Luxusnyomor

3.

- Noémi te tudtad, hogy most van a Strand fesztivál?-kanalaztam a műanyag pohárkámból, a fagyimat.
- Hát lehetséges-mosolyog rám barátnőm.
- Ugye nem vettél jegyeket?-nézek rá csodálkozva.
- Nem nézhettem, ahogy tönkre teszed magad idegileg Leander miatt, ezért egy hatalmasat fogunk bulizni.
- Igazad van-mosolygok rá.
- Jajj, Lia, mint mindig nem szoktál hozzá?-nevettünk fel.

Miután elkészültünk, elindultunk a fesztivál helyszínére. Oda értünk,majd a jegyeket beváltottuk és kezdődhetett a bulizás. Éppen nézegettünk az egyik standnál ruhákat, amikor egy párbeszédre figyeltünk fel.
-Mikor kezdődik az Amigod?-kérdezte egy kék hajú lány, a barátjától.
- Fél óra múlva-néz az órájára a srác.
- Akkor siessünk, talán még lesz szabad hely az első sorban-fogta meg a lány, a fiú kezét, majd elrohantak. A lány zsebéből a pénztárcája kiesett, amit én észre is vettem.
- Hé, várj!-szóltam utána. Természetesen nem hallották meg.
Noémivel utánuk rohantunk egészen egy hatalmas színpadig. Hatalmas tömeg gyűlt össze a színpad előtt, a szerelmes párt pedig alig tudtam kivenni az emberek közül. Felcsendült a zene, így már esélytelen volt utánuk furakodni, így megvártuk a koncert végét. Azt hittük, hogy egy közönséges koncertről lesz szó, de nem,nem így volt. Köteles Leander állt a színpadon. Így már esélytelen, hogy általános és sablonos koncert legyen. A színpadról megismertem a colos, sötét barna, göndör hajú Mikit a pilóta napszemüvegében. Középen állt, ő, pálmafa mintás ingben. A további két személyt nem ismertem. A hangja most nem volt erős és akaratos, mint a Killsnél. Itt lágy volt és könnyed. Elkezdődött az első szám és mintha egy nyolcvanas évekbeli diszkóban lennék.

Játsszuk újra
Tárcsázom a számodat
Úgy húzod az agyam
Ahogy a magnóm
A kazimat bekapta
Leander mi ez a szöveg?

Turbo a szájba
Tömés a vállba
Tupír és hajlakk
Ma este elviszlek
Téged a bálba

Indulok hozzád
Jöhet a piszkos tánc
Noémire néztem, aki mindent elfeledve táncolni kezdett. Végülis igaza van. Egy óra fegyverszünet nem árthat.

Szeress reám, szeress reám
Még ma éjjel
Ahogy táncolsz úgy feléget
Ma enyém leszel
Nem viszlek haza sötétedésre
Jó érzés volt a tömeggel egyszerre táncolni.

Pont ilyen egy Pontiac
Te legyél Bonnie
Én meg Michael Knight
Villanypóznák, pálmafák
Kittnek szólok: szerelem betáplál!

Indul a piszkos tánc

Szeress reám, szeress reám
Még ma éjjel
Ahogy táncolsz úgy feléget
Ma enyém leszel
Nem viszlek haza sötétedésre-énekeltük a tömeggel.

Végig Leandert néztem. Az a mosoly. Még fel év után is a sírba tud vinni. Felcsendült a következő dal, amit biztosan mindenki ismer.

Ült a parton és elmerengett
A reggel fénye csak őt dicsérte
De mi a baj vele? Miért nem kell Ő senkinek?-énekeltem önfeledten. Csakhogy, valahogy kiszúrt a tömegből és egyenesen a szemembe énekelte a refrént. A közönségnek ez fel sem tűnt.

Neki egy hős kell, egy igazi állat
Egy férfi, aki a szívébe zárja
Úgy, ahogy kislányként megálmodta
Én leszek a hősöd, én hódítanálak,
Ha elvesznél én megtalállak
Úgy, ahogy kisfiúként megálmodtam

Nem gondolkodva, elindultam az első sorba. Leander ezt csak mosolyogva figyelte. Hihetetlen ez az ember.

Elsírva minden könnye hátrahagyott mérföldkövek
Belefulladva a bűnökbe
Újra kezdene, újra élne-énekelte tovább a szöveget Leander. Van az a szokása, hogy akik az első sorban állnak, valamelyik rajongót megénekelteti. Nos ezen a koncerten én voltam. Jött a refrén, a mikrofont pedig a szám elé tartotta, majd énekelni kezdtem.

