A notesz || Bucky ff.

Felismerés

– Bárcsak ne tudnám mit jelent ez – gyengédebb hangon szólt hozzám újra.

– Nem kéne valakinek itt maradnia, kifigyelnie Maximot? – kérdezte Banner meg-meg akadva.

– Nem kockáztatnám meg, hogy észrevesz minket – szóltam közbe. – Ki tudja kit, vagy mit hoz magával.

– Igaza van a lánynak – helyeselt Nat. – Kivételesen – játékosan meglökött a vállával.

Mindenki biccentett és elindultak vissza a Quinjethez. Visszafordultam és még egy kis ideig bámultam lefele Katya házára. Lehetetlen, hogy ilyen ép legyen az elméje, azok után, amin keresztül ment. A katona felé sandítottam és kijavítottam magamban a mondatot: lehetetlen, hogy ilyen ép legyen az elméjük, azok után, amin keresztül mentek. Bucky is lefele bámult, majd megrázta magát és megszólalt:

– Menjünk, ne maradjunk le – mutatott a többiek felé, akik már lassan eltűntek a szemünk elől.

Egy határozott bólintással jeleztem a beleegyezésemet.

Az erdő sűrű volt, sokszor kellett félretolnunk a növényeket, ágakat, bokrokat magunk előtt, de legalább úgy rakták le a repülőt, hogy Katya házának hátat fordítva színtisztán egyenesen kellett haladnunk. Én és a tájékozódási képesség két külön fogalom, szóval hagytam Buckynak, hogy törje az utat, hiába csak egyenesen kellett volna menni. Másrészt a bal keze most igazán jól jött, neki nem fájt, ha valami tüskés ágat kellet letörni, vagy eltolni. A repülő egy aprócska tisztáson állt, kész csoda, hogy le tudott szállni. Ezt az érkezésünkkor észre sem vettem, bár mondjuk akkor sokkal inkább el voltam foglalva azzal, hogy lent tartsam a gyomrom tartalmát.

– Pakoljunk ki, ha már úgy alakult a helyzet, hogy itt éjszakázunk – nézett a Kapitány a Quinjetre. Levette a sisakját, majd beletúrt a szőke hajába és elmerült a gondolataiba, miközben a repülő bejáratával szemezett.

– Kipakolni? Miért nem alszunk a repülőben? Ott legalább meleg van – jegyeztem meg összeráncolt szemöldökkel, nem értettem miért kéne kipakolnunk egy tisztáson, ahol fél perc alatt szitává lőhetnek minket.

– És még milyen meleg lesz, ha két srác egymás mellett alszik! – Sólyom kacagott fel mellettem.

Miután lenyitotta Sam a repülő alját, már láttam, hogy mi is a probléma. Elfelejtettem, hogy középen csupán egy vékony folyosó vezetett az ülések között és maximum úgy férnénk el, ha egymás hegyén-hátán feküdnénk.

A Kapitány és Buck félre álltak beszélgetni, miközben Banner és Natasha kidobálták a hálózsákokat és takarókat. Már azt hittem a tüzet is úgy fogjuk csiholni száraz faágakból, de Natasha zsebében – nem meglepő módon –, lapult egy körömnyi nagyságú készülék. Kidobta középre, kinyílt körbe nyolc kar és már égett is a tűz.

– Csak nem Tony találmánya? – kérdeztem érdeklődve.

– De, bár jobb lenne, ha nem ilyenekre pazarolná az idejét – mondta Natasha, miközben az utolsó hálózsákot hajította ki.

– Azért most még is csak jól jön – vizsgálgattam tovább a tüzet.

– Ebben igaza van – nézett félénknek, ám bár somolyogva Banner Natashára.

Sólyom a vezetőülésben ülve, szendvicset rágcsálva várta meg, míg Nat és Banner teljesen kipakol. Mire végeztek Bucky és Steve is visszaértek. Bucky mellém állt és megvárta, amíg Sólyom is kitápászkodik a repülőből. Lenézett rám és mintha teljes értékű tagja lenne a csapatnak, bele is kezdett a mondanivalójába.