SZJG Cortez szemszöge

Szeptember 16 Kedd

–  Mint  már  mondtam,  a  dolgozatra  két  jegyet  kaptok, fogalmazás,  illetve  helyesírás  –  dobta  le  az  asztalára  a vaskos  papírköteget Kardos,  majd  felemelte  a  legfelsőt.
Csodás. Két egyes magyarból, mert nem adtam le a dolgozatot tegnap.
-Neményi!
-Igen?
–  Tíz  oldallal  túllépted,  Rómeó  és  Júlia  története mellett  kielemezted  Shakespeare  korának  társadalmi  és politikai  helyzetét,  majd  mindezt  összevetetted  a  műben fellépő  problémákkal.  A  feladat  nem  pontosan  ez  volt, csak  részben,  azonban  a  dolgozatod  hibátlan  és elgondolkodtató.  Szép  munka.

Ma persze. Ennek a seggfejnek nincs  élete, van idelye ilyen szarságokta.

- Reni. Gratulálok, hibátlan- nyújtotta Kardos Reninek a dolgozatot aki lehajtott fejjel ment érte.
Mintha nem örült volna a duplaötösnek. Istenem de fura ez a lány. Sosem úgy reagál, ahogy várom. Bárhogy próbálom, nem tudom kiismerni.
A tanár sorban kiosztotta Kinga, Gábor, Jaques, Ricsi és Zsolti dolgozatát. Ezután következtek az egyesek.
–  Na,  és  akkor  most,  akik  nem  hallották  a  nevüket  – csapta  össze  a  tenyerét  a  tanár,  és  felemelte  a  következő két  dolgozatot.  –  Tisztelt  Bernáth  és  Haraszti  urak! Ugye  nem  gondoltátok  komolyan,  hogy  nem ismerem  fel  az  első  mondatok  alapján  az  internetről lemásolt  dolgozatokat?
–  Reméltük  –  csúszott  ki  Robi  száján,  mire  mindenki elnevette  magát.  A  tanár  nem. –  Sajnálom.  Mindkettő  értékelhetetlen  a  plágium  miatt –  nyújtotta át  a  két  dolgozatot.
- Felmayer!
Dávid kisétált a tanári asztalhoz.
–  Felmayer,  mégis  hogy  gondoltad,  hogy  a helyesírásjegyet  egy  wordbe  begépelt  és  ezáltal  ki  is javított,  kinyomtatott  dolgozaton  értékelni  fogom?
–  Kézzel  kellett  volna  írni?–döbbent  le  Dávid.  Na erre  mindenkiből  kitört  a  röhögés
–  Esetleg  –  bólintott  a  tanár.
–  De  hát  ez  a  21.  század!  –  tárta  szét  a  karját  Dávid.
–  Valóban.  Ez  pedig  egy  21.  századi  egyes!
Dávid folyamatosan arról motyogott a helyén, hogy még élőlábat is szerkesztett a dolgozatához. Hát ez totál őrült.
–  Kedves  Virág  –  mosolygott erőltetetten  Kardos.
–  Igen?  –  mosolygott  vissza  Virág.  Ő  őszintén.
–  Kedves  Virág,  sokat  gondolkoztam  a  dolgozatodon.
–  Tényleg?  –  csillant  fel  a  szeme. –  Igen,  azt  hittem,  valami  vicc!  –  mondta komoran Kardos és az arcán  dühös  kifejezés  suhant át.  –  Mégis  hogy  gondoltad,  hogy  az  A  betűk  helyett csillagot  rajzolsz,  és  hangulatjelekkel  tömöd  tele  a dolgozatod?  Rómeó  meghalt,  szomorú  jel  –  olvasott  bele Kardos  a  dolgozatba,  mire  az  egész  osztály  röhögni kezdett.
–  Ugye  az  ötösökön  kívül  senki  nem  nevet?  –  nézett szét  Kardos,  amitől  egy  pillanat  alatt  csend lett. –  Én…  én  csak  ki  akartam  fejezni,  hogy  az  egy szomorú  rész  –  magyarázkodott  Virág.
–  Máskor  inkább  ne!  Csak  írd  le.  Ne  kommentáld. Sajnálom.
Ezek után Virág magába fordult és nem lehetett hozzászólni.
- Felismeri valaki? -lengette meg az üres lapomat Kardos.
Felálltam és kimentem érte.
–  Van  valami  különösebb  okod  rá,  hogy  üresen  adtad be?  –kérdezte  a  tanár.
–  Nem olvastam - vontam meg a vállam.
–  Akkor  javaslom,  hogy  kezdj  hozzá!  Ez  pedig, gondolom,  kitaláltad.  Egyes.

Mondhatnám, hogy kétségbeestem két eggyestől, de nem. Engem ilyesmivel nem lehet kizökkenteni a komfortzónámból. Annyiszor kezdtem már új sulit, hogy ha megint váltanom kéne, azt egyedül Reni miatt sajnálnám. A nap további része fogalmam sincs hogy telt. Tanórák alatt zenét hallgattam.
Hazaérve persze nem úszhattam meg a fejmosást.