ELMEGYEK, ÖRÜLJÉL!

részeg.

este; 18:54; Santa Clarita.

Ugyanazon a padon ültünk, amin pár órával ezelőtt. Már jó pár korty vörösbor volt bennem, ám még semmi bajom sem volt tőle. Az idő kezdett hűlni, az ég szürkült, egyszóval vihar közeledett.
- Esni fog - motyogta Timothée és meghúzta az üveget.
- Tudom - vontam vállat, majd amikor felém nyújtotta én is beleittam.
Akartam volna visszaadni neki és lebeszélni, hogy tovább igyunk, ugyanis holnap 5-kor kéne kelni, hogy olyan este 11 körülre odaérjünk. Timothée barack színű ajkai között egy szál cigaretta fityegett, és a mellettem ülő fiú az öngyújtóval ügyködött, hogy a szálat meggyújtsa.
- Kérsz te is szálat? - kérdezte, majd felém tartotta a dobozt. Egy szálat kihúztam belőle, a számba illesztettem, aztán az öngyújtót a kezembe véve meggyújtottam.
- Ezalatt a pár nap alatt talán többet cigiztem, mint egész életemben - köhécseltem halkan és kifújtam a füstöt.
- Nem baj, már ameddig nem szoksz rá - biccentette oldalra a fejét Timothée.
- Nem fogok, nyugi van - nevettem fel.
- Én teljesen nyugodt vagyok, lilalány - verte le a hamut a cigiről a barna hajú fiú.
- Most ennyire bajod van a lila hajammal? - pattantam le a pad támlájáról, majd a földön lévő táskámba túrtam és citromos sörért kutattam. Meg is leltem a dobozt, majd pár perc múlva már kortyoltam is az alkoholos italt.
- Semmi bajom vele, jól áll - villantott rám egy féloldalas mosolyt.
- Akkor meg?! - egy újabb korty.
- Szóval te így lázadsz - túrt a kávébarna tincseibe Timothée.
- Ez nem lázadás. Ez önkifejezés - tettem keresztbe a lábamat, majd a hátizsákomból előszedtem a vizemet és úgy megittam a felét meg ettem gyorsan egy müzli szeletet.
- Az is - értett egyet.

este; 21:04; Santa Clarita.

