Magányos Lelkek

2. fejezet

Alexander

A mai reggelem is ugyanolyan volt, mint a többi. Felkeltem, elmentem a szobámhoz tartozó fürdőbe, hogy lezuhanyozzak. Igaz a helységben van kád is, de most így reggelről inkább egy frissítő zuhanyra volt szükségem, ami felébreszt. Amint beléptem a zuhanyrózsából aláhulló, talán már - már túlontúl meleg vízcseppek alá, átjárt a nyugodság és egy olyan helyre kerültem, ahova már nem érnek el az emberek bántó szavai, nem ér el a fájdalom amit a bőrömet perszelő forró víz okoz, ahogy kapcsolatba kerül a még friss, be nem gyógyult sebeimmel a testemen szinte mindenfelé, és nem ér el a lelkemet kifacsaró fájdalom és magány sem. Bárcsak itt maradhatnék örökre, többé nem kéne hallanom a bántó megjegyzéseket, nem kéne éreznem a magányt és a testem majdnem minden pontjára kiterjedő fájdalmat, amit a szinte mindennapos bántalmazások okoznak. Most kérdezhetitek, hogy honnan tudhatná egy tizenhat éves srác, hogy ezekkel milyen élni és ha tudja is akkor hogyan jutott bele ebbe a helyzetbe. Erre egyszerű a válasz, meleg vagyok. Ennyi. Igen, ez az a világmegrengető ok, ami miatt kiérdemeltem ezt a sorsot. Pedig csak egy meleg fiú vagyok, akinek a szülei inkább beletemetkeztek a munkába, mint hogy a gyerekük bonyolult életével foglalkoznának és akinek az iskolatársai élvezik mikor másnak fájdalmat okoznak. Hát így maradtam magamra a bonyolult, kis világomban.
Lassan lezuhanyoztam és kiléptem a vízsugár alól, a fürdőt átjárta a lótusz virág illata a tusfürdőm által, tudom nem a legférfiasabb, sőt nem is férfi tusfürdő, de szerintem sokkal jobban illik hozzám az illata, mint az átlag férfi tusfürdőké.
Megtörölköztem, megszárítottam sötét, hullámos hajamat és kimentem a fürdőből. Visszatérve a szobámba, elsétáltam a gardróbomhoz. A gardrób jobb falán lévő polcokon és akasztókon vannak a felsők és a kabátok, vele szembenieken a nadrágok, az ajtóval szemben, az alsó fiókokban vannak a fehérneműk, felül a cipők. Most biztos azon gondolkodtok vajon mennyi pénze van ennek. Hát azt kell, hogy mondjam nekem is van egy kis félretett pénzem, de azt is a szüleimtől kaptam, mivel mind a ketten üzletemberek, így a család pénzben bővelkedik, vagyis a szüleim. Az igaz, hogy nincsennek itt velem, de a kiadásaimat állják és zsebpénzt is kapok. Innen van a félretett pénzem is.
