ELMEGYEK, ÖRÜLJÉL!

hajnali meki.

reggel; 4:42; busz.

Alig aludtam az éjjel, a szemem kipattant a reggeli fények hatására és megmozdítottam az elgémberedett nyakamat. Felnéztem és álmosan pislogtam párat, míg fel nem fogtam, hogy hol is vagyok.
Egy Bakersfield-be tartó távolsági buszon, ami 5:10-kor fut be.
Nagyon sóhajtottam és Timothée felé fordultam. A fiú hófehér bőrére tévedt a tekintetem, az orrán pár szeplő éktelenkedett, hosszú és sötét pillái hosszúkás árnyékot vetettek az arcára, valamint a sötétbarna hullámos tincsei – a szokásos – hanyag eleganciával hullottak a homlokába. Előrenéztem, ahol a táblán piros, neonos betűk hirdették, hogy mindjárt megérkezünk. A busz kanyarodott egyet, Timothée arca pedig az enyémhez ért. A fiú rögtön kinyitotta a szemét, majd rám nézett.
- Jó reggelt, Holland Walters! - vigyorgott, majd a táskájába túrt. Apropó, ölni tudnék egy rágóért! Egy rágót vett elő és a tenyerébe nyomott egy darabot.
- Kérsz? - kérdezte artikulálatlanul, miközben a szájába dobta a mentaízű szemet.
- Jah, köszi - mondtam és pár perc múlva már ketten csámcsogtunk.
- Mi a szarnak keltettél fel? - pislogott rám a fiú és óriási buborékot fújt.
- A busz volt - mondtam, majd fújtam egy nagyobbat.
- Ja, persze - Timothée erre egy még nagyobbal kezdett próbálkozni, de túlfújta így a ragacsos massza az arcán terült szét.
- A picsába! - szitkozódott. Erre az előttünk ülő nénike szúrós pillantást vetett ránk.
- Így jártál! - röhögtem és elkezdtem egy újabb buborékot fújni. Timothée gonoszul elvigyorodott és felmutatta a mutató ujját.
A kurva anyját!
Hevesen rázni a kezdtem a fejemet nemtetszésem jeléül, de ő csak villantott rám egy féloldalas mosolyt és belebökött a készülő rágólufimba.
- Baszki, Timothée! Hát nem bírtad ki? - csattantam fel.
- Úgy ismersz, lilalány? - kérdezte piszkálódóan.
- Nem - morogtam, majd elfordultam és feloldottam a telefonomat. Mila üzenete fogadott.

Mila: csajszi! úgy volt, ahogy megjósoltad. anyud hívott, ha kérdezi eszed velem a banános palacsintát. jó étvágyat előre is neked a gyorsbüfés szar reggelidhez. ☻

Köszi, Mila! Olyan egy angyal vagy...

