ELMEGYEK, ÖRÜLJÉL!

bevásárlóközpont.

délután; 14:06; Santa Clarita.

Ahogy a fotocellás ajtón beléptem, rögtön megcsapott a légkondicionáló hűs szellője. Nyelvemmel végig szántottam a kicserepesedett ajkamon, majd a táskámba nyúlva egy nagyot kortyoltam a vízből.
- Na, mit vegyünk? - kérdezte a barna hajú fiú és elindult a sorok között.
- Passz - vontam meg a vállamat, de azért a bejáratnál szerzett kosárba tettem egy csokit.
- Ma berúgunk Holland Walters - súgta a fülembe Timothée. Forró leheletétől mégis libabőrös lettem.
- De... - makogtam -, holnap mégiscsak egy 18 órás kirándulás van.
- Akkor csak pár korty - motyogta rekedt hangon a fülembe. - Attól semmi bajod se lesz - tette hozzá.
- Jó, na - egyeztem bele és a biztonság kedvéért a kosárba helyeztem egy wasabis sós nasit. Timothée pedig elfordult, de tisztán láttam, ahogyan az alkoholos italok felé vette az irányt. Elővettem a telefonom és bepötyögtem egy üzenetet Milá-nak.

Holland: MILAA! segítened kell! >.<

A barátnőm válasz üzenete hamarosan meg is érkezett.

Mila: miben is?

Holland: timothée be szeretne rúgni! de tudod, én még nem nagyon voltam részeg.

Mila: nyugi van, csajszi! nem kell innod, ha nem szeretnél!♡♡♡

Holland: imádás van, köszi! :3

Mila: na menjél! csavard el a fiú fejét!

Az utolsó üzenetre nézve elröhögtem magam és kinyomtam a telefonomat. De az kikapcsolás után rögtön felvillant és egy új szalagcím díszelgett.

James: szia holland! jössz végül a bulira? csak mert mila azt mondta, hogy nem engedtek el. de ezt olyan fura hangnemben mondta. tudod, ahogy szokta.

Holland: hello! aham, elvileg jövök. anya nem engedett el, de nem gáz. mert megszöktem! ;P

James: aztaaa! na, ezt nem gondoltam volna! jó szökést, na csáó.

Holland: akkor a bulin, sziaa c:

