A notesz || Bucky ff.

Megbeszélés

Elbóbiskoltam. Teljesen elráncosodtak az ujjaim, olyan sokáig feküdtem a vízben. Ránéztem a telefonomra, amin vagy harminc értesítés várt, mind Arinától.

"Mi van veled?", "Hol vagy?" ,"Offoltad a ZH-t!! Normális vagy?", "Nina az isten bassza meg, válaszolj!"

Azt hiszem bajban vagyok.

"Szia! Minden oké, kirándulok egyet Oroszországba, halaszthatatlan!"

"Mi ennyire halaszthatatlan?"

Gondolkodj! Mit írhatnál erre? Az anyád halott, az apád halott, nagyszüleid nincsenek. Ohh! Rájöttem, kicsit morbid de hatásos lehet.

"Megrongálták a szüleim sírját. Muszáj elintéznem."

"Basszus, bocs! Vigyázz magadra, majd írj!"

Elég szörnyű volt hazudozni folyton. Ha nem lennék ilyen gyakorlott benne, tuti belekavarodnék, de kiskoromtól kezdve kamuznom kellett mindenkinek. Kiszálltam a kádból és megtörölköztem a fürdőben talált fehér törölközővel. Olyan puha volt, mint egy kis fiatal bárány bundája. Még soha nem éreztem ilyet! Nagy luxusban élnek itt a Bosszúállók, bár kérdéses, hogy megérdemlik-e Sokovia után. Az oroszok és a HYDRA is rengeteg embert megölt, emellett a Bosszúállók is szép számmal gyűjtötték az ártatlan áldozatokat. Nem csodálkoznék ha valaki egyszer felszólalna ellenük, de úgy igazán.

– Megbeszélés! Most! – üvöltött be Natasha hangos dörömbölés mellett.

Ledobtam a törölközőt az ágyra és a szekrényben kezdtem kutakodni. Annyi ruha volt, hogy alig tudtam dönteni. Végül én is követtem a kapitány egyszerűségét; sötétkék farmer, mellé egy világos szürke testhezálló pólóval és fekete pulóverrel. Félhosszú szőke hajam csak úgy rikított a fekete pulóver miatt, de ha mást nem is, a hajamat és a szememet imádtam magamon. Nem voltam az a tipikus vörös, magas, bögyös orosz lány, mint amiket az instagrammon lát az ember. Sőt! Alacsony voltam, vékony és maximum az arcomon látszott valami az orosz vérvonalból.

Elmélkedésemet egy újabb kopogás zavarta meg.

– Gyere már! Rád vár minde... – most a Kapitány szakította be majdnem a szoba ajtaját. Mielőtt befejezhette volna a mondandóját kinyitottam az ajtót. Most valamiért még inkább éreztem a magasságbeli különbségeket a Kapitány és köztem. Körülbelül a válláig érhettem, ezért igencsak hátra kellett hajtanom a fejemet, hogy felnézhessek rá, mert ő szorosan a küszöb előtt állt meg.

– Nem zavar, ha máskor kicsit távolabb állsz meg – jegyeztem meg.

– Bocsánat – hátra lépett és mutatott a kijárat felé, ahol a többiek már türelmetlenül vártak rám. Miközben ők elől beszélgettek én sereghajtóként mögöttük kullogtam. Csak az a négy ember volt itt, aki részt vesz az akcióban. Banner kifejezetten nyominak tűnt Nat és a Kapitány mellett, nem tudom mit kedvelhetett meg benne az Özvegy, már-már komikusnak hatott a kapcsolatuk. A negyedik ember Sólyom volt. Soha egy akciót sem hagyhatott ki, amiben a Kapitány is részt vett.

A másik nappaliban Bucky már az étkező asztalnál ült, ami meg volt terítve minden illatos kis finomsággal. Rögtön kiszúrtam a jó kis borscs-t! Nem is gondoltam volna, hogy egyáltalán ismerik itt ezt! A borscs céklából készült leves. Tudom-tudom elég siralmasnak hangzik, de olyan sokat ettem belőle kiskoromban! Nem azért, mert szerettem, hanem mert nem volt más. Olyan nosztalgikus!

Lehuppantam a székre és szemtelenül elsőként nyúltam az ételhez, de meg is állt a kezem a levegőben, amikor észrevettem, hogy mind az öt szempár rám szegeződött. Kínos mosolygások közepette ültem vissza a székre.