SZJG Cortez szemszöge

Szeptember 11 Csütörtök

Reggel Ricsivel mentem suliba és ha már így alakult, gondoltam kihasználom az alkalmat és rákérdezek arra ami tegnap óta nyomasztott.
-Figyu már neked tetszik valaki a suliból? -kérdeztem és közben az arcát fürkésztem a reakciójára várva.
Ricsin látszott, hogy feszélyezi a kérdésem és rögtön terelni próbálta a témát:
-Öhm megcsináltad a francia beadandót? 
-Az holnapra kell -mondtam és elhatároztam, hogy nem hagyom Ricsit kitérni a válasz elől.
-Szóval?  Tetszik valaki?
-Miért kérdezed?
- Mert tegnap láttam milyen szemekkel néztél a dombon felfelé,  amikor Re..
-Szóval észrevetted? -Folytotta belém a szót.
A pulzusom rögtön az egekbe szökött, mert ezzel a válasszal a gyanúm beigazolódott... tetszik neki Reni. A fenébe.
- Jah haver elég feltűnő volt -mondtam.
- Hát tudom, hogy kicsit fura a külselye meg folyton búskomor de nem tudom haver valami megfogott benne. Tetszik, hogy így képbe van a zenékkel meg a filmekkel.
- Huh hallod honnan tudsz róla ennyi mindent?  Én kb csak olvasni látom.
- Olvasni? Te miről beszélsz? Max mangákat-nézett rám furán Ricsi.
Te miről beszélsz?  Vagyis kiről? - kérdeztem értetlenül.
- Virágról ki másról?- Mondta Ricsi.
A megkönnyebbüléstől hangos nevetés tört ki belőlem.
-Neked Virág tetszik? -kérdeztem még mindíg nevetve.
- Persze, ezt mondom. De héé ne röhögj ki! -mondta Ricsi idegesen.
Félreértett, azt hitte gúnyolódom.
- Nem haver, félreértesz. Azt hittem Reni tetszik.
-Miii???  Ren?  Dehogy. Soha nem mennék rá olyanra aki a legjobb haveromnak tetszik. -mondta mosolyogva.
- Kinek? - kérdeztem, mert kiváncsi voltam kinek tetszik még.
-Jaj haver ne csináld már tök átlátszó, ahogy szünetbe lesed minden mozdulatát és fülelsz ha vált két szót valakivel.
-Tényleg ennyire feltűnő? - kérdeztem, mert felesleges volt tovább tagadnom Ricsi előtt.
-Eléggé.- Mondta nevetve.
Uhh remélem másnak nem tűnt fel.
-Igazából én magam sem tudom mi fogott meg benne. Még nem is beszélgettünk. De másnak tűnik, mint a többi csaj. Olyannak akinél esélyem sincs. És ez rohadtul idegesít.
-Miért nem beszélgetsz vele? -tette fel Ricsi a logikus kérdést.
-Miről? 
-Nemtom. Könyvekről.
-Viccelsz ugye?  Én meg a könyvek. -mondtam furán- Ezt te sem gondoltad komolyan.
-Akkor nemtom. Irj rá msnen. Lépj te ha már ő nem lép. Lehet, hogy nem mer. Lehet tetszel neki, csak szégyenlős. -mondta Ricsi.
Megdobbant a szívem. Lehet, hogy tetszem Reninek? Ez a lehetőség boldogsággal töltött el.
-Na mit mosolyogsz?  Tetszik a gondolat mi? -vigyorgott Ricsi.
-Hát nem tagadom. De hogy írjak rá?  Nincs a listámon. Nem küldött barátkérőt.
-Hát küldj te neki. Te vagy a fiú lehet azt várja, hogy te kezdeményezz. Szerintem régimódi csaj.
-Ezt miből gondolod?
-Hát... Régi könyveket olvas nem?
Ezen hangosan felröhögtem.
- Igen ez mindent elárul róla -mondtam nevetve.
De Ricsinek igaza van. Nem várhatom el tőle, hogy ő jelöljön. Egy ilyen lánynál másképp működnek a dolgok. Ha akarok valamit kezdeményeznem kell. El kell érnem, hogy észrevegyen. Tetszett, hogy végre van valaki, akinél erőfeszítéseket kell tennem, hogy beszélgessen velem.
A gondolatainkba merülve ballagtunk a suli felé, ahol a távolba már láttuk a többieket a lépcső előtt, amikor újra Ricsihez fordultam.
-Szóval Virág mi? És dumáltatok már?
-Nem igazán -húzta el a száját Ricsi- de van négy évem, hogy megismerjem.
-És ha időközben összejön mással? -kérdeztem
-Akkor azt leütöm-mondta Ricsi elszántan és az eszelős tekintetéből láttam, komolyan gondolja.
-Szólj ha segitség kell -mondtam nevetve.
-Ok. Te is. Ha akarod megfélemlítek mindenkit aki Ren közelébe megy.
