ELMEGYEK, ÖRÜLJÉL!

éjjeli buszozás.

este; 21:04; busz.

Unottan tömtem a számba pár M&M's-t, de csak a pirosakat, ugyanis annyira unatkoztam, hogy szétválogattam őket. Az órámra nézve csekkoltam az időt; 21:05. Belefejeltem az ölemben tartott táskámba és látványosan szenvedni kezdtem. A mellettem ülő vörös hajú lány rám pillantott és felvonta a szemöldökét. A füléről a nyakára csúsztatta a fülesét és rám mosolygott.
- Molly Cavendish - nézett rám. - Látom eléggé unatkozol, talán beszélgethetnénk végülis hosszú az út, bár igaz, hogy én éjfél körül leszállok.
- Hol? - kérdeztem meg rögtön.
- Modesto-nál - válaszolt. Ekkor beugrott valami.
- Holland Walters - tűrtem zavartan egy kiugró, lila tincset a fülem mögé.
- Ürölök, de hol szállsz le?
- Végállomás, Bakersfield - piszkáltam a karkötőimet. - De még hosszú lesz... - sóhajottam.
- Miért? - kérdezte és előhalászott a táskájából egy müzli szeletet.
- Mert még Bakersfield-től Santa Claritáig stoppolok. Utána pedig egy 18 órás túra vár rám még Long Beach-ig - válaszoltam.
- Az kemény - ámult el. - Mi dolgod Long Beach-nél? - kaptam a következő kérdést.
- Hát van egy buli, amire a barátnőm, Mila mehet. De engem nem engedtek el. És hát, megszöktem. Ez az első nap.
- Óh, de mi okból szöktél meg? - faggatott a vörös. Már bántam, hogy ilyen feltűnően unatkoztam.
- Mert nem engedtek el egy bulira.
- Aham, értem - bólintott.
- És te, hogyhogy Modesto-nál szállsz le? - kérdeztem vissza illedelmességből.
- Ott laknak a nagyszüleim, meglátogatom őket -vont vállat és egy óriásit harapott a müzli szeletébe.
- Az jó - már nagyon untam a beszélgetést.
A vörös hajú lány rám mosolygott, majd az ablak felé fordult és a müzli szeletét majszolva bámult ki a minket övező szürkületbe.
Azon filóztam, hogyha én végig egyedül leszek, akkor halálra fogom unni magam, a telefonom le fog merülni, a powerbank is és ez mind szépen oda fog vezetni, hogy amire én én a Long Beach-re érek megőrülök.
- Szeretnél valami filmet nézni? - szánt meg újra Molly. Rögtön felvidult az arcom.
- Persze, akármit. Csak mindjárt meghalok ebben a kibaszott unalomban - húztam mosolyra az ajkaim.
- Okés, akkooooor... - kezdte el pörgetni a telóján a választási lehetőségeket -, mit szeretsz?
- Bármit, a vígjátékoktól a horrorokig - igazából nekem mindegy volt, csak nézzünk valamit.
- Mondjuk Bridget Jones naplója? - fordította felém a képernyőt.
- Tökéletes - bólintottam és előkotortam a fülesemet. Bedugtam a telefonjába és megosztott fülessel kezdtük hallgatni.
- Ezen a részen annyit szoktam röhögni - kiáltott fel hangosan Molly, mire az előttünk ülő idős néni szigorú tekintettel ránk nézett. Behúztam a nyakam és elmerültem Bridget beszédében.
- Ciciperverz! - nevetett fel Molly. Én csak egy fáradt mosollyal néztem a telefonja kijelzőjét, de aztán megtört a jég és fáradtságomban felnevettem. Igazán csodásan festhettünk, ahogy egymásnak dőlve hangosan kacagunk. 1 óra múlva vége is lett a filmnek.
- Tulajdonképpen hanyadikos vagy? - kérdezte Molly, miközben az ujjára csavarta egyik vörös tincsét.
- Most fejeztem be a 11.-et, 17 éves vagyok - válaszoltam.
- Én harmadéves egyetemista - komoly arccal ejtette ki a szavakat, de olyan lehetetlen fejet vágott, hogy muszáj volt röhögnöm.
- Háziállat, fiú? - kezdtem el a vörös lányt kérdésekkel bombázni.
- Öö, háziállatom nincs és a fiúkkal pedig...szóval leszbikus vagyok - nézett rám.
- Értem - mosolyogtam. Egyáltalán nem volt vele bajom.
- Tudom, hogy furcsa, vagyis - kezdett el magyarázkodni, de félbeszakítottam.
- Molly, ebben semmi furcsa nincsen - halkítottam le a hangomat. - Te is ugyanúgy tudsz szerelmes lenni, mint bárki más. Csak a saját nemedhez vonzódsz. Nem vagy megkülönböztetve vagy ilyesmi, nyugi.
- Tudom, csak vannak olyan emberek, akik ezt nem így fogják fel - sóhajtott.
- Ez Amerika! - mondtam hangosan, ezzel pedig egy újabb hátrafordulást és egy – még az előzőnél is – szúrósabb tekintetet váltottam ki az előttünk ülő néniből.
- Köszönöm a reakciód - ajándékozott meg egy mosollyal.
