SZJG Cortez szemszöge

Szeptember 15 Hétfő

A hétvége nagyon jól telt. Szombaton nagyapával megcsináltuk nagyinak a hintát és felállítottuk a kerti terasz alá. Nagyon örült neki és végre a nagyapával is tudtunk beszélgetni. Ő mindigis apám helyett apám volt. Egy igazi családfő. Kevés embert tisztelek igazán. Ő az egyikük.
Vasárnap a srácokkal videójátékoztunk meg sorozatmaratont tartottunk.
Ma reggel késve indultam suliba. Kicsit elaludtam, mert az este későn feküdtem le. Vártam a szökés új részét a tvben. Bőven megérte ezért késni. Mára két beadandót is le kellett adni. Tegnap este összecsaptam franciára a dogát, de a magyarra már nem jutott időm. Meg egyrészt nem olvastam, másrészt filmben sem láttam. Ki az a ratyi tizenéves, aki manapság Rómeó és Júliát néz??
Minden mindegy alapon beadtam üresen egy lapot. Még nevet se írtam rá. Minek? Hát az tuti, hogy a magyartanárral nem leszünk legjobb barátok. Majd kijavitom ha egyest ad.

Renivel egész nap egy szót sem váltottunk. Egyszerűen nincs közös témánk. Nem tudom hogyan kellene közeledjek felé és ez nagyon zavar. De ami még jobban zavar, hogy tök jól elvan és levegőnek néz. És az is idegesít, hogy ennyit gondolok rá. Szünetekben az udvaron ültünk és akarva akaratlanul néha Reni irányába kalandozott a tekintetem, aki szokásos társaságával ült a padon és olvasott. A sokadik ilyen
alkalommal, amikor odanéztem megtörtént amire nem számítottam. Reni engem nézett. Rajtakaptam, hogy megbámul. Ahogy észrevette, hogy én is nézem, elpirult és a könyve mögé rejtette az arcát. Bárcsak ez azt jelentené, hogy bejövök neki. De nem. Biztos csak elbambult. Ha csak egy kis jelét adná, hogy van esélyem, mindent megtennék érte, hogy ez a lány a barátnőm legyen. Az életben először úgy érzem vele komoly kapcsolatom lehetne. De nem érdeklem, úgyhogy csendben szenvedek tovább.
Más viszont sajnos felfigyelt rám. Szünetben egyértelműen a tudtomra is hozta.
- Uhhh Cortez milyen izmos vagy. Szeretem a sportos fiúkat - mondta Edina, miközben megtapogatta a felkaromat.
- Aha jó - mondtam és arrébb léptem, mert kellemetlen volt az érintése.
- Melyik terembe jársz gyúrni?  Mehetnénk együtt.
Ez a lány komolyan levakarhatatlan.
-Egyikbe sem.
- Jaj menj már látszik, hogy sportolsz. Elmehetnénk teniszezni. Vagy uszodába. Olyan csini a fürdőrucim tutira tetszene.

Max azért mennék, hogy vízbe folytsam. Persze ezt nem mondhattam. Örök hála Ricsinek, hogy ő viszont kimondta hangosan a gondolataimat.
- Tudsz egyáltalán úszni? Nem húz le a műszempilla meg a sok póthaj? -kérdezte Ricsi
- Nem hozzád beszéltem te tahó. Esélyed sincs nálam.
-Uhhh most úúgy megbántottál. Nem tetszem nekeeeed???  Hazamegyek tuti eret vágok - játszotta a sértettet Ricsi.
-Muhahaha- nevetett fel Zsolti.
-Nagyon vicces vagy! - mondta sértetten Edina
-Bocs, de annyi esélyed van nállam, mint Ricsinek nállad - mondtam, mert nem akartam, hogy hiába reménykedjen.
- Azt majd meglátjuk- dobta hátra a haját és eltipegett a tűsarkújában.
- A hideg kiráz az ilyen csajoktól- mondta Ricsi és megborzongott, mintha tényleg fázna.
- Miért nem akarsz vele menni? Jó csaj és látszik, hogy bejössz neki- mondta az egyik felsőbb éves aki a társaságunkban állt.
- Mert én nem szeretem az ilyen tucat lányokat. Nincs közös témánk és nincs rajta semmi természetes. Mű az egész csaj ahogy van - mondtam.
- Jah egyetértek. Sokkal jobb a természetesség- mondta Ricsi.
- És van valaki, aki tetszik? - kérdezte Zoli, a másik felsőbbéves, aki a társaságunkban volt - Csak azért kérdezem, mert az összes csaj akivel jóban vagyok engem zaklat, hogy van-e barátnőd vagy tetszik-e valaki. Eléggé rádkattantak haver.

