Magányos Lelkek

6. fejezet

Alexander

A mai reggelem csakis kapkodásból állt, mivel tegnap megbeszéltük Victorral, hogy együtt megyünk iskolába. Éjszaka alig bírtam aludni a boldogságtól, attól, hogy valaki törődik velem. Ennek persze meg is lett a hatása, mivel reggel elaludtam és alig bírtam felkelni.
Ezért persze kapkodnom kellett mindenben, olyannyira, hogy még a reggeli epresteámat is ki kellett hagynom. Csak annyira volt időm, hogy kiszaladjak a fürdőbe elvégezzem hipergyorsasággal a reggeli teendőimet, felvegyem a a legközelebbi ruháimat a szekrényből, felkapjam a tegnap kikészített fekete, Fjallraven táskámat és eltegyek egy kis pénzt, hogy majd a büfében tudjak magamnak venni valamit. Mire ezekkel kész lettem már csöngettek is. Lassan kiléptem az ajtón és szembetalálkoztam Victorral. Úristen, olyan jó a stílusa! Egy fekete, szakadt farmert viselt, fekete pulcsival és egy fekete, Vans cipővel. Egyszerűen nagyon jól nézett ki
Egész úton beszélgettünk és elmesélte a majdnem találkozását a házunk melletti villanyoszloppal. Nagyon jó hangulatban telt az utunk a suliig. Aztán elkezdődtek az órák. Megúsztunk egy felelést és igazából nem nagyon történt semmi, egészen a nyolcadik óra végéig. Victornak le kellett mennie az igazgatóiba elintézni pár papírt. Mivel már napközben megígertem, hogy vele megyek haza, a kérését teljesítve az aulában vártam rá.
Annyira jó érzem magam amióta az életem része, hogy ezt szavakkal nem lehet leírni. Azt hiszem teljesen belehabarodtam ebbe a srácba. Elmémet elárasztották a szerelmes gondolatok és agyamat ellepte a rózsaszín felhők rengetege. Annyira, de annyira szeretek vele lenni, olyan jó a személyisége és persze a külseje sem utolsó. Legszívesebben azt szeretném, hogy egész nap csak öleljen és szeressen. Még soha nem éreztem ezt senki iránt és ez egyszere rémít meg és tesz boldoggá. Gondolataim labirintusából egy ismerős, ugyanakkor félelemkeltő hang rángatott ki.
- Héj te, homikám! Gyere csak ide! Elkezdtem teljes testemben remegni. Már tudtam, hogy mi következik. Ha elmenekülök még rosszabb lesz. Lassan odasétálzam hozzájuk. Mikor odaértem az egyik megragadta a pulcsim nyakát és elráncigáltak a fiú mosdóig. Amint beértünk nekivágtak a falnak. A hátam úgy meg fájdult, hogy meg se bírtam mozdulni. Ezután elkezdtek rugdosni, legtöbbször a bordáim környékén. Egyszer csak egy vasbetétes bakancsot éreztem az oldalamba és az ezt követő mérhetetlen fájdalmat egy reccsenő hanggal kísérve. Egy idő után felemeltek a ruhámnál fogva és elkezdtek ököllel verni, arra hivatkozva, hogy már unalmas volt rugdosni. Az ütések sokasága és a rúgások sorozata szinte már végtelennek tűnt. Olyan érzésem lett, mintha megállt volna az idő. A fejem lüktetett, az oldalam hasogatott és az egész testemet fájdalom járta át.
Mikor végeztek egyszerűen csak bedobtak a legközelebbi wcbe és ki mentek a mosdóból, miközben elhordtak mindennek.
Miután egyedül maradtam próbáltam felálni, de nem ment. Egyszerűen nem éreztem elég erőt a lábamban és úgy az egész lényemben, hogy talpra kéztessem magam. A testem húzott lefele és a szemhélyaimra is ólom súly nehezedett. Nem bírtam nyitva tartani a szemeimet és lassan elnyomott
az álom.
Arra keltem csak fel, hogy valaki lágyan pofozgat, hogy magamhoz térjek.
Először megijedtem, hogy visszajött a verőbrigád, de mikor megláttam azt az aggodalomtól csillogó, barna szempárt rögtön felismertem, ki is áll előttem.
Victor volt. Nem kérdezett semmit az esetről, csupán azt, hogy fel tudok-e állni. Megpróbáltam, de sajnos nem ment. Ezt ő is látta, így karjába kapva elindult kifelé az iskolából.
Olyan jó érzés volt a karjai között lenni, ahogy a kezei körémfonódtak, ahogy halottam dübörgő szívének ritmusát és ahogy magához ölelt. Elfogott egyfajta biztonságérzet és úgy éreztem ott senki sem bánthat. Örökké úgy maradtam volna. Az sem zavart, hogy az oldalam és úgy az egész testem hasogatott. E kellemes érzés hatására elálmosodtam és lassan elszenderültem Victor erős karjai között.
