Mikor végeztem a nyergeléssel Nammal a nyomomban odamentem Taehyungékhoz.
-Na mizu?-álltam meg mellette. Akkor húzta meg a hevedert és már kész is volt. Leelenőriztem és minden klappolt-Most pedig szállj fel!-léptem hátrébb. Tae bizonytalanul oda lépett a lóhoz és a kengyelbe emelte a lábát. Első lendülettel felszállt aztán helyezkedett egy kicsit a nyeregben.
-Jó most menjetek ki!-utasítottam, mire felbátorodva összeszedte a szárat, majd kivezette Chanelt az istállóból.
Kinnt én is felszenvedtem magam Namra és meg is indultunk az erdő felé.
Tae felettéb furcsa volt mikor megkérdeztem tőle, hogy miért pont ma akart velem kijönni, de erre ő csak hebegve-habogva elvetette a témát és rögtön másról kezdett el magyarázni. Remélem nincs semmi probléma.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Boy Meets.../BTS és (kis mértékben)EXO fanfiction/ [Befejezett]
Fanfic"-Mégis minek vagyok itt?! -Ó drága, ha te azt tudnád... -Igenis van jogom tudni! A Byun család nagyon nem fog örülni ha megtudják, hogy elraboltatok! -Tudod kedves...-nedvesítette be párnácskáit-Ha valaki túl sokat tud...Az sem mindig hasznos...Te...