- Ugyanmár - legyintettem -, ez természetes. Szarj bele másik véleményébe!
- Azt szoktam - vont vállat.
- Akkor máshogy kérdezem...van barátnőd? - hajoltam bizalmasan közelebb.
- Igen - suhant át az arcán egy szerelmes mosoly.
- Mutatsz képet? - kérdeztem. - Persze nem muszáj, csak nagyon kíváncsi vagyok.
Molly nyomkodni kezdte a kis, lapos készüléket a kezében, majd felém tartotta. Egy hosszú, barna hajú lány mosolygott rám a fotón keresztül. Kreolos bőre és gyönyörű nugát színű szemei voltak. Vékony volt, de a mellette álló Molly-hoz képest elég alacsony.
- Szép lány. Aranyosak vagytok együtt - mondtam őszintén.
- Köszi! - nyomta meg a telefonján a kikapcsológombot. - És te? Van valakid? - kérdezte.
- A-a, senki. De nincs is jelentkező és nekem se tetszik senki - ingattam a fejemet. Igazából enyhén irigyelni kezdtem Molly-t.
- Gyere, te lány - karolt át. - Egyél csokit!
- Most nem, köszi - toltam el magamtól a műanyag zacskót, melyben apró csokipasztillák voltak.
- Jó. Azért nem bánod, ha én bekapok egy párat? - kérdezte.
- Dehogyis - ráztam meg a fejemet. Molly kinyitotta a zacskót, majd a tenyerébe, aztán pedig a szájába öntött egy apró marék csokit.
- Nyami, ez most nagyon kellett! - kacsintott rám.
- Mióta vagytok együtt? - kérdeztem.
- Lolá-val? Több, mint másfél éve.
- Húha! Az sok - mondtam. - És már előtte is voltak barátnőid? - kérdeztem.
- Csak egy. De ő összetört. 15-16 lehettem, szerettem. Azt hittem ő is. Buta dolgok! - sóhajtott. Megsimítottam a vállát.
- Neked volt barátod? - nézett rám érdeklődő tekintettel.
- Nekem is csak egy. Hmm, három éve. Az első komolyabb barátom. Igazából teljesen békében váltunk el. Egy osztálytársam, Alex-nek hívják.
- Értem. Barátok vagytok még most is?
- Nem - ráztam meg hevesen a fejemet. - Ő másokkal lóg és én is. Azt hiszem őt nem is hívták meg a Long Beach-i bulira.
- Ez mikor lesz? - babrált a vörös lány a nyakában lógó lánc medáljával.
- Augusztus 2. - válaszoltam.
- És a visszaút? - nézett rám kérdő tekintettel.
- Na, baszki! - szisszentem fel. - Szerintem Mila, a legjobb barátnőm visszahoz. Mert őt asszem' bátyja viszi le.
- Óh, hát remélem minden jó lesz - mondta és az órájára pillantott.
- Basztikuli! - idézte Bridget-et a filmből. - Mindjárt szállnom kell - Molly átszenvedte magát rajtam.
- Megadod a számod? - kérdezte és előkapta a mobilját. Gyorsan lediktáltam neki, ő pedig átölelt és sietve az ajtó felé igyekezett. A busz megállt, Molly pedig leugrott és elrohant megkeresni valószínűleg a következő buszt, ami elviszi őt a nagyszülei házához.
- Kedves utasaink! - hallottam a recsegő hangszórókból a buszvezető hangját. - Egy rövidke pihenőt tartunk. Ennél a benzinkútnál találnak egy 0-24-ben nyitva lévő kávézót. A busz éjfélkor indul tovább, kérem legyenek itt addigra!
Úgy döntöttem, hogy leszállok pisilni. Gyorsan végeztem a kávézóban és egy poharas kávéval tértem vissza a buszra. Persze, ezen a kibaszott buszon nem lehetett kávét inni, így a jármú előtt állva felhörpintettem. Elindultam a papírpoharat tanulmányozva a kukákig, amikor csatt!
Összeütköztem valakivel. Az illető egy 20 év körüli srác volt. Sötétbarna, de enyhén napszítta tincsei hullámosan omlottak a homlokába. Telt ajkai enyhén szétnyíltak, amikor rám vezette a tekintetét.
- Bocs! - mondta egy cseppet sem bocsánatkérően. Vállat vontam és kidobtam a papírpoharamat. Felszálltam a buszra és a helyemet keresve – mit nem ad Isten – a barna srác ült Molly helyén.
Levágtam magam mellé, ő pedig egy pillanatra rám nézett. A szemembe fúrta szürkészöld tekintetét.
- Ki kell bírnunk még pár órát, szóval Holland Walters - mutatkoztam be.
- Timothée Chalamet - mondta és a fejét az üvegablaknak döntötte.

Sziasztok!💕💕
Hmm, megjelent mindenki kedvence, Timothée! (😍)
Bocsánat, hogy ez kicsit unalmas lett, de...amíg nem jött Timothée addig kellett valamivel húznom az időt!😅
Készítettem róla egy fan art-ot, amit már Lucylillaa látott. Remélem tetszett a rész!
A rajzomat lent láthatjátok⬇ , aki ért hozzá az mondjon egy véleményt 😉!

Hamarosan érkezem egy újabb résszel;
🌌❤ Outlaaw