Legközelebb egy puha valamin ébredtem. Kinyitottam a szemem és próbáltam feltérképezni, hogy hol vagyok. Először csak homályosan láttam és a fény os vakított, de egy idő után kitisztult előttem a kép. Amint fel tudtam térképezni a terepet rögtön meg is ijedtem, mert egy teljesen ismeretlen nappaliban tértem magamhoz. Nagyon megijedtem, mivel azt hittem, hogy azok vittek el valahova akik megvertek, de mikor megláttam Victor barna íriszeit szétáradt bennem a nyugodtság.
Segített felülni és miután kényelembe helyeztem magam megkérdeztem, hogy hol vagyok. Elmondta, hogy ő talált rám és mivel nem tudta mit csináljom, elhozott a házukba. Azt is elmondta, hogy ellátta a sebeimet és az anyukája megvizsgált, így kiderült, hogy eltörött egy bordám és lett jó pár zúzódásom. Aztán feltett egy olyan kérdést amit akkor reméltem, hogy nem tesz fel nekem. Megkérdezte, hogy miért teszik ezt velem.
Először menekülni akartam és semmiképpen sem elmondani, hogy mi miatt történik ez az egész, mivel féltem, hogy megutál.
A végén mégis elérte, hogy elmondjam neki az okot. Elsőnek nem mondott semmit, ígyhát azt hittem, hogy megutál, de nem. Mielőtt elkezdtem volna mentegetni őt, megelőzött és közölte neki nincs semmi baja a melegekkel. Ennek hatására annyira megörültem és egyszerre megdöbbentem, hogy csak egy csodálkozó " tényleg" - re futotta tőlem.
Épphogy az állítását megerősítette egy hang szólt ki a mellettünk lévő helységből, ami evésre invitált minket. Aztán a hang mellé társult egy alacsonyabb, harmincas éveiben járó, széles mosolyú nő is. Gondoltam ő Victor anyukája, ígyhát gyorsan bemutatkoztam neki. Mint kiderült sejtésem helyes volt, mivel, tényleg Victor anyukájával, azaz Katetel álltam szembe. Próbáltam utalni, arra, hogy nem szeretnék zavarni, de mivel Kate hajthatatlan volt, maradtam vacsorára. A vacsora elég érdekesen telt és egy kicsit olyan érzésem volt közben, mintha valami szóbeli kérdőívet töltenék ki. Szinte az egész életemet elmondtam neki a kérdések közepette, pár kellemetlen és érzékeny pont kihagyásával. Megtudták rólam, hogy zongorázok, táncolok, tudok főzni és satöbbi, satöbbi. Az étkezés alatt szinte csak én beszéltem és Kate, Victor alig szólalt meg, inkább csak csodálkozva és figyelmesen hallgatta a beszélgetés, mint aki próbál mindent megjegyezni. Nagyon kellemetlenül éreztem magam egész végig és zavarban is voltam. Amikor végeztünk a vacsorával ami kifejezetten finom volt, segíteni szerettem volna leszedni az asztal, de a sérüléseimre hivatkozva nem hagyták. Aztán mikor haza akartam menni, Kate megállított és közölte velem, hogy mivel már sötét van és meg is sérültem náluk alszom. Ezt még valahogy kibírtam, de azt már egy kicsit nehezebben tudtam megemészteni, hogy mivel nincs vendégszobájuk, így Victorral kell egy ágyban aludnom. Azt hittem ott kapok szívinfartust.
Aztán elköszöntünk Katetől és felmentünk Victor szobájába. Ott elküldött fürdeni, ami kissé nehezen ment a sebeim miatt, de valahogy megoldottam. Miután kiléptem a kabinból megnéztem milyen ruhákat nyomott a kezembe mielőtt el mentem volna fürdeni. A ruhakupac tartalma egy fekete boxer és egy fehér óriásokra méretezett pullóver volt. Lassan felvettem őket és a tükörbe megszemléltem kinézetemet. A pullóver a combom közepéig leért és a boxer is lógott rajtam egy kicsit. Egyértelműen nem az én méretem volt egyik sem. Mikor visszamentem a szobájába magamon éreztem perzselő tekintetét, amitől olyan vörös lettem, mint mint egy paradicsom. Utánam ő is elment fürdeni, addig én az ágyán török ülésben üllve kommunikáltam Lucassal és megosztottam vele a nap eseményeit. Amikor Victor bejött a szobába azt hittem ott kapom a már nem tudom hanyadik szívinfartusomat azon a napon, mivel egy száll melegítőnadrágba állított be a helységbe. Te szent ég! Azok a kockák és azok az izmok! Nagyon jól nézett ki és ezt tudhatta is magáról, mivel egy roppant magabiztos mosollyal az arcán lépett be a helységbe. Ennek hatására az én fejem rák vörös lett és mivel már nem tudtam állni a tekintetét elfordultam tőle.  Ő elfoglalta a mellettem lévő helyet és miután elhelyezkedtünk az ágyon, lekapcsolta a lámpát. Én szerintem a gyógyszerek és e mozgalmas nap hatása nagyon elálmosodtam, így szinte azonnal el is tudtam aludni. Ezen az éjszakán végre nyugodtan tudtam aludni, úgy, hogy egyszer sem keltem fel és végre hosszú idő óta először kipihenhettem magamat.