Luxusnyomor

8.

Másnap reggel egyedül ébredtem az énekes ágyában. Ahogy feküdtem az ágyban a plafont bámulva, halk zene hallatszódott fel a hálóba. Morcosan felkeltem, majd egy pulcsit magamra rángatva lementem a földszintre. Ahogy leértem a konyhában Leander tett vett.
- Jó reggelt-köszöntem, majd oda mentem hozzá.
- Jó reggelt-virult ki az énekes.
- Kipihented magad?
- Ne is mondd-vigyorog rám, majd húzott magához.
- Mi lesz ma a program?-simítottam meg az arcát.
- Kezdésnek ez-fogta meg az arcom, majd lágyan megcsókolt. Ahogy szét váltunk elpirultam.
- Aztán?-közben készítettem magunknak kávét, nehogy feltűnjön neki a pirosságom.
- Lesz egy meglepetésünk a srácokkal neked és Noéminek.
- Tényleg?-néztem rá csodálkozva.
- Igen. Írj Noéminek, hogy jöjjön a próbaterembe.
Ameddig írtam Nonónak, addig Leander zenét keresett.
- Mit hallgatnál szívesen Kicsi Lány?
- Depresszió?-kérdeztem.
- Jó benne vagyok. Ahogy elindított egy lejátszási listát megszólalt a Különjárat. Amint felcsendült oda rohantam hozzá, majd felhangosítottam a hangszórót, így az egész háztól zengett a Depresszió.

Minden állomásra együtt érkezünk
Nincsen különjárat. Együtt létezünk
A sorsunk egy irányba, egy célhoz vezet
Közös már minden öröm és a bánat veled-énekeltem, majd léggitároztam Leanderrel, amit nem bírtunk ki röhögés nélkül. Miután kitomboltuk magunkat, elindultunk a szokásos helyünkre. A garázs, ahol mindig szoktunk lenni, semmit nem változott. A poszterek még mindig a falon lógtak de meglátszik, hogy Noémi beszabadult a helyre. Noémi gyönyörűen rajzol, így kidekorálta a falakat eszméletlen rajzokkal és az egyik falat, pedig képekkel díszítette. Ahogy beléptünk nagyon meg voltunk lepődve Leanderrel. A fiúk a hangszerek mögött, Noémi pedig a mikrofonnál.

Viharom tavaszom
rejts el,rejts a szívedbe
Félek,még nem
Még ne engedj el- fejezte be a számot. Leanderrel a szájunk tátva maradt. Én eszméltem fel először, majd becsuktam Leander száját, amin mindenki nevetett.
- Hát ez brutál volt-dicsértem meg őket.
- És nem hallottad az egészet-válaszolja Miki.
- Majd legközelebb. Leander mondta, hogy mutatni akartok valamit, nekünk Noémivel.
- Ja igen-eszmélt fel Leander, majd helyet cserélt Noémivel, mi pedig bele huppantunk a kanapéba. Miközben mi kényelembe helyzetük magunkat,addig a fiúk is készen álltak, majd a húrok közé csaptak. Fel csendült valami új, valami más.

Minden egyes pillanat
A végtelenbe tart
Milliónyi alternatív valóságba

Elvesztettem a fonalat
De látom a végét
Kapcsolódnak egymásba-énekelte Leander csukott szemmel.

Egymásba futnak a vonalak
Pedig mind párhuzamosak
Tőlem távolodnak

A valóságtól távolodva
A fraktálok emésztik magukat
Itt maradtam a körbe zárva
A kör bezárva
Jött egy drámai szünet, majd pedig jött a refrén.

Nem jöttem másért: csak élni
Egy dolgom van még: szívből szeretni-nézett végig a szemembe.

Tetszett ez a szám, nagyon más volt az eddigiekhez képest, mégis, mint minden dalban, bent volt Leander.

Széles a hosszú a mélységekben
Holografikus kivetülések
Tudod azt, amit a többiek nem
Irányíthatod a szívverésedet
De nem irányítod az érzelmeket-nézett megint rám az énekes. De mennyire igaza van.
Nem marad benn egy lélegzet sem
Félig állat, félig isten
Félig ösztön, félig hittel

Hittel hiszed az életet
Hogy egyszer neked is jobb lehet
Az energia nem vészhet el
Másé lesz, ami neked kell
Emelj tétet, lépj egy szintet
Játék indul
Benne vagy éppen
Hittel hidd el az életet
És szívvel leld meg a szépeket