Holland: valószínűleg az lesz, de én is szeretlek! banános palacsintaaaaa :'(

Ezzel bezártam a chat ablakot. Timothée felé fordultam.
- Az ajánlat még mindig áll, hogy elkísérsz? - kérdeztem. A fiú zöldes szemeit az enyém és fúrta, majd lassú mozdulatokkal végig nyalt a halványbarackszín ajkán.
- Persze, lilalány! Na, gyere. Cuccoljál, mert lassan szállunk! - mondta. Kiengedték, majd beletúrtam a lila hajamba és egy hanyag, laza konytyot csináltam. Majd befonom kettőbe, ha lesz egy mosdó.
A busz egy fékezéssel megállt, mi pedig elköszöntünk a buszsofőrtől és leszálltunk a hajnalodó bakersfieldi buszpályaudvarra.
- Beszarás, erre várok már mióta! - ingatta Timothée a fejét, majd telt ajkai közé kapta a szálat és meggyújtotta. Oldalra kifújta a füstöt és felém tartotta a dobozt.
- Egy szálat? - kérdezte, majd a hosszú ujjaival a csokoládé színű tincseibe túrt.
Nem nagyon cigiztem eddig. Anyu eleve nem engedett el, mert hát én, az ő drága szemefénye minek is bulizzon? Meg, azért is, mert sose ízlett igazán.
- Oké - ezzel magamat is megleptem.
Kivettem egy szálat és hagytam, hogy Timothée meggyújtsa nekem. Egy óriásit köhögtem.
- Nem cigizel, mi? - kaptam máris a megjegyzést.
- Nem - ezt viszont bevallottam.
- Nagyon szar, lilalány? - kérdezte.
- Annyira nem, most jólesik - vontam vállat.
Hülyén éreztem magam. Én, a kis Holland Walters, a 17 éves gimnazista lány. Sose voltam az alkohol, a drog és a cigaretta függője sem. Bulizni is alig jártam, mert végülis anyu szava "szent". Kiszöktem, ha nagyon nagy buli volt, de ez is csak elvétve.
Egy szárnyatört madár vagyok, de még így is kalitkába zárnak.
- Na, mi van? - zökkentett ki Timothée hangja. A cigaretta csonkig égett már a kezemben. Egy utolsót beleszívtam, majd eldobtam és kicsit durvábban rátapostam a Martens-em sarkával.
- Semmi - mordultam fel.
- Jó - nevetett fel Timothée -, most játszuk azt, hogy én nyolcszázszor megkérdezem, hogy van-e valami, te meg erre mindig azt mondod, hogy semmi. Oké?
- A picsába is, Timothée - fakadtam ki. - Nem értek semmit se. Burokban nőttem fel. Alig jártam bulizni, mert anya nem engedett. Alig jöttem éjfél után haza, mert anya nem engedett. Nem ittam sohase túl sokat, és nem is cigizek, egy kurva marihuánás cigit se szívtam el soha. Jó, oké. Mondjuk azt nem is akartam. Eddig nem éltem igazán.
- Holland. Most elmegyünk mekizni és a BigMac-ed majd megnyugtat - simította meg a vállamat.
- Honnan tudod, hogy a BigMac a kedvencem? - röhögtem el magam, keserűséggel a hangomban.
- Faszom tudja. Naaa, ne legyél szomorú! - kezdett el olyan aranyosan vigasztalni. - Ígérem, veszünk piát és berúghatsz. Kapsz tőlem cigit is, ha kérsz. Bulizni mész, Long Beach-re. Élsz, nyugi. Csak ezek szerint az anyád nem tud róla - vetett rám egy mosolyt.
- Kösz. Na, menjünk. Meghívhatsz - ajánlottam fel.
- Lófaszt, veszel magadnak! - szállt vitába rögtön és elindultunk a meki logó felé.

reggel; 5:39; meki.

- Sziasztoook! - hangzott egy vidám, reggeli köszönés. Egy szőke, copfos lány állt a pult mögött és nagyban vigyorgott Timothée-ra.
- Mit adhatok nektek? - folytatta és megigazította a baseball sapka alá rejtett haját.
- Nem vagyunk együtt - akadtam fent rögtön a megszólításon, mire a szőke lány mosolya még nagyobb lett. A mellettem álló barna hajú fiú megforgatta a szemeit.
- Helló - támaszkodott a pultra Timothée, erre a csaj szíve kihagyott egy ütemet -, egy sajtos McRoyal-t kérek kávéval és egy kis sült krumplit. Ja, meg egy hamburgert, és egy almás pitét.
Erre furán néztem.
- Kajás vagyok, lilalány! - magyarázta meg. Ráhagytam.
- És te? - kaptam a kérdést.
- Hmm - néztem fel a táblára. - Egy BigMac-et kérném, én is kávéval, ja meg egy kis krumplit és egy kis nuggets-et - mondtam. - Én is kajás vagyok - tettem hozzá.
- Milyen legyen a kávé? - nézett ránk – vagyis inkább Timothée-ra – a kiszolgáló lány.
- Espresso - vágtuk rá egyszerre. A lány bepötyögte ezt is.
- Okés, ez 13$ lesz - mondta, majd megvárta míg a gép kinyomtatja a blokkot. Már szedtem elő a pénztárcám, de Timothée odarakta a pénzt.
- Kifizettem volna - motyogtam.
- Te mondtad, hogy hívjalak meg - vont vállat és rám nézett.
Pár perc múlva már a kajával ültünk le kintre.
- Várj! - szóltam rá, mielőtt elkezdhetett volna enni.
- Miért?
- Küldök egy képet Milá-nak a reggelinkről - mondtam és elő vettem a kis, lapos készüléket a zsebemből.

Holland: ezt falatozzuk ;P ♡

Örömmel haraptam bele a puha hamburgerbe. Iszonyatosan éhes voltam. Nőiesen falni kezdtem a fiú előtt, aki csak röhögött rajtam.
- Jó étvágyat, Holland Walters!
- Neked is - csámcsogtam és lenyaltam az ujjamról a szószt.
Timothée a szemembe nézett, én pedig talán életemben először szabadnak éreztem magam.

Sziasztoook!
Itt vagyok a friss résszel, amit főként another_name1 miatt írtam meg (💕💕).
Ha tetszett akkor jelezzétek valahogy!

Puszi, jövök hamarosan egy új résszel ✨😙;
Outlaaw