ELMEGYEK, ÖRÜLJÉL!

vallomás.

hajnal; 4:25; Santa Clarita.

Az telefonom éles csörgésére ébredtem.
Fáj a fejem. Igen, ez volt az első gondolatom. Fájt, de szerencsére csak egy kicsit. Ja és pisilnem is kell! Még valami?
- Timothée! - ráztam meg a fiú vállát. - Kelj fel, menni kéne! - ébresztgettem. A barna hajú srác erre felkapta a fejét és álmosan pislogó zöld szemeit rám emelte.
- Szia - mondta és oldalra biccentette a fejét.
- Szia - mosolyodtam el és leutánoztam az előbbi mozdulatát. - Egyél, aztán megyünk! - halásztam ki a táskámból egy epres-fehércsokis túlélőszeletet, majd a mellkasához vágtam.
Én is leültem megenni egy hasonlót, csak az málnás-étcsokis volt. Amikor végeztünk szótlanul Timothée kezébe nyomtam a kólát, aki egy nagyot kortyolt belőle, én is így tettem.
- Aszpirint kérsz? - kérdeztem, majd felmutattam a becsomagolt fehér pirulákat.
- Dehogyis, lilalány - rázta meg a fejét. - Engem ennyi nem üt ki.
Vállat vontam és egy nagy korty vízzel bevettem egy szemet. Na, mindjárt jobb.
Összegöngyöltük a hálózsákunkat és elindultunk Long Beach, vagy legalábbis Los Angeles felé. A szemem körbe-körbe járt, egy meki vagy bármilyen mosdó után kutatva.
- Ott egy Burger King, ha WC-t keresel - mutatott a fiú az említett gyorskajálda felé.
- Kösz - válaszoltam szűkszavúan és odasiettem az étterem bejáratához, majd miután benyitottam egy gyors köszönés után, már sprinteltem is a mosdóba.
Gyorsan fogat mostam, a lila hajamat befontam két copfba, majd felrángattam magamra egy fekete, szaggatott aljú farmersortot meg egy sima, fehér trikót. A számra pedig a tegnapi bordós szájfényt kentem. A tükörben gyorsan csekkoltam magamat.
‘‘ Nem is olyan vészes. ’’ – gondoltam magamban. Majd filózni kezdtem a tegnap estén.
Timothée megcsókolt. Timothée megcsókolt.
A szám széles vigyorral húzódott az előbbi gondolataim miatt. És most mit kezdünk? Arra jutottam, hogy hagyom, hogy ő hozza fel témának.
Kiléptem a mosdóból és a fiúra mosolyogtam, aki gyorsan – tényleg egy szempillantás alatt – mért végig.
- Jól nézel ki, Holland Walters! - túrt a kávészínű fürtjei közé.
- Köszi - rántottam egyet a vállamon lévő táskám pántján. Kiléptünk a Burger Kingből és sétálni kezdtünk.
- Ez egy hosszú út lesz - jelentette ki a mellettem sétáló fiú, majd felém tartott egy nagy tubust. - Naptejet?
- Kérek - bólintottam, majd a kezembe nyomott krémmel bekentem az arcomat, a karomat, a lábamat, szinte mindent. - A vállamat, meg a trikóból kilógó részeket bekened, légyszi? - fordultam Timothée felé.
- Aham - nézett rám, majd pár pillanat múlva megéreztem a meleg kezeit magamon, amint körkörös mozdulatokkal masszírozza a bőrömbe a napvédő krémet. A kezeivel egy ideig cirógatta a vállamat, majd a fülemhez hajolt és puhán belesuttogta a következő szavakat.
- Nem gondolod, hogy beszélnünk kéne a tegnap estéről? - kérdezte.
- De - haraptam be az alsó ajkam, aztán lehunytam a szememet, erőt gyűjtve a következő beszélgetéshez. Megfordultam, hogy a szemébe nézhessek.
- Nem tudom, hogy te mit gondolsz erről, csak egy csók volt, nincs mit ezen szépíteni - nyalt végig komotós mozdulatokkal az alsó ajkán.
- Inkább több csók - javítottam ki a fiút és egy gúnyos mosolyra húztam az ajkaim.
- Jó, akkor 'több csók' - mutogatott egy macskakörmöt. - Most elégedett vagy?
- Ja - vontam vállat. - Többnyire.
- Mit vársz tőlem? Mit szeretnél? - kaptam a következő kérdést, mire ökölbe szorítottam a kezemet.
- Azt, hogy legalább mutass valami érdeklődést! - emeltem meg a hangomat.
- Én hoztam fel ezt kurva témát! - bökött a nagyujjával magára. - Tehát tanusítok érdeklődést, már bocs! - szúrta oda ezt az öt szót.
- Már bocs - kezdtem -, de ha te lesmárolsz egy lányt utána azt mondod, hogy SEMMIT SE JELENTETT? - kiabáltam el magam.
- Bazdmeg, Holland! Kibaszottul nem mondtam, hogy nem jelentett volna semmit! - nézett az ég felé, majd a szokásos cigije után kezdett kotorászni. Csak most nem kínált meg.
- De ezt éreztetted - mondtam csendesen, majd az ellenkező irányba fordítottam a fejemet.
- NEM - rázta meg a fejét és keserűen felnevetett. - Ezt csak te gondolod.
- Oké - néztem rá, a hangom magabiztosan csengett. - Akkor neked mit jelentett? Mit jelentek neked én?
- Holland Walters - sóhajtotta -, két napja ismerlek. Nem tudom. Őszintén nem tudom.
- Jó - mondtam lemondóan és összefontam magam előtt a karomat.
- Ne - rázta meg a fejét. -, ne csináld ezt!
- De csinálom - túrtam a fülem mögé egy lila színű tincset.
Ezek után csöndesen mentünk egymás mellett. Bámultam magam elé, egy halvány könnyfátyolon keresztül. A látókörömbe hirtelen egy kéz úszott be egy cigarettával teli dobozt tartva felém.
- Kérsz? - hallottam Timothée mély hangját.
- Igen - vettem ki egy szálat és az ajkaim közé vettem, majd hagytam, hogy a fiú meggyújtsa nekem a cigit. Kifújtam a füstöt, amely végigmarta a légcsövemet. Durva mozdulatokkal megtöröltem a szememet és egy kósza pillantást engedélyeztem magamnak Timothée felé.