Visszatérve a jelenbe felvettem egy szürke pólót, amibe talán kétszer is beleférnék és egy boxert. Nadrágot nem vettem mivel a házban elég meleg volt a kinti kora tavaszi időhöz képest. Kilépve a gardróbból szétnézek a pasztelkék szobám falin belül lévő teren. A szobám ajtajától balra van az ágyam rajta fehér takarók, fehér , szürke és babakék párnák. Az ággyal szemben, a szobaajtó jobb oldalán van egy padlótól plafonig érő, fehér könyvespolc tele könyvekkel, mellette egy fehér íróasztal. Az mellett van a kétajtós gardróbszoba. A sarokban van egy halványszürke babzsák. Az ülőalkalmatosság másik oldalán, a szobaajtóval szembe van a fürdő ajtaja. A fürdőben bal oldalt van egy kád, jobb oldalt van a mosdó és szekrény kombináció tükörrel és az mellett a sarokban egy zuhanyzó. A wchez egy ajtó vezet, ami a zuhany és a kád között helyezkedik el, szemben a bejárattal. A szobámban a fürdőajtó mellett áll az imádott fekete zongorám. A padlót egy fehér perzsaszőnyeg fedi ami alól néhány helyen kilátszik a halványbarna parketta. Az ágy mellett, az íróasztallal szemben van egy óriási négyszárnyas ablak, ami kivezet egy erkélyre. Ez a nyílászáró tölti ki a fal majdnem felét. Az ablakhoz egy átlátszó, sima, fehér, kétrészes függöny és egy szintén kétrészes, pasztelkék sötétítő tartozik. Mindkettő leér a földig. Az erkélyen van egy babakék babzsák. Az erkély korlátja betonból készült és az alatta lévő virágoskertből induló és a falra, egyben a korlátra felkúszó, hófehér futórózsa öleli körbe az egészet. Imádom a virágokat, főleg a rózsát. Amúgy az egész szobámat én terveztem és kiviteleztem a zsebpénzemből. Mivel nincsennek szinte soha itthon a szüleim önállósodtam. Magamra főzök, mosok, takarítok. Ez még nem is lenne baj, csak sokszor egyedül érzem magam ebben a hatalmas házban. Na, de elég legyen ennyi az életem savanyú citromjából mára.
Ránéztem a telefonom órájára és meglepődve észleltem, hogy már fél tizenegy van.
Lementem a konyhába, csináltam magamnak egy nagy bögre eper teát és visszamentem a szobámba, az erkélyemre. Ráültem a babakék babzsákomra és élveztem a kora-tavaszi, késő-délelőtti időt egy forró epertea társaságában. Lassan felvezetem tekintetem az égre felhős, kissé borús, de napsütéses idő van. Olyan kellemes tavaszi. A hónak már nyoma sincsen. Madárcsicsergés, napsütés, rügyező fák, minden ami tavasz. Ez a kedvenc évszakom. Nincs az a nagy hőség, de nincs az a csontig hatoló hideg sem. Olyan pont jó. Na meg persze ilyenkor nyílnak a virágok is és a természet megújjul. Ránézek a futórózsámra és örömmel látom, hogy nemsokára kivirágzik. Imádom. Én ültettem ide úgy tíz évesen és azóta gondozom, ahogy az összes többi virágot a kertben. Üldögélhettem ott még vagy fél órán át mikor aztán elfogyott a teám és már elkezdtem fázni, mivel még mindig csak egy pólóban és boxerben voltam, lementem a konyhába. Betettem a poharam a mosogatóba és szétnéztem a helységben, hogy vajon mit csináljak ebédre, merthogy már elmúlt dél. Végül pár perc gondolkodás után a bolognai spagetti mellett döntöttem, mert, hogy ahoz még volt hozzávaló és rájöttem, hogy el kell mennem ma vásárolni, mert alig van itthon valami ehető. Elkezdtem csinálni az ételt, mindent szépen sorjában. Először megcsináltam a mártás, utána kifőztem a tésztát, hagytam állni egy kicsit, közben előszedtem egy tányért, szettem ki egy kevés tésztát, rátettem a mártásból és végül ráreszeltem jó sok sajtot. Megkóstoltam az elkészült ételt és közben megjegyeztem magamban, hogy még mindig elég jól mozgok a konyhában. Nem mintha annyira fényezni akarnám magam, csak örülök neki, hogy értek valamihez. Evés után elmosogattam és utána felmentem animézni. Nagyon szeretem az animéket, nagy otaku (anime rajongó) vagyok. Az egyik kedvenc animém a Mo Dao Zu Shi. Egyszerűen imádom! Na de inkább nem folytatom ezt az előadást, mert ezer évig tudnék beszélni a külömböző animékről.
Újra olyan délután három fele dugtam ki a fejem szobámból. Muszály elmennem a boltba, ha nem akarok holnap éhenhalni. Lementem a konyhába és gyorsan összeírtam mit kell hoznom az üzletből. A végére egy elég méretes lista alakult ki. Visszasiettem a szobámba, felkaptam magamra egy fekete farmert és egy pasztelkék pólót, aminek a bal oldalára, a szívem fölé, kis, fekete betűkkel az van írva, hogy flower. Eltettem a telefonom, elraktam egy kis költőpénzt és a listát. Felvettem a fekete rózsamintás vansemet és már siettem is a boltba.