Neki egy hős kell, egy igazi állat
Egy férfi, aki a szívébe zárja
Úgy, ahogy kislányként megálmodta
Én leszek a hősöd, én hódítanálak,
Ha elvesznél én megtalállak
Úgy, ahogy kisfiúként megálmodtam

Miközben énekeltem, Leander vigyorgott rám. Nem láttam a szemeit, mivel rajta volt a napszemüvege. Fogadjunk, hogy csillogott a szeme. Tovább énekelte a dalt, majd a többit és tovább buliztunk Noémivel, az Amigodra. Miután vége lett a koncertnek, rohantam ahhoz a párhoz, akik elhagyták a pénztárcájukat.
- Hé-kocogtattam meg a lány vállát- Elhagytad a pénztárcád, én pedig utánad hoztam.
- Úristen köszönöm! Hálás köszönet-ölel meg a lány- Gyertek meghívunk titeket-invitált minket a pár.
- Nekem most nem jó-vakarom meg a fejem, majd a színpad felé mutatok.
- Én megyek szívesen-mondja vidáman Noémi-ott leszünk okés Lia?
- Mindjárt megyek én is-mosolyogtam rájuk.
Ahogy elhagytam őket, futni kezdtem a színpad felé. A fiúk épp kezdték elhagyni a színpadot, én pedig a backstage felé rohantam. Már kezdtem átmászni a korláton, de egy valaki megakadályozott.
- Hova hova kislány?-emelt meg a behemót biztonsági őr. A francba már.
- Mikii-üvöltöttem a gitáros nevét. A gitáros észre vett, majd elindult felénk nevetve.
- Leteheted, ő velünk van-mondja nevetve a bisztibojnak. A biztonsági őr morcosan letett, majd kinyitotta a kaput.
- Hát te mit keresel itt?-karol át Miki.
- Nyaralni jöttünk Noémivel és vett a fesztiválra jegyet, de nem is ez a lényeg. Hol van Leander?
- Itt-hallottam meg hangját kb 10 méterre előttem. Egyből lefagytam, mint a Windows xp.
- Azt hiszem magatokra hagylak-veregette meg a vállam a gitáros.
Ott álltunk egymás előtt szótlanul fél év után.
Nem bírtam tovább, így lépnem kellett. Oda rohantam hozzá, majd a nyakába ugrottam. Úgy öleltük egymást, mint még soha.
- Szia Kicsi Lány-motyogta a nyakamba.
- Szia Leander-folytak a könnyeim. Miután lerakott, elindultunk sétálni. Volt mit megbeszélnünk. Végül bementünk a Balatonba és leültünk a vízben lévő fastégre.
- Borzasztóan hiányoztál-mondta Leander a vizet bámulva.
- Te is nekem-fogtam tovább a kezét.
- Akkor mire volt ez jó? Miért választottad azt a másik srácot helyettem?
Sebek felszakadása 3..2..1.
- Leander nekem fájt akkor még ami történt. Nem tudtam akkor még megbocsátani.
- Miért őt választottad Lia?
- Mert nem akartam megbántani Leander. Ő volt ott mellettem, amikor te nem. Így is szét törtem a szívét.
- Azt hiszed nekem nem fájt? Minden egyes nap küzdöttem a lelkiismeret furdalással. Kezdtek megölni a démonok-halkult el hangja-Nem tudok nélküled élni. Hiányzott a közös éneklés. Az esténkénti össze bújás. A gyönge tested ölelése. A nevetésed. A gyönyörű szemed és mosolyod. A közös éneklések. Szinte már begolyóztam a Ketten Egyedültől. Ha a fiúk nem lettek volna, én már nem élnék.
Emésztettem amit mondott.
- Kezdjük tiszta lappal. Mindent a legelejetől.
-Rendben.
Az idő hátra lévő részében elmeséltük mik történtek velünk, az elmúlt fél évben. A végén már csak a nevetésünket lehetett hallani.
- Gyere el velünk nyaralni. Horvátországba megyünk. Jönnek a fiúk és Noémi is.
- Áá nem, nem akarok zavarni.
- Jólvan Kicsi Lány, ahogy gondolod.

Még pár napig Zamárdiba voltak a fiúk és megbeszéltük, hogy majd találkozunk, de ők sajnos indultak tovább koncertezni.
- Vigyázz magadra Köteles Leander- fogtam meg az arcát.
- Te is Kicsi Lány-vigyorog rám. Megpusziltam homlokát, majd elbúcsúztunk és indult mindenki a saját útjára. A haza úton mindent elkellett mesélnem Noéminek vagy ötször.
- Szóval akkor újra él a Lendél?
- Tessék?-nézek rá furán.
- Lendél. Délea. Lenlia.
- Noémi miről beszélsz?-nevetek fel.
- Ajjjh Lia, hát a ship nevetekről.
Még mindig értetlenül néztem rá.
- Ajjjjh. Délia+Leander. Capisce?
- Jó naaaa hagyjál-nevettünk fel.

Ha tetszett ez a rész várom, a véleményeket kommentben.