Csodás már csak ez hiányzott. Reninek miért nem tetszem???? Ahogy erre gondoltam felé néztem, de nem kellett volna. Éppen ránevetett Neményire. Ökölbeszorított kézzel fordultam vissza a társasághoz. Ki fogom zárni őt a gondolataimból. Ez így nem mehet tovább.
- Nem tetszik senki és nem akarok kapcsolatot. Megmondhatod mindenkinek, aki kérdezi!!  - mondtam kicsit agresszívabban, mint terveztem. Nehéz volt visszafognom magam az előbbi jelenet után.
- Jolvan haver nyugodj meg. Inkább örülj neki. Még csak kilencedikes vagy de már a végzős csajoknak is feltűntél első hét után. És ez csak rosszabb lesz. A népszerűség már csak ilyen.
- A franc akar népszerű lenni- mondtam.
-Jaja én sem akarok. - szállt be Dávid a beszélgetésbe, aki eddig a telefonját bújta, de ezek szerint figyelt a beszélgetésünkre.
- Ne aggódj Dave téged nem fenyeget ez a veszély muhahahha- röhögött Zsolti.
- Igen?  Hát tudd meg, hogy bármikor lehetne barátnőm, de én nem akarom. És bárki. Mi ez, ha nem népszerűség?
A társaság hangosan felnevetett az udvaron pedig majdnem minden szempár felénk fordult. Egyedül egy csillogó barna maradt a könyve mögött. Mert őt, aki engem érdekel teljesen hidegen hagy, hogy min nevetünk vajon. Emiatt egyre nagyobb bennem az elhatározás, hogy én sem fogok vele foglalkozni.

Késő délután egy melegszenyával mentem fel a szobámba, és Ricsit vártam aki suli után hazaugrott mielőtt átjön. Megbeszéltük, hogy ma is kimegyünk a parkba deszkázni, de ma Zsolti és Dave nem csatlakozik. Zsoltinak elvált szülők gyerekeként ma az anyjával van programja,  Dávid pedig csak azzal magyarázta, hogy le kell porolja az apple cuccait. Ez totál dilós.

- Na és mizu Rennel? - kérdezte Ricsi rögtön a közepébe vágva.
- Semmi. Ne is beszéljünk róla. Már nem érdekel.
- Nem érdekel mi? Remélem legalább magadnak nem hazudsz- fürkészett Ricsi.
Igaza van kit akarok átverni? Totál odavagyok érte.
- Mostantól azon leszek, hogy ne érdekeljen.
- Miért?
- Mit miért? -értetlenkedtem
- Miért adod fel?  Miért nem küzdesz érte?
- Nem erről van szó. Fogok vele beszélgetni, ha úgy alakul, de ezt nem folytathatom tovább. Egyértelmű, hogy nem tetszem neki. A suliban már majdnem minden csaj a tudtomra adta valamilyen formában, hogy akar valamit. Renit nem érdeklem. Nem futok olyan szekér után ami nem vesz fel haver.
- Legalább futnál!  De egyhelyben toporogsz ember. Nem is beszélgettek.
- Mikor beszéljek vele???  Folyamatosan a debil Neményivel van. - mondtam idegesen
- Felvetted msnen?
- Jah. Soha nincs fent.
- Hát akkor nemtom. Levelezzetek- röhögött Ricsi.
- Jah. Lassan az lesz.

Ezek után nem esett több szó Reniről, amit nem bántam, mert legalább pár órára meg tudtam feledkezni róla. Rám fért már. De hiába minden. Esténként elalvás előtt úgyis ő minden gondolatom.