-Kezdheted Neményivel.-mondtam idegesen.
-Nem gond. Amúgyis a bögyömben van.
-Amúgy mi ez a Ren megszólítás? -kérdeztem, mert észrevettem, hogy így hívja.
- Nemtom a Reni olyan unalmas.
-Hát, ha a neve unalmas is a csaj tutira nem az. Kész rejtély.
-Jah rendes csaj. Mindig ideadja a házit. Meg sugott kémián.
-Bár én ülnék mellette kémián.
-Hidd el haver szivesen cserélnék. Te Emó mellett ülsz. -mondta de nem tudtam rá reagálni, mert időközben odaértünk a többiekhez.
A teremben a kajasztori volt a téma. A srácok tegnap estére megunták, hogy egymásnak küldözgessenek kaját, úgyhogy küldtek Ricsinek kínait nekem meg rétest.
- A nagyszüleim megették, úgyhogy ez nem jött be- mondtam nevetve Dávidnak miközben megdobtam egy alufólialabdával.
Csak ennyi kellett, a következő pillanatban őrült káosz alakult ki. Mindenki egyszerre kezdte el dobálni a másikat valamivel. Papirgalacsin, füzet, vizesüveg röpködött a teremben amikor hírtelen Kinga lecsapta a mappáját a padra.
-Most komolyan!  Dobálóztok és egymásnak rendeltek ételt a késő esti órákban? Ez annyira nem vicces!!
Válaszul Zsolti megdobta. Hát nem édesek?  Ez egy mély barátság kezdete. Ja... Nem.
Az órák hamar elteltek, szünetekben az árkádok alatt beszélgettünk, Reni pedig Neményivel és Virággal ült a padon minden szünetben és még csak felénk sem nézett. Bezzeg a többi diák árgus szemmel figyelte minden mozdulatunkat. Vajon lesz valaha közös témánk? Neményivel annyit beszélnek. De Ricsi jól mondta. Ahogy neki, nekem is van négy évem, hogy elérjem, észre vegyen.  Nem lesz könnyű.
Matekon Gazdag vagy fél órát szivatta Virágot a táblánál, aki mivel Reniről másolt nem tudta megmagyarázni hogy jött ki az eredmény. Gazdag beírhatta volna azonnal az egyest de szemét módon előbb inkább megoldatta vele a feladatot.
Szünetben aztán Reni próbálta vígasztalni Virágot aki a padjára hajolva sírt, amikor Kinga szokás szerint reagálta le a történteket a sajátos bunkó stílusában.
-Virág, ez szép volt! Nem tudtál volna kicsit értelmetlenebb lenni, akkor talán a duplaóra is elment volna, nemcsak a fele! Legközelebb mi szívunk majd, amiért be kell hozni az elfecsérelt időt!
-Állj le Kinga! Rajtad kívül senkit nem érdekel, hogy elment az idő! -csattant fel hírtelen Reni. A hevessége nagyon meglepett eddig olyan csendes volt. Az arca kipirult a dühtől és ettől a kis színtől az arcán a szemei még jobban ragyogtak. Gyönyörű volt, nem tudtam róla levenni a szemem. Még egy dologra rájöttem ezt a beszélgetést látva. Ez a lány bátor. Jó adag kurázsi kell hozzá, hogy valaki szembe merjen szállni Kingával.
-Engem viszont nagyon is! Nem haladunk semmit az anyaggal! - mondta Kinga és kiviharzott a teremből az a-s lányok kíséretében.
Ekkor Neményi lépett oda Reniékhez. A szarházi nem hagy ki egy adandó alkalmat sem, hogy Reni közelében legyen.
-Virág,  azt  nem  mondom,  hogy  leszel  okosabb  is,  de arra  van  esély,  hogy  kijavítsd  a  jegyed! - mondta Neményi Virágnak. Reni felvont szemöldökkel nézett Neményire.
-Most mi van? Ez a kijelentésem empátiát tartalmazott!-vont vállat.
-Még gyakorold- mosolygott rá Reni olyan édesen hogy mérgemben kettétörtem a kezemben lévő ceruzát.
Mit nem adnék azért, hogy rám mosolyogjon így! Nem bírtam tovább nézni őket fogtam magam és kimentem szünetre. Észre se vettek.
Hmm szóval ilyen érzés láthatatlannak lenni. Elég szar tekintve, hogy ki az, aki nem vesz észre.
Hazaérve a nagyi megkért hogy segítsek neki levenni a függönyöket mert nagyon magasan van és nem mer felállni a székre. Mondtam neki hogy átöltözöm és segítek.
Miközben kivettem a szekrényből egy pólót és egy melegítőt, bekapcsoltam a laptopom és ahogy lassan betöltött a net, felugrott egy msn ablak.