Néhány órával és néhány sörrel meg borral később már boldogabban, felszabadultabban beszélgettünk Timothée-val. Nem, nem voltunk részegek. Csak kicsit minden viccesebb volt.
- Játszunk kérdezz–felelek-et - döntötte a támlán hátra a fejét a fiú és az ég felé fújta a cigaretta füstjét.
- Oké - vágtam rá. - Kezdj te! De amit te kérdezel, arra neked is választ kell adnod.
- Hmm... - gondolkozott el Timothée. - Életed legcikibb sztorija?
- Najóó, azért ezzel indítani erős - háborogtam, majd végig gondoltam. - Szóval 10.-ben egy kurva jó bulit rendeztek nyár végén az osztálytársaim. Persze én is megvoltam hívva, és persze nem engedtek el szokás szerint. De ez túl nagy buli volt, hogy kihagyjam, pont, mint a mostani. Szóval kimásztam az ablakon, de előtte a takaróm alá plüssöket meg... - itt a szavamba vágott Timothée.
- Várj - emelte fel a mutató ujját -, te azt akarod mondani, hogy még mindig plüssökkel alszol? - értelmezte az imént mondott szavaimat.
- Jó, oké - fújtattam. - Igen! De most nem ez a lényeg.
- Naa, nem kell így felkapni a vizet, Holland Walters! - röhögte el magát, mire megforgattam a szememet.
- Tehát - folytattam -, plüssöket és párnákat raktam a takaróm alá, minta ott aludnék. Elindultam a buli helyszínére, kitomboltam magam, jól berúgtam meg ilyenek, tudod. Aztán olyan hajnali 3 körül haza támolyogtam. Igen ám, csak kibaszott részeg voltam és hát...már kikívánkozott belőlem a hányás. Szóval a szomszédunk muskátlis cserepébe hánytam - itt Timothée felröhögött.
- Most - kacagott -, elképzellek, ahogy kiütött fejjel sunyiba hánysz egy virágcserépbe!
- Jó, de ebben nem ez volt a legcikibb! - fogtam a fejemet, a fiú pedig egy olyan "na mesélj még" pillantással ajándékozott meg. - Ahogy felnéztem a szomszéd kiscsaj nézett rám nagy szemekkel és nem értette, hogy miért fogom a kezemben az anyja virágát.
- És ezek után mi volt? - szakított félbe – már megint – a fiú, mire egy mérges pillantással ajándékoztam meg.
- Ha nem szólnál folyton közbe, akkor talán végig tudnám mondani.
- Azért még nem kell leharapni a fejemet, lilalány! - kocogtatott a körmével a kezében tartott zöld színű üvegen Timothée.
- Semmi, anyám nem tudta meg, szerencsére - doboltam a cipőm talpával a pad fa anyagán. - Na, te jössz!
- Életem legcikibb sztorija? - húzott le egy újabb kortyot. - Egyszer bepisiltem - jelentette ki.
- Tessék? - nyílt nagyra a szemem és a szám elé kaptam a kezem, hogy fel ne röhögjek.
- Jól hallottad, lilalány - nevetett fel. - Csak ebbe az a gáz, hogy a suliban. Nem engedtek ki WC-re.
Ennyi volt, ennyi kellett. Olyan hangosan nevettem fel, hogy szerintem még New York-ban is hallhatták.
- Jóvanna' - zárta le ennyivel a barna hajú fiú a témát. - Te kérdezel!
- Voltál már szerelmes? - gondolkodtam el egy pillanatra, majd kiböktem a kérdésemet.
- Igen - mondta halkan Timothée és egy újabb szál cigarettára gyújtott rá. - Nyolcadikos voltam és őrülten szerelmes voltam egy lányba. De elhitette velem, hogy így érez, majd faképnél hagyott. Nem szeretek róla mesélni.
- Akkor nem kérdezlek - vontam vállat és a hidegre való tekintettel összébb húztam magamon a szürke pulcsim.
- Kösz, lilalány! - villantott felém egy mosolyt. - És te?
- Nem. Valahogy nem. Tetszettek már emberek, de úgy igazán még nem - ráztam meg a fejemet, majd bontottunk egy újabb üveg bort.
- Értem. Na, én jövök - vette el az üveget és egy nagyot kortyolt. - Mindig csak anyukád hív, apáddal mi van?
- Elhagyott minket. 4 éves voltam - válaszoltam szűkszavúan. - Anya apa nélkül nevelt engem. Talán ezért is annyira szigorú. Hülyeséget kérdeztél, mert erre én nem tudok rákérdezni - támasztottam meg a tenyeremben a fejemet.
- Direkt - túrt a kávébarna, hanyag eleganciával a homlokába hulló tincsei közé.
- Van barátnőd? - bukott ki az ajkaimon a kérdés, amit csak a vörösbor mondatott ki velem, de ez már régóta nyomta a szívemet.
- Most? - kérdezte, mire tőlem válaszul egy apró bólintást kapott. - Nem, most nincs. 2 hónapja szakítottunk, közös megegyezés alapján. Neked? - éles állkapcsa mozgott miközben beszélt, hosszú pillái minden pislantásnál súrolták a frissen barnult bőrét. Telt, barack színű alsó ajkán végig szántott a nyelvével.
- Ja, mi? - kaptam fel a fejemet. Talán kissé túl sokáig bámultam. Talán. - Most nincs. Elég régen volt.
Timothée egy aprócskát közelebb araszolt hozzám, és mire észbe kaptam már a kezével az állam alá nyúlt és szinte kényszerített, hogy nézzek rá. A sötétzölden csillogó szemekbe bámultam. Majd le az ajkaira. Szemek, ajkak, szemek, ajkak. És ami igazán meglepő volt, hogy ezt a mozdulatsort nem csak én csináltam. Ő is. Beharaptam az ajkaimat, Timothée pedig követte a mozdulatomat.
- Fejezd be, Holland Walters! - suttogta rekedt hangon. A következő pillanatban már az ajkamon éreztem az száját. A bor, a cigi füst ízé keveredett rajta, az egyre gyorsuló ritmus és az, hogy szinte ránk borult a sötét égbolt.
A barna tincsek közé túrtam és felsóhajtottam.
Túl közel kerültem hozzá.

Sziaaasztook!💕
Itt is lennék a friss résszel, remélem tetszett!
Egy kicsit meghaltam írás közben, imádom a végét. Csóóók!😍
Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni :c, de remélem mindenkinek jól telt az első sulis hét.

Puszi, Outlaaw