A notesz || Bucky ff.

Új hírek

– Hölgyem, a felszerelése megérkezett – keltett P.É.N.T.E.K. az idegesítő női robothangján. Ennél még Bucky ébresztője is jobb volt. Legalább most kifejezetten kipihentnek éreztem magam, nem akartak a szemeim önkéntelenül lecsukódni, sőt, még vártam is mi lesz a mai nap végkifejlete. Arra nem emlékszem, hogy miképp kerültem vissza a szobámba, csak arra, hogy utoljára Bucky arcát láttam, szóval nagy eséllyel ő cipelt vissza. Mondhatni kedves gesztus, már ha tudna tényleg kedves lenni.

A felszerelésemet nem vitték túlzásba, fekete, félig-meddig testhezálló ruhákat kaptam, egy hosszabb szárú fekete bakanccsal. Az öv, amibe a fegyvereket és egyéb finomságokat tároltak, teljesen üres volt. Szerencsére gondoltak rá, hogy Oroszországban nincs a legmelegebb, ezért egy bőrdzsekit is pakoltak a felszerelés "csomagba". BŐR dzsekit. Nem olyat, amilyet a sarki divat boltban kapsz. Volt súlya rendesen, de ennek ellenére kifejezetten nőiesre szabták. Meglepő, mennyire oda figyeltek erre is, bár nagy eséllyel Natasha miatt. Hál' istennek volt rajta hátul kapucni is, utáltam az olyan felsőket, amin nincs. Az összkép elég sötétre sikeredett, de azt kell, hogy mondjam, még az old school rocker stílus is talán jól állna nekem.

Miután kiértem a hangárba, meglepetten tapasztaltam, hogy még senki sincs itt. Ránéztem a telefonomra, ami hat óra negyvenöt percet mutatott. Korán vagyok. Oda sétáltam a híres-neves Quinjet elé és rájöttem, hogy nagyobb, mint gondoltam. A repülő hasa alá sétáltam és finoman végig simítottam a kezem a gépezet "páncélján". Egy dudor, egy apró kitüremkedés sem csúfította el a külsejét.

– Szerintem ilyen finoman még senki sem ért hozzá – jegyezte meg a Kapitány mögöttem.

Gyorsan elkaptam a kezem és felé fordultam.

– Kíváncsi voltam. Nagyon jól megtervezett kis gép. Nem csodálom, hogy ilyen gyorsan megy.

– Nina – közelebb lépett –, ígérd meg, hogy mindent megpróbálsz megtenni Buckyért. – A Kapitány arca meglehetősen elkeseredettnek tűnt, a szemei szinte könyörögtek nekem. A nagy és erős Kapitány, a páncéljába felöltözve egy huszonéves lánynak könyörög. Valahol ez büszkeséggel töltött el, másrészt szánalommal, harmadrészt együttérzéssel. Fura egy elegy volt ez, és nem is tudtam teljesen helyretenni magamban. Hátat fordítottam és emlékeztettem a tegnapi napra.

– Az alku áll, ezt nem szeghetem meg.

Bár nem láttam, de éreztem, hogy a Kapitány elmosolyodott.

– És hívj Stevenek – már távolból visszhangzott a hangja, mert sietett a többiekhez, akik ekkor léptek be a Hangárba.

Én is oda ballagtam hozzájuk és egy gyors jó reggeltel letudtam az üdvözlést.

– Nem is állna neked olyan rosszul az Özvegység – kacsintott Natasha.

– Na, csak nem jó éjszakád volt? Túl kedves vagy – kérdeztem vissza, miközben Bannerre néztem.

– Egyszer akarok kedves lenni, azt is elrontod – forgatta a szemeit Nat.

– Nem baj, ha nem vagy folyton védekező állásban – megpaskolta a vállamat Sólyom és lenyitotta a Quinjet bejáratát.

Bucky is megérkezett, bár egy kicsit megkésve. A Katonák soha nem késnek, nem értem mit csinálhatott eddig. Gyanakvó tekintettel néztem felé, miközben közeledett. Az ő felszerelése és az enyém között csupán annyi különbség volt, hogy az öve tele volt fegyverekkel. Majd kipukkadtam az irigységtől!

– Egy Katonában előbb bíztok, mint bennem?! Legalább egy kisebb pisztolyt adhattatok volna! – hisztiztem látványosan.

– Bucky – jegyezte meg ő maga unottan.