Ricsi üzenete: Tessék haver itt van Ren msn címe szedd össze magad és vedd fel végre a listádra. Ha kell a csaj tegyél érte. rentai_renata@freemail.com

Rögtön magamhoz adtam ismerősnek és izgatottan vártam, hogy elfogadja. Öt perc után alább hagyott az izgatottság, tíz perc után türelmetlenül doboltam az asztal lapjá, 15 perc után idegesen csaptam le a laptopom tetejét és inkább lementem segíteni a nagyinak. Leszedtem neki az összes függönyt és sötétítőt a nappaliban, az ebédlőben és az összes szobában, aztán fáradtan rogytunk le a  kanapéra. Ő egy pohár narancslével én pedig természetesen colával. Mi mással? Pár percig csendben ittunk a gondolatainkba merülve amikor a nagyi megszólalt.
-Milyen az új suli?
-Eddig elég klassz. Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog.
- Örülök, hogy ezt gondolod kincsem. Féltem, hogy megbánod a döntésedet és hanyat homlok visszamenekülsz majd anyádékhoz.
- Bármi jobb, mint velük élni.
- Nem hívtak mióta itt vagy?
Ezen hangosan felnevettem
-Jaj nagyi naív vagy. Majd december 15 körül hívnak hogy megvan-e a jegyem.
- Ez nem vicces inkább szomorú. Én nem ilyennek neveltem az anyádat. De már nyoma sincs annak a kedves, vidám és élettel teli lánynak aki fiatalon volt. Felvette apád hülye stílusát.
-Anyám kedves, vidám és élettel teli?
Biztos ugyanarról a nőről beszélgetünk?  A hülye szabályain és a társadalmi és politikai pozícióján kívül az égvilágon semmit nem szeret. Apámat sem. Ha hallanád milyen hivatalos hangnemben szólnak egymáshoz. Persze ha engem kell piszkálni akkor nagy az egyetértés.
- Ezt hallva még annál is rémesebb gyerekkorod lehetett, mint amit eddig elkébzeltem - mondta a nagyi szomorúan.
-Jobb, ha nem tudod a részleteket- mondtam keserű mosollyal.
- Neked nem ilyen házasságod lesz majd. Meglátod rád fog találni a szerelem és a lány aki melletted lesz szerencsés lesz, mert te nagyon jó fiú vagy. Ha valakit szeretsz bármit megteszel érte. Örülök, hogy a mi nevelésünk jobban hatott a személyiségedre.
-Mert egyedül ti neveltetek és szerettetek -mondtam.
-És vannak szép lányok a suliban? - váltott hírtelen témát a nagyi.
Nem tudom miért, de egyenlőre nem akartam beszélni neki Reniről. Talán mert nincs is mit mondani róla. Ő elvan a könyveivel, Virággal és Neményivel és kb ennyi. Olyan közömbös irántam amilyen még soha senki nem volt. Bárcsak engem se érdekelne. Mennyivel könnyebb lenne.
- Valamin nagyon elgondolkodtál- nézett mosolyogva
-Jah bocs egészen máshol jártam. A lányok? Hisz tudod...mindenhol ugyanolyanok- kamuztam
-Jolvan, majd szólj, ha már akarsz beszélni róla.
-Kiről?
-A rejtélyes lányról, akin az előbb agyaltál- mosolygott rám amolyan én mindent észreveszek stílusban.
-Nincs mit mondanom. Nincs semmilyen lány - tagadtam
-Persze, persze - mondta mosolyogva.
- Kell még segítség?
- Nem. Menj csak fel. Szólok, ha kész a vacsora- simította meg az arcom.
- Felmentem a szobámba és rögtön az laptophoz léptem. Semmi. Nem adott hozzá a barátlistájához. Csalódottan kikapcsoltam a gépem és előszedtem egy lapot, majd fél óra alatt összecsaptam a francia beadandót.
Vacsora után töltöttem le pár új zenét amit aztán rámásoltam a zenelejátszómra.
Gyorsan letöltöttem még egy filmet, amit Zsolti ajánlott. Valami horror. Elkezdtem nézni de nem igazán kötött le, a gondolataim máshol jártak.
Éjfél is elmúlt mire a film véget ért és ha az életem múlna rajta sem tudnám megmondani miről szólt.
Minden mindegy alapon még egyszer bekapcsoltam a gépem, hogy megnézzem az msnt és hihetetlen boldogság öntött el. Ott volt. A listámon. Visszaigazolt. Talán ő is beszélgetni akar?  Lehet, hogy tetszem neki?  Nagyon előreszaladtam, hisz ez nem jelent semmit. Osztálytársak vagyunk ezért elfogadta a felkérést és ennyi.
Mindegy miért, a lényeg, hogy elfogadta.
Kikapcsoltam a gépem, de nem jött álom a szememre. Lassan eltelt egy  hét a suliból és ez a lány teljesen beférkőzött a gondolataimba, a bőröm alá. Félek milyen hatással lesz rám, ha beszélgetünk majd és igazán megismerem. Két lehetőség van. Vagy nagyot fogok csalódni, mert rájövök, hogy nincs benne semmi különleges, vagy visszavonhatatlanul beleszeretek.