SZJG Cortez szemszöge

Október 2 Csütörtök

Hosszú bonyodalmas nap egy hatalmas félreértéssel. De kezdjük az elején.
Reggel nagyapa később ment be a műhelybe így felajánlotta, hogy eldob a suliig ami jól jött tekintve, hogy egész éjjel esett. Mondanám, hogy megbeszéltük az élet nagy dolgait de nem. Mivel autóval öt perc az út a suliig arra sem volt időm, hogy rendesen felébredjek. Persze nagyapát nagyon bántja, hogy ilyen keveset van velem de én megértem, hogy dolgoznia kell. Megnyugtattam, hogy ez így rendben van.
Az esős idő ellenére a srácok a suli előtt ácsorogtak.
- Hé Cortez részvétem.- mondta Zsolti.
- Ki halt meg? -kérdeztem
- Senki. A korrep miatt. Szívás haver.
- Ja hogy az. Valahogy csak túlélem- mondtam és Ricsire nértem aki selytelmesen mosolygott.
- Még szerencse, hogy Reni vállalta el nem Neményi vagy az az eszelős ló brrrr- mondta Zsolti.
- Különórák Kingával?  Inkább a halál- mondta Dávid ezen pedig mindenki hangosan röhögni kezdett.
- Mi az Dávid félsz hogy ragadna rád egy kis inteligencia is a koszon kívül?
- kérdezte Kinga aki hírtelen tűnt fel mögöttünk a semmiből.
- Ember te mindenhol ott vagy? A frászt hozod rám - mondta Dave
- Igen én mindenhol ott vagyok és mindent hallok. Szóval csak vigyázz mit mondasz rólam Dávid. Hidd el nem akarsz velem rosszba lenni.- mondta majd beviharzott a suliba.
-Na erről beszéltem. Ki bírna ki vele egy korepet?  - mondta Zsolti fejcsóválva.
Ekkor megállt a suli előtt egy autó és Reni meg Virág szálltak ki belőle.
Ahogy megláttam őket izgatott lettem mert biztos voltam benne hogy Reni odajön, hogy megbeszéljük a korrepet. Persze megint csalódnom kellet. Nemhogy nem jött oda beszélni, de köszönés nélkül viharzott be mellettünk a suliba és még csak felénk sem nézett.
Értetlenül néztem utána. Én barom. Azt hittem hogy mostmár érdeklem? Hogy most majd lesz közös témánk?  Hogy ő is lelkes lesz a különórák miatt?  Hogy én mekkora idióta vagyok. Nyílván neki teher ez az egész. Miért is örülne neki, hogy egy olyan személlyel kell vesztegesse a délutánjait aki őt abszolút hidegen hagyja és aki látszólag reménytelen eset. Ekkor Ricsi megbökött és ez visszarántott a sötét gondolataimból.
- Összevesztetek?  Megbántottad valamivel?
- Annyi komunikáció sincs közöttünk, hogy lehetőségem legyen megbántani. A franc se érti már ezt a lányt! - mondtam idegesen és visszafordultam a fiúkhoz. Nem tudtam a beszélgetésükre öszpontosítani. Folyamatosan azon agyaltam mi a fene baja lehet velem Reninek, hogy néha ennyire bunkó velem.
A hangulata később sem javult, egész nap szomorú és csendes volt. Pedig négy ötöst is kapott de egyiknek sem tudott örülni. Nap végére biztos voltam benne, hogy nem rám haragszik. Talán gond van otthon, de mint mindíg, vele kapcsolatban most is tévedtem. Utolsó óra után odaléptem a szekrényéhez.
- Sziasztok - mondtam mire Reni hírtelen erőből becsapta a szekrénye ajtaját.
- Szia - mondta rám sem nézve.
- Reni, a korrepetálást mikor kezdjük?  Hogy érsz rá?
Ekkor befejezte a kabátjával való szöszölést és végre rám nézett.
- Nekem mindegy, rád bízom- mondta közönyösen.
- És hol?
- Azt is.
Kezdett komolyan felidegesíteni a bunkó stílusával.
- Ha mégsem szeretnéd, akkor....-mondtam, mire Virág közbeszólt.
- Ez nem volt szép tőled!- mondta és dühösen méregetett azzal az egy szemével. A másik nem látszott a hajától.
Akárhogy agyaltam nem tudtam rájönni miről beszél.
-Mi?- kérdeztem végül értetlenül.
–  Hogy Reni segít, hogy ne bukj meg,  te meg ilyen csúnyán beszélsz róla!  Tudod mit? Gonosz vagy!
Ott álltam a két láthatóan dühös lány előtt és azon agyaltam hogy mi bajuk lehet. Lövésem sem volt.
- Nem tudom miről van szó- mondtam végül és a tehetetlenségtől beletúrtam a hajamba.
–Nem fontos, csak ha teher a korrepetálás, akkor nekem mondd, ne  a többiekkel nevess ki. Én tényleg szívesen segítettem volna - mondta Reni szomorúan.
Uhhh tényleg nagyon megbánthattam. De mivel?  És mikor? 
–Még mindig nem tudom, hogy miről  van szó…
– „Nem érek oda, ha a stréber elkezd érvelni az irodalom fontosságáról”- idézte Reni a tegnapi szavaimat, amit a fiúknak mondtam Kigáról.
- És?  -kérdeztem értetlenül. Most komolyan azért haragszik mert rosszat mondtam Kingáról?
-Reni hallotta, hogy ezt mondtad- nézett rám szemrehányóan Virág.
- És? -kérdeztem ismét. Még mindig értetlenül néztem amikor hírtelen megértettem mi a bajuk és a megkönnyebbüléstől elnevettem magam. Reni azt hitte róla beszélek. Pont akkor lépett be de csak a mondat végét hallotta. Ráadásul el is némultunk ahogy belépett, mert azt hittük a tanár az.
-Kingáról volt szó- mondtam, majd nekitámaszkodtam a szekrénynek és figyeltem a két lány döbbent arcát. Bevallom kicsit élveztem a helyzetet.
– Hogy? – kérdezte Reni döbbenten. – Kinga. Tegnap közölte, hogy beszélni akar velem suli után. Erre mondtam Ricsinek, hogy  valószínűleg késni fogok, mert ha a  stréber egyszer belekezd…
- Ó- mondták mindketten döbbenten.
-Na sziasztok- ellöktem magam a szekrénytől és elindultam a lépcső felé de közben a hallottakon agyaltam. Reni azt hitte róla beszélgettünk ilyen lekezelő stílusban. Eléggé félreismer minket....
A suliból kiérve annyira szórakozott voltam, hogy észre se vettem Ricsit, aki a suli előtt várt.
- Hé haver hol jársz?
- Tessék? -néztem rá bambán mosolyogva
- Huu ez súlyosabb mint gondoltam. Bamba mosoly és üveges tekintet. Full szerelmes vagy- röhögött ki.
- Szerelmes?  Ugyan ne viccelj.
- Na halljam min agyalsz?