reggel; 6:01; elhagyva Santa Claritá-t.

Egy áthúzott tábla felé néztem, elhagytuk Santa Claritá-t. Ha az egész úton ilyen hulla csöndben fogunk menni én asszem' bele fogok őrülni.
Nem is értem magamat, hogy miért gyalog akartam ennek nekivágni. Egyedül valószínűleg már beszartam volna az unalomtól.
Timothée előtt mentem és már a második cigarettámat szívtam, amikor megrezzent a telefonomon a farzsebemben.

Anya: szia kicsim! minden oké? milyen volt a tegnapi napod? c:

Megforgattam a szememet, de azért visszaírtam.

Holland: szia anyu! aham, minden jó. nemrég keltem.

Ha már a kezemben volt a telefonom dobtam Milá-nak is egy üzenetet.

Holland: helló Mila! összevesztünk Timothée-val. te hogy vagy? ♡

Kikapcsoltam a készüléket és visszasüllyesztettem a farzsebembe.
Magamba szívtam azt a tipikusan friss, enyhén szmogos nyári levegőt és zsebre raktam az egyik kezemet, majd egy utoljára az ajkamhoz emeltem a cigarettát, aztán rátapostam.
Ekkor a mögöttem jövő illető – vagyis Timothée – megrántotta a kezemet. Az arcunk pár centire volt egymástól.
- Rájöttem valamire - suttogta.
- És mi... - kérdeztem volna, de megcsókolt. Ez a csók más volt, mint tegnap. Nem játszott benne szerepet a bor. Ajkai puhán érintették az enyémet, először lágyan és gyengéden csókolt, aztán egyre hevesebben. A kezemet a hullámos tincsek közé vezettem és a fiú hajába túrtam. Ő pedig a derekamra vezette a kezét és egy pillanatra megszakította a csókot, hogy az ajkamra mormolhassa a következő szavakat.
- Tetszel nekem - lehelte a számra, majd újra lecsapott az ajkamra. Eltoltam magamtól és a szemébe néztem.
- Te is nekem - válaszoltam és megpusziltam az arcát. Átölelt és végig simított a hátamon.
- Na, gyere! Még kurva sokat kell mennünk - mondta és összekulcsolta a kezeinket.
- Meg fogok halni ennyi gyaloglásban! - döntöttem a fejemet hátra. - Viszel majd a hátadon, ha elfáradtam?
- Mit adsz cserébe? - fordult felém egy óriási vigyorral a fején. Direkt idegesített.
- Majd meglátod - kacsintottam és a hüvelykujjammal megsimítottam Timothée kézfejét.
- Alig várom - karolt át és egy gyors puszit nyomott a számra.
A telefonom megzizzent a farzsebemben.

Mila: mi a szar történt, csajszi?!

Holland: semmi. már minden rendben. sőt, több, mint rendben. :3

És igen, nagyon boldog voltam.

Halihó drágák!💕
Két rész egy hétvégén, olyan ügyes vagyok! (*meghajol*) 💁
Remélem mindenkinek tetszett ez az utolsó előtti rész. Talán nekem eddig ez a kedvencem.
Mi a véleményetek a párosról? 😍

Az utolsó résszel plusz az epilógussal próbálok sietni, aztán pedig meglátjátok, hogy mi fog jönni, ugyanis miután ezt befejeztem rögtön kezdek egy másik sztorival.

Csók mindenkinek, Outlaaw