Magányos Lelkek

1. fejezet

Victor

Oké, hurrá, ezennel elkezdődött az első napom új otthonomban. Remélem érezhető, hogy mennyi kedvem volt ehez az egészhez, de még mindig jobb, mint apám undorral teli tekintetével szemezni és részeg valóját bámulni. Arra keltem fel, hogy a nap sugarai versenyeznek, melyikük perzsel fel hamarabb, mondhatom nagyon kellemes ébresztés. Hiába, hogy még csak tavasz eleje, már elég jó az idő. Ma szombat van, tegnap késő este érkeztünk. Hát igen komolyan alig találtunk ide éjjel egykor, a sötét nagyban megnehezítette a közlekedést, de végül valahogy idevarázsolódtunk új otthonunkhoz. Mivel sötét volt mikor megérkezünk így nem igazán tudtam körül nézni, főleg, hogy a kocsiban amivel jöttünk végig húztam a lóbőrt. Hát igen, de most na éjjel egykor érkeztünk meg!!!
Na mindegy, igazából van két napom mindenre, mivel ma szombat van és hétfőn kezdek az új sulimban. Szóval szerintem ma pakolok, maximum délután kiugrok egy boltba. Igen ennek nagy a valószínűsége. Igazából nem nagyon kell sok mindent csinálni, mivel már kifestettek és a bútorokat is behordták anya felügyelete alatt a munkások akiket felbéreltünk. Nekünk már csak a kissebb dolgokat kell a helyükre tennünk. Kinyitom a szemem és egy világos szürke fallal nézek farkasszemet, hát igen az új szobámban vagyok. Felülök az ágyban és szembe találom magam az egy fekete ruhásszekrénnyel. A szekrénytől balra van egy szintén fekete íróasztal, az mellett pedig egy rácsos papírkosár, ami szintén fekete. Igazából a szobámban minden bútor fekete. Az ágy bal oldalán van egy éjjeli szekrény, a tőlem balra lévő fal nagyja üvegablakokból áll, amin keresztül egy kissebb erkélyre lehet kijutni. Az erkélyen van egy fotel és előtte egy kissebb asztal. Az ágy jobb oldalán egy öt szintes toronykönyvespolc található. Az egész jobb fal alsó részéhez egy hosszú keskeny álló polc van állítva, fölötte a falba már bele vannak fúrva a tartók, mellyekre a gitáromat fogom helyezni. A krémszínű parkettára egy kávé színű szőnyeg van terítve. Lassan kipislogva az álmot a szememből, elkezdem keresni a telefonomat, amit végül az éjjeli szekrény tetején találok meg. Felnyitom és megnézem az időt. Délelőtt tizenegy óra. Lassan kivánszorgok az ágyból és leindulok a konyhába, ahonnan màr finom illatok szálingóznak kifelé. Úgy látszik anya már elkezdte csinálni az ebédet. Ahogy belépek a helységbe még intezívebbek lesznek ezek az illatok és nekem a nyál összefut a számban. Ahogy látom anyu már egy ideje fent van mivel már teljesen berendeszkedett a konyhába, de ha jól láttam már a nappaliban is ki van pakolva minden.
- Jó reggelt anya
- Neked is kincsem. Hogy aludtál?
- Mint a bunda. És te?
- Én is. Kérsz rántottát?
- Igen, egy jó nagy adagot!
- Rendben, tessék - mondta nevetve.

Evés után anyával megbeszéltem a mai programmomat, ami igazából annyi, hogy kipakolok. Ez után felvittem a dobozaimat és bőröndömet a szobámba. Felvettem egy lenge pólót és egy melegítőt mivel eddig egy szál boxerbe flangáltam a házban. Lassan elkezdtem kipakolni, először kivettem a gitáromat a tokjából és vízszintesen a falra akasztottam. Nagyon vigyázok rá, még a tizenkettedik szülinapomra kaptam anyutól. Amúgy maga a gitár krém színű. Igazából úgy néz ki mint egy tipik akusztikus gitár. Miután a tokot feltettem a ruhásszekrény tetejére elkezdtem kipakolni a könyveimet, cd-imet és az egyéb dísztárgyakat. Lassan bekerültek a szekrénybe a ruháim és az író asztalba a tanszereim. A fürdőbe is kivittem a tisztálkodószereimet és az egyéb odavaló dolgokat. Közben anya feljött szólni, hogy kész az ebéd és menjek le. Ebéd után ránéztem a falon lógó órára és meglepődve láttam, hogy már fél három van. Eléggé el ment az idő. Még felraktam a helyére egy lámpabúrát és behordtam az elektronikai cuccokat. Ezalatt anyum feltette a függönyöket és a kávé színű sötétítőket, na meg az ágyamat is felhúzta. A végeredmény eléggé jól nézett ki, világos szürke falak, kávé színű szőnyeg, ugyanilyen árnyalatú sötétítők, fehér függönyök, fekete, fehér, szürke és kávé színekben játszó franciaágy, fekete bútorok, az egyetlen ami megtöri ezt a színkavalkádot az a falon lógó krémszínű gitárom. Már négy óra volt mikor lementem anyához.
- Anyuuuu
- Mi az szivem?
- Van a közelben bolt?
- Igen, olyan tíz percre.
- Na és merre? El szeretnék menni venni nasit.
- Végigmész ezen az utcán elfordulsz jobbra és onnan már látni fogod. Csak nem tévedsz el! De ha mégis akkor hívj és szaladok!
- Ohh, rendben, nem árt egy kicsit körül nézni!
- Rendben, de ötre legyél itthon!
- Okés anyu, akkor átöltözök és már repülök is!
Ezután felmentem a szobámba, felkaptam egy fekete farmert és egy fekete Trasher pulcsit. Lementem az emeletről és már indultam is Vans cipőm felvézele után.
- Szia anyu, sietek.
- Rendben, vigyázz magadra!
Az út kb. nyolc perc volt, szóval hamar odaértem. A bolt egy kissebb éjjel nappali volt. Vettem chipset, kólát és egy kevés édességet. Miután kiértem már indultam volna haza, ha nem hallottam volna meg egy viháncolással kísért nyöszörgő hangot egy közeli sikátorból. A kiváncsiság hajtott így hát arra vettem az irányt. A látvány kissé lesokkolt, pár kb. velem egyidős srác rugdos egy földön kuporgó alakot. Úgy éreztem cselekednem kell, így hát odamentem hozzájuk.
- Hé, mi folyik itt? Miért bántjátok?
- Semmi közöd hozzá köcsög! Amúgy meg rászolgált! -szólalt meg az egyik már enyhén ittas állapotban lévő nagyszájú barom.
- Hadjátok békén! Mégis mit vétett ellenetek?
- Azt, hogy megszületett! - szólalt meg egy másik
- Na inkább húzzatok innen amíg még lehet!
- Mièrt, mi lesz ha nem?
- Beverem a pofádat!
Erre már a látszólagos alfahím a csapatból nekem rontot, rögtön hárítottam a támadást és felgáncsoltam. Ahogy az leérkezett ott is maradt. A többiek erre már nem mertek nekem jönni, csak felkapták társukat és amilyen gyorsan csak lehetett eliszkoltak. Túl hamar feladták, csak akkor nem tudom mire olyan nagy a szájuk.
Elnéztem a fal mellé és láttam, hogy a kuporgó alak már nem a földön fekszik hanem próbál felállni. Egy kis segítséggel, de sikerült neki. Jobban megnézve megállapítottam, hogy fiú és vagy másfél fejjel alacsonyabb nálam. Barna, hullámos haj, vékony alkat, hófehér bőr. Lassan felemelte a fejét és szembe találtam magam két gyönyörű szembogárral. Szemei barnák, majdhogynem feketék voltak és a fény megcsillant bennük. Egyszerűen elvarázsolt. A gyönyörű szemekhez hosszú szempillák és hallvány, már-már alig látható szeplők társultak. És ekkor megszólalt.
- Köszönöm - ahhh a hangja olyan édes akár a méz. Isteneeeeem. Egy dolog jutott róla eszembe, olyan mint egy tündér.
Mire válaszolhattam volna már eltűnt, kételyeket hagyva maga után. Hova mehetett? Jól van egyátalán? Ki volt ő? És ezekhez hasonló gondolatok jártak a fejemben. Pár perc néma álldogálás után még egyszer visszanéztem a tündér hűlt helyére és elindultam haza. Egész úton rajta gondolkodtam. Miután hazaértem beköszöntem anyának aztán felmentem a szobámba. Átcseréltem a ruhámat ugyanarra a melegítőre és pólóra amit nemrég vettem le és befeküdtem az ágyba. A boltból hozott kajához hozzá sem nyúltam, sőt még vacsizni sem esett jól így hát begubóztam a szobámba és ott maradtam, estig azon a tündéri fiún gondolkodva. Este elmentem zuhanyozni és egyebek. Mikor visszatértem csak leoltottam a lámpát, feltettem töltőre a telefonom és az ágyba bújva még órákon át gondolkodtam arról a tündérről. Nem bírom kiverni a fejemből, egyszerűen elvarázsolt. Azok a gyönyörű szemek, a hosszú szempillák, a halvány szeplők, a hófehér bőre, a hullámos haja, vékony testalkata egyszerűen elvarázsolt. Nem mondtam még egy fiúra sem, hogy gyönyörű, de rá nem nagyon tudnék mást mondani csak ezt és ennek szinonímáit. Addig gondolkodtam ezeken míg el nem nyomott az álom.