A notesz || Bucky ff.

Hülye!

Az akció tényleg sikeresen lezajlott. Hulk széttört mindent, elfogtak három kutatót, kiiktattak egy rakat HYDRA ügynököt, emellett megmentettek jó pár gyermeket, de azoknak még itt kell maradniuk a Bosszúállóknál, amíg Tony és Banner ki nem találják, hogy iktassák ki belőlük a gyilkológép dolgot. Katyat és a gyermekeit nem találták meg, pedig lehet tudtunk volna rajtuk segíteni, kár hogy azonnal elmenekültek, de ahogy az összes katonában, úgy benne is van chip, szóval lehet később utánajárunk.

Végül elmagyarázták nekem is, hogy miképp irányította őket Maxim, anélkül, hogy megszólalt volna. Bár nem rossz ötlet a hang alapú kontroll, főleg úgy, hogy az alacsony frekvenciájú hangokat senki sem fogja meghallanni, most ki ütött a gyengepontja. Valószínű a mostani eset igen csak mély nyomott hagyott a kutatóban, főleg így, hogy a találmányát aránylag könnyűszerrel kiiktatatták, megzavarták. Sajnos azzal, hogy nem kapták el, ezt most akár ki is javíthatja. 

A fekete férfi az autóban Nick Furyként mutatkozott be. Még nem magyarázta el, hogy mit takar az, hogy bonyolultabb az ügy, mint gondoltuk. Eleinte azt hittem, hogy ez csak egy laza ororszországi kiruccanás lesz. Nos, ez a laza oroszországi kiruccanás azzal járt, hogy még mindig az egyetememtől távol vagyok, van egy hatalmas Hydra jel a jobb combomon, megismertem egy depressziós Tél Katonát, hanyagolnom kell a kutyáimat és az egyetlen barátomat, emellett még a Hideoutba se mehetek el egy nyomi kávéért. 

Arina minden nap küldte az sms-eket, de a legboldogabb akkor voltam, amikor vagy száz felkiáltó jellel és caps lockkal elmesélte nekem, hogy maga Tony Stark ment oda hozzá, hogy támogassa a kutatását. Talán már ezért is megérte, és azért is, mert rájöttem, hogy nem hagyhatom csak úgy magam mögött apám "hagyatékát". Még mindig ki akarom iktatni a többi Tél Katonát, fel akarom szabadítani Buckyt - bármennyire is jelképes szerintem ez a dolog -, el akarom égetni azt a rohadt noteszt, na meg a HYDRA-t se lenne rossz felszámolni, főleg úgy, hogy ezek után nem igazán érzem magam biztonságban.

Tony rebesgette, hogy el tudja tüntetni az égés nyomot aránylag hegesedés nélkül, de még nem vagyok biztos benne, hogy ezt szeretném. Mármint persze elég necces lenne nyáron egy hatalmas HYDRA jelképpel a lábamon rohangálni, de basszus, ez egy emlék. Morbid emlék, de emlék. 

Péntek, illetve Péntek által irányított kis asztal hordta be a kötszereket, fertőtlenítőket,  krémeket és az ételt is a szobámba egy kis tálcán. Bárki kopogott azt elküldtem. Nem depiztem be, egyszerűen sok volt az impulzus és ki kellett hevernem. Azért mert anno HYDRA tag voltam gyerekként, nem jelentette azt, hogy én magam fel vagyok készülve ilyenekre, bármennyire is nagy volt a pofám Maximmal szemben, amit még a mai napig sem értek, hogy jött elő belőlem. 

Mint már mondtam, a Bosszúállók igen nagy luxusban éltek itt, a tv-ben is mindent megtaláltam, amit akartam. Titkon igen csak szerettem a vámpírokat, szóval megkerestem a kedvenc Francia színházi előadásomat, ami a Dracula egy átalakított változata volt. Nem is Draculát kedveltem a legjobban benne, hanem a kis komornyik vámpírt, aki magas volt, vékony, fehér hajú, kis titokzatos csibész. A titkokat nem szerettem, de a titokzatos embereket igen. Miközben a musicalt néztem teljesen ki tudtam kapcsolódni, és nem azon járt az agyam, hogy mi lesz a következő hetekben és mi lehet a többi gyerekkel, viszont Bucky folyton folyvást vissza-vissza kúszott a gondolataimba. Főleg, hogy amíg a szobámban pihengettem, minden nap pontosan három órakkor püfölések és két férfi hangja szűrődött át a falakon, gondolom a két jómadár volt az. Így történt ez ma is. A Kapitánnyal szívesen beszélgettem volna a történtekről, ezért erőt vettem magamon és elhatároztam, hogy ma kimegyek.

Komótosan felkeltem az ágyból, megfésültem a hajam és felkaptam egy rövid edzőruhát, amit a szekrényben találtam. Nesztelenül nyitottam ki az ajtómat, kikukucskáltam és boldogan konstatáltam, hogy senki sincs a nappaliban. Az ütések hangja balról érkezett, ezért arra indultam el és a szobák mellett, kissé mélyebben ültetve állt egy fehér csapóajtó, amit a Kapitány nem mutatott be nekem az első nap. Ezt is finoman benyomtam, és ahogy növekedett a rés, úgy erősödött a püfölések hangja.