Luxusnyomor

11.

- Hova mész Kicsi Lány?- kérdezte kérdő tekintettel telefonon keresztül Leander.
- Noémihez- válaszoltam neki, miközben húztam fel a lábamra, a fekete Vans cipőmet- Elviszem egy koncentre. Úgyis ma lesz valami rockbanda-mondtam megrántva a fél vállamat.
- Hallottam mi történt közte és Valentin között- mondta szomorúan.
- Ezért kell most észhez térítenem, utána pedig beülünk valahova és megiszunk valamit. Ha gondolod este nálad aludhatok- mosolyogtam a kamerába.
- Annak eléggé örülnék. Vigyázz magadra és érezd jól magad- mondta boldogan Leander.
- Szeretlek Leander- mosolyogtam rá.
- Szeretlek Kicsi Lány.

Ahogy igyekeztem barátnőm házához a fülesemből üvöltött a Dorothy.
Oda értem a hatalmas házhoz, majd megcsörgettem Noémit, hogy itt vagyok.
Kilépett a házból a gothok királynője, majd hatalmas mosollyal üdvözölt.
- Szóval milyen koncentre is megyünk?-kérdezte Noémi.
- Ha jól rémlik, akkor az a neve a bandának, hogy Mudfield. Valami lemezbemutató turnét tartanak, gondoltam megnézhetnénk, meg már úgyis régen voltunk ketten valahol.
- Nem ismerem őket. De igen, tényleg igazad van. Már nekem is hiányoztak a bandázások- válaszolta szomorkásan.
- Jut eszembe. Mostanában nem jössz velünk koncertezni. Valami baj van Valentinnal és közted?
Ahogy megkérdeztem tőle, a szemei egyből könnybe lábadtak.
- Mostanában sokat veszekedünk. Ami nagyrészben miattam van. Mostmár azon a szinten vagyunk, hogy már nem is beszélünk semmit. Nagyon keveset vagyunk együtt és ez megvisel. És már kikészülök teljesen, hogy nem tudok vele lenni érted?-válaszolta remegő hangon.
- Tudom milyen rossz, én is átérzem. De figyelj. Tudtuk mindketten, hogy mire vállalkoztunk. És ha úgy van, hogy egyedül érzed magad, akkor gyere át hozzám. Figyelj meg fogjuk oldani rendben?-öleltem át.

Időközben oda értünk a koncert helyszínére, majd a jegyünket megmutatva beléptünk, a helységbe.
- Gyere igyunk valamit-húztam a pult felé. Ahogy oda értünk, egy magas fekete hajú srác állt háttal nekünk.
- Hé-ordítottam túl a hangos zenén keresztül. Vagy legalábbis is próbálkoztam.
Ahogy megfordult a fekete hajú idegen, még a szar is megállt bennem.
- Gergő?-kérdeztem meglepődve- Mit keresel itt?
- Szia Lia-mosolygott rám- Rég találkoztunk.
- A külsőd...megváltozott. Hova tűnt a hosszú hajad?-mutattam a  hajára.
- Hát megmondom őszintén, hogy már rohadtul untam-nevetett fel- Meghívlak titeket, mit kértek?-nézett ránk mosolyogva, mire mi vigyorogva össze néztünk. Nem tudja mire vállalkozott.
Miután kellemesen megadtuk az alapot a koncertre, az első sorba furakodtunk, hogy a számunkra ismeretlen banda zenéjét élvezhessük.
A színpadra fel lépett 5 srác, majd beálltak, a dobos megadta az ütemet és zenélni kezdtek.
Fel zendültek a gitárok, majd az énekes elkezdett énekelni.

Elcsépelt, sablon reggelek
Monoton ködben repkedek
Lehajszolt, tompa emberek
Elszívják minden kedvemet

Hazaérek, otthon sincsen más
Egyhangú, szürke megszokás
Végtelen, hosszú éjszakák
Csönd, némaság
Csönd, némaság

Gondold csak el, életre kel
A sorsod jobbat érdemel
Gondold csak el, végtelenszer
Ne a jövőt, a múltat égesd el

Noémivel teljesen el tudtuk engedni magunk, átadva magunkat a koncertnek és a zenének.
- A következő számunk lesz az utolsó az este folyamán, ez pedig a Hold-szólt az énekes a mikrofonba, mire tömeg szinte megőrült.
El is kezdődött a szám és mikor a refrénhez ért, egyenesen nekünk énekelte.

A holdra, a holdra, a holdra kapaszkodnék fel
Érted, érted minden egyes részemmel.

Amint véget ért a szám meglepődöttségünkre, megjelent Köteles Leander a színpadon. Amint megláttam őt, egyből elmosolyodtam.
- Nyilván ez a koncert nem lenne jó Leander nélkül, ezért fogadjátok sok szeretettel A jobbik részemet.
Ahogy elkezdődött a szám, valaki hátulról megkocogtatta a vállamat. Elég morcosan hátra néztem, furcsállva néztem rá, egyik szemöldökömet felhúzva. A lányon bőrkabát volt, alatta Corey Taylor és társai virítottak a pólóján, egy fekete szűk farmert és fekete magassarkús bakancsot viselt.
- Szia, Hilda vagyok.
- Bocsi, de nem vágom kivagy- már kezdtem előre fordulni, amikor megszólalt
- A testvéred.
Ahogy meghallottam amit mondott, a szívem kihagyott egy ütemet, majd megfogtam az ismeretlen lány kezét és erősen kihúztam a tömegből, aztán kimentünk az utcára.
- Figyelj, nem tudom mit ittál vagy szívtál, de ez rohadtul nem vicces és ne velem szórakozz, úgyhogy kérlek hagyj békén, hadd bulizzak egyet nyugodtan a barátnőmmel- válaszoltam idegesen a lány szemébe végig nézve.
- Nem viccelek Délia. Az apukád lánya vagyok én is. Megtiltotta, hogy megkeresselek, de nem akartam úgy élni az életemet, hogy tudatában vagyok azzal a dologgal, hogy van egy testvérem és nem ismerhetem.
- Miért tiltotta meg?-kérdeztem tőle.
- Arra a mai napig nem adott nekem választ. De ezt hosszú lenne itt elmondanom, találkozzunk valamikor-nézett rám könyörgően.

Ahogy megbeszéltük a dolgokat és már indulni készültem be, Leander és Noémi vágtáztak ki az ajtón.
-Minden oké? Halálra aggódtunk, hogy hol lehetsz- kérdezte Leander aggódóan, majd oda jöttek és Leander átölelt.
- Azt hiszem igen- bámultam a barna hajú idegen lány után.
- Gyertek, bemutatom nektek a srácokat- invitált minket be Leander.
Ahogy vissza mentünk, egyenesen az öltözőhöz mentünk, ahol nagy fekete betűkkel ki volt írva, hogy Mudfield.

Halihó! Újra vissza tértem egy résszel, egy kis kedv javító erre a szörnyű időszakra. A véleményeteket nyugodtan fejezzétek ki a komment szekcióban. Vigyázzatok magatokra!
💞