A kis, lapos készüléket a zsebembe csúsztattam, majd Timothée keresésére indultam. Hamar meg is találtam, két bor között vacilált, a címkéjüket olvasta le.
- Vörös vagy fehér? Vagy tömény? Vagy sör? - fordult felém és felborzolta a tarkóján a haját.
- Mondjuk egy üveg vörösbor és két sör, nekem citromos, neked nem tudom - néztem rá és leszedtem az említett italokat és a kosárba raktam.
- Meg valami tömény? - kérdezte. - De mi legyen? Mit szeretsz?
- Nem nagyon iszom, tudod - húztam egy apró mosolyra az ajkaim.
- Akkooor - nyújtotta el az ó betűt - ennyi elég is lesz? Vagy ne legyen tömény? Mert akkor jön még pár üveg bor, meg egy kis sör - tette zsebre a kezeit.
- Jöjjön még bor. Azt szeretem - mondtam.
- De akkor kólát is veszünk - jelentette ki. - Te hozz kólát, én pedig addig választok még piákat! - küldött el az üdítőért.
Pár sorral arrébb meg is találtam a keresett kólát, így két 1,5 literest tettem a kosárba. Visszaérve már Timothée is kész lett a szeszes italok válogatásával, így meg is voltunk. A kasszához mentünk fizetni.
- Sziasztok! - köszönt egy vidám hang nekünk. Egy vörös, fiatal lányt láttam. Cicásra húzott szemei nagyra nyitva pislogtak Timothée-ra.
Hát igen. A barna hajú fiú nem mindennapi jelenség.
A vörös lány egy egyszerű fehér pólót viselt, a bolt logójával és a nevével, valamint a felső bal oldalán a neve is látható volt; Dorcas.
- Akkor kereken 29$ lenne - mutatott a kis kijelzőre, melyen a számok pixelesen álltak. Timothée elővette a farzsebéből a pénztárcáját és rám nézett. Már nyitotta volna is ki, amikor közbevágtam.
- Felezünk! - mondtam. - Nem nyitok vitát! - a hangom határozottan csengett.
- Jó, na - tette fel a kezét a barna fiú. Timothée kezébe nyomtam 15$-t, ő pedig hozzárakta a maradék 14$-t.
Fizetés után a hátizsákunkba pakoltuk a cuccokat és a parkoló felé vettük az irányt.
- Héé, lilalány! - ragadta meg a kezemet Timothée és elkezdett húzni a bevásárló kocsik felé. - Gyere, fotózkodjunk! - tette hozzá. - Megy ki az instára - röhögött fel. A fiú beleült az egyik kocsiba én pedig elkezdtem tolni, meg pörgetni, de mivel el volt kúrva a kereke, ezért nagyokat döccent hozzá.
- Basszameg! - szaladt ki a száján. Erre előkaptam a telefonomat és elkezdtem videózni és hozzá lőttem jó pár képet.
- Na, csere! - állítottam meg a bevásárló kocsit és én is belemásztam. - Ez tényleg szar! - nevettem fel, de Timothée elkezdett tolni, mint egy őrült és jó nagyokat sikoltoztam.
- Meghalo-ohok - lihegte Timothée és a tüdejéhez rakta a kezét. - Az a kurva cigi!
- Hagyd abba! - vontam vállat, de aztán a szemem a barna hajú fiú másik kezére tévedt – amivel nem a bevásárló kocsit tolta –, amiben a telefonjával vette az egészet.
- Te gyökér! - kiáltottam fel. A fiú erre felkacagott és a feje tetején hullámzó, kávébarna tincsekbe túrt. Zöldes szemeit az enyémbe fúrta.
- Kiszállsz? - biccentette oldalra a fejét és a nyelvével végig siklott az alsó ajkán.
- Ki - bólintottam és egy gyors ugrással ki is szálltam a kocsiból.
A bevásárló kocsit visszatoltuk a helyére, mi pedig a parkoló irányába indultunk.
Kerestünk egy padot a parkolóban és leültünk rá; én normálisan, Timothée pedig a támlájára. A barna hajú fiú turkált egy ideig a táskájában és előszedte a cigijét, meg a gyújtót.
- Kérsz? - kérdezte és felém nyújtotta a dobozt. Kivettem egy szálat és az ajkaim közé illesztettem. Timothée pedig meggyújtotta a cigarettát a számban. Az ujjam közé vettem a mérget és köhécselve kifújtam a füstöt.
- Tudod - néztem a fiúra -, ez valahogy nem én vagyok, érted? Nem cigiztem eddig nagyon. Sose voltam ez a patkán cigizős típus, sajnálom - zártam szét a kezemet.
- Semmi baj, Holland Walters - ajándékozott meg egy félmosollyal a fiú és oldalra fújta. - Nem gáz!
- De annak érzem! - sóhajtottam fel dühösen. - Nem hiszem el, hogy ennyire nem vagyok képes feloldódni. Mármint, vágod, magunk között elszívok egy-egy szálat, de amúgy egyáltalán nem. Annyira béna vagyok! - temettem az arcomat a tenyerembe. - És ilyenkor annyira elegem van magamból!
- Ne legyen, nyugi van már! - hajolt közelebb, így megérezhettem a fűszeres illatát. - Tudod, lilalány... - kezdte, de abban a pillanatban egy riasztó éles, irritáló hangja vágott az idillbe.
- Mit szerettél volna mondani? - pislogtam.
- Semmit - rázta meg a fejét, csak úgy repkedtek a hullámos, sötétbarna, néhol napszítta tincsek.
- Most rádhagyom, mint egy hülyére - az ujjaim között forgattam a cigaretta csonkot, a szájfényem vöröses nyomott hagyott ott, ahol az ajkam érintette a cigit.
- Nagyon vicces vagy, Holland Walters! - forgatta meg a szemét a fiú.
- Tudom - csaptam a fiú kezére. Előhúztam a hátizsákomból a wasabis cuccost.
- Kérsz belőle? - téptem fel a műanyag zacskót és a fiú felé nyújtottam. Ő bólintottam egyet és kivett pár szemet.
- Amúgy - jutott eszembe és a fejemhez kaptam -, hol fogunk aludni?
- Most ezzel ne foglalkozz! - súgta a fülembe Timothée. A fiúból kellemesen áradt a cigaretta füst illata és a fűszeres, férfias parfümje.
Ő is a hátizsákjába nyúlt és kihúzott egy bort.
- Erre igyunk! - bontotta ki a bort és a zsebéből előhúzott egy svájci bicskát, hogy használja a dugóhúzó részét. Kérdőn néztem rá, mire felkapta a fejét a nagy ügyködés közepette.
- Minden férfinél van svájci bicska - magyarázta meg, majd kihúzta a dugót és megszagolta.
- Ez egy hosszú este lesz! - csóváltam meg a fejemet és beleittam a vörösborba.
- Ez egy jó este lesz! - vigyorgott rám és átvette tőlem az üveget, majd meghúzta.
Ennek az egyvelege volt; hosszú és jó is.

Sziasztok!💜
Remélem tetszett, próbáltam sietni, de valahogy nem jött az ihlet.😢
De most itt vagyok!
Ebben a részben valós ma történt dolgok is voltak, amiket ezúton is nagyon sajnálom! (Ha Te olvasol, tudod.)

Sietek a következő résszel;
Outlaaw 💕🌻