Mivel öt percre lakom a legközebbi bolttól, ezért nem kellett sokat gyalogolnom, de valahogy már az indulásom kezdete óta elfogott egyfajta rossz érzés. Csak ne találkozzak senkivel sem a sulimból. Már majdnem  a boltnál voltam, mikor utánamszóltak.
   - Hé, te! - istenem, miért? Mint aki ráérzett a vesztére.
Lassan hátrafordultam és megláttam egy kissebb társaságot, akik már enyhén illuminált állapotban voltak, azaz kicsit részegek. Jobban végignézve a társaságon észrevettem, hogy kettő iskolatársam is velük van. Jaj ne, Istenem miért?
- Te vagy az a kis homokos görény, aki ezekkel jár egy iskolába?
Én csak bólintottam egyet ezzel jelezve, hogy igen, ha tagadnám csak még nagyobb verésben lenne részem.
- Válaszol rendesen, ha kérdeznek!!! - ripakodott rám az egyik
- Majd mi tanítunk neked illemet te mocskos buzi!!!
Ezzel berántottak egy közeli sikátorba és elkezdtek ütni, rúgni ahol értek. Már megszoktam azt a fajta bánásmódot, de azért fáj, hogy ennyire megvetnek csak azért mert nem a lányokat szeretem. Már az ájulás szélén jártam, mikor meghallottam egy mély, de megnyugtató hangot.
- Hé, mi folyik itt? Miért bántjátok?
Ez után már csak hangfoszlányokat, egy kissebb szóváltást, dulakodás zaját hallottam. Úgy voltam vele lassan fel kéne kellnem, így hát megpróbáltam feltápászkodni a földről. Egy kis segítséggel, de sikerült. A segítség az idegen fiú jóvoltából érkezett aki az előbb is segített. Lassan felé fordultam és felnéztem rá. Igen felnéztem rá, mert vagy másfél fejjel magasabb nálam, ha nem többel. Itt volt az a pont amikor újra szembesültem a ténnyel miszerint alacsony vagyok. Na mindegy. Jobban megnézve megmentőmet megláttam, hogy ő is engem néz. Végignéztem az arcán, napbarnított, kreol bőr, barna szemek, sötét, oldalt felnyírt haj, karakteres arcszerkezet. Izmos teste van, biztos sportol valamit. A lányok valószínűleg rajonganak érte. Ahogy visszatértem gondolataimból a valóságba, észrevettem, hogy ő is engem néz. Olyan mintha méregetne. Mondanom kéne valamit, mégiscsak megmentett! Elég egy köszönöm is. Oké. Lassan rávettem magam és kinyögtem egy köszönömöt. Nemsokára sötétedik, én pedig egy idegen sráccal állok egy sikátor közepén. Ajj, ez így nem jó ez a fiú pont az én esetem, nem szabad, hogy megtetszen, mert ő biztos heteró. Oké, minnél előbb el kell tünnöm innen. Ez után gyorsan kirohantam a sikátorból, már amennyire tudtam. Végűl a boltban kötöttem ki. Megvettem a listára felírt dolgokat és már siettem is haza.
Otthon kipakoltam a vásárolt ételeket, felmentem a szobámba, lezuhanyoztam, felvettem a reggeli szürke pólót és egy tiszta boxert, a szennyest betettem a kosárba és a cipőmet is visszatettem a helyére. Befeküdtem az ágyamba és próbáltam elaludni nem sok sikerrel. Újra és újra leperegtek szemeim előtt a délután eseményei. Az a srác, a szemei, meg úgy mindene. Mintha csak egy filmszalagot játszanánk le újra és újra. Végül aztán éjfél körül elhatalmasodott rajtam a fáradság és álomok tengerébe merültem.