Luxusnyomor

5.

-Kicsi Lány, bemutatom neked Bodor Mátét-mutat Leander, az igen magas emberre. Mondjuk tőlem ki nem magas?
- Szia Máté vagyok, ex Leander gitáros, jelenleg az Alestorm bandának a tagja vagyok-fog kezet velem. Szegényre csak pislogni tudtam.
- Én Lia vagyok és sajnos nem rendelkezek zenei múlttal-húztam el a számat, mire a gitáros csak felnevetett.
- Ugyan, semmi baj-mosolygott rám.
Egy rövid ismerkedés után, elindultunk sétálni a többiekkel. Elől a gitárosok, a térképpel tájékozódva mentek, míg mögöttük Valentin mesélt a dobolás rejtelmeiről szerelmének, mi hárman pedig hátul cammogtunk. Leander és Máté pedig a sok koncertről nosztalgiáztak és rengeteget nevettünk.
- Nem ülünk be valahova inni valamit? Szomjan döglök-támaszkodott Valentin a térdeire.
- De jó ötlet-válaszolja Leander.
Találtunk egy étteremet, ahol be is foglaltunk egy asztalt. Miután mindenki kikért magának egy italt, a társaság szomjúsága elmúlt. A hosszú túra után vissza mentünk a szállásra. Mindenki elfoglalta magát, én pedig kimentem a partra egy könyv társaságával. A nagy olvasás belemerülésében egyszercsak valaki lehuppant mellém.
- Mit olvasol?-néz rám kíváncsi szemekkel Máté.
- Zápor utca -mosolygok rá. A válaszomra egy fura nézést kaptam mire én felnevettem-Mit csinálsz itt?-rakom el magam mellé a könyvet.
- Ja csak lejöttem zenelgetni. Úgy hallottam, hogy tudsz énekelni-vigyorog rám.
- Jajj, azok semmisségek-nevetek fel.
- Naaa, énekelj valamit-húzza ölébe Máté a gitárt.
- Ezt ismered?-kérdeztem, majd énekelni kezdtem.

Látni akartál hát itt vagyok,
A szerepem vállalom,
Az voltam, aki most is vagyok.
Tudom a semmi több mint kevés,
Az úton féltem, de érzem, ott leszel a végén.

-Igen igen ismerem, mehet-fogja le a húrokat,majd folytattam tovább a dalt, a tenger felé meredve.

Játszottunk mi már eleget,
Valami bennünk halkan él,
Ami több mint néma emlék.
Én már voltam, voltam szent,
Ki darabokra hullva ezerszer megfogadta:-nézett rám mosolyogva Máté, majd bólintott,hogy jöhet a refrén.

Nem akarok többé játszani,
Tudom jól, hogy minden erről szól, minden erről szól.
Ma lehetek én a gyenge, szívem tele félelemmel,
Mégis te vagy az, aki körbe ér és visszatér.

Ahogy befejeztem a refrént, Máté elképedve nézett rám.
- Wow! Nem semmi volt-nyújtotta a kezét egy ököl pacsira, amit természetesen viszonoztam-Még egyet!
- Ha elmész legyen -mondtam, Máté pedig bólintott.

Hány rege szállott?
És mennyi hitvány énekelte már:
Szabadságról, tárt szárnyakról
De csak az ismerte, ki sosem ért földet

Urald a szelet, s neki ne engedj!
Használd őt és ne gyűlöljed
Mert mindenhol ott van, de sehol sincsen
Hiába hangos, hangja nincsen

Csak alá szállj és fölé repülj
Ha nincs levegő, a mélybe merülsz

De ha elmész, ne vigyél magaddal
Hozom a fájdalmam
Neki súlya van
Én levegő nélkül maradtam

- Figyelj, nem vesszük fel? Csak instára rakom ki-vette elő a telefonját.
- Jó, végülis miért ne-csapom össze a kezeimet. Máté beállított mindent elindult a felvétel, a gitáros belecsapott a húrokba, én pedig dalolni kezdtem. Miután befejeztük a számot visszanéztük, majd a gitáros már ki is rakta a videót. Mire vissza értünk a szállásra, a többiek számonkérően kérdeztek tőlünk.
- Mit csináltatok ilyen sokáig?-kérdezte Noémi.
- Csak beszélgettünk-öleltem meg őt.
- Én elbúcsúzom mára, majd holnap találkozunk sziasztok-köszönt el Máté.
Az este további részében csak beszélgettünk és halkan zenét hallgattunk. A "buli" egy kicsit ellaposodott és csak telefonoztunk. Eltelt így egy kis idő, amikor egyszercsak a hangomat hallottam meg Noémi telefonjából, ahogy énekelem a Ha elmészt.
- Szóval, ezért voltatok el így ilyen sokaig-vigyorog rám Noémi.
- Psszt hallani akarom-csitítja el Valentin szerelmét.
A hangomra oda jött mindenki és bámulták a kijelzőt, míg én zavaromban a falon lévő képeket fürkésztem.
Mikor vége lett a videónak mindenki neki állt dicsérni, amikor betorpant Leander.
- Mi ez a nagy öröm?-ült le mellém.
- Máté és Lia csináltak egy Ha elmész feldolgozást-mutatja a videót Miki, majd újra felcsendült a hangom. Mégegyszer felcsendült a hangom és éreztem a fejem mindjárt szét robban, annyira zavarban voltam.
- Jólvan, elég lesz mára belőlem-állok fel nevetve, majd kimentem a teraszra. Egy kis idő után leült mellém Leander.
- Ügyesek voltatok-húz oda mellém egy széket.
- Azért mondod mert-akad el a szavam.
- Mert?-néz rám Leander.
- Mert fontos vagyok neked?-nézek rá.
- Szakmai szemmel is mondom-mosolyodik el.
- Egye fene hiszek neked-nevetek fel.
- Ajánlom is Kicsi Lány-kacsint rám- Mit szólnál hozzá, ha holnap este elmennénk egyet sétálni?-simítja meg az arcomat.
- És ha vissza mondom?-nézek a szemeibe.
- Egy ilyen embernek tudnál nemet mondani?-mutat végig magán. A kijelentésén felnevettem.
- Jólvan Köteles Leander, az egóddal nem történt semmi ezalatt a félév alatt, igen elmegyek veled sétálni-mosolygok rá.
Miután megbeszéltük a holnapi napot, elmentünk mindketten aludni, vagyis egy szobába mentünk, ugyanis